Fogj egy konyhai szivacsot, áztasd be, aztán tartsd függőlegesen a mosogató fölé. Egy darabig csöpög, majd abbamarad, de ha megnyomod az alját, ott még mindig tocsog a víz. A felső része közben szinte száraz. Ugyanez történik minden virágcserépben, és ebből érthető, miért nem olyan jó ötlet, mint amilyennek hangzik.
A szivacsos módszer igen megosztó, ugyanis a szivacs eltárolja a vizet, és a forró nyári napokon visszaadja a növénynek. Azonban emellett viszont megfogja a földet, hogy ne folyjon ki a lyukon, és kevesebb virágföld kell a nagy cserépbe. Az első ígérettel van a legnagyobb gond.
Miért gyűlik a víz a cserép alján?
A cserépben lévő föld a gravitáció és a hajszálcsövesség kettős szorításában van. A víz lefelé indulna, de a finom szemcsék közötti apró járatok visszatartják. Az alsó réteg így tartósan telítetten marad, ezt hívják a talajtanban függő vagy rátelepült vízszintnek. A Washington Állami Egyetem kertészeti szakemberének, Linda Chalker-Scottnak a Garden Professors blogon közölt összefoglalója kimondja, hogy ha a víz két eltérő szerkezetű réteg határához ér, megáll, és csak akkor lép tovább, amikor a felső réteg már teljesen telített. Ezért nem segít a kavicsréteg sem, amit sok helyen ma is tanítanak. A drénréteg ugyanis nem lejjebb viszi, hanem feljebb tolja a vizes zónát, közelebb a gyökerekhez.
A szivacs ennél is rosszabb helyzetbe kerül, hiszen a cserép eleve legnedvesebb pontján még több vizet tárol, és onnan lassan, egyenletesen adja vissza. A gyökér ezen a részen viszont levegőt nem kap, és idővel rothadni kezd. Egy szobanövény-szakértő elmondása szerint a szivacsban álló víz a gombáknak és baktériumoknak kedvez, emellett kellemetlen szagú lehet, és mivel nem látsz bele, azt sem tudod megítélni, mikor kell újra locsolni. Pedig ez a cserepes növényeknél az egyik legfontosabb kérdés.
Két helyzetben van értelme használni:
- Az első a lefolyónyílás letakarása. Egy vékony, nyílásnyi szivacsdarab, egy cserépszilánk vagy egy darab szúnyogháló megakadályozza, hogy a föld kimosódjon, a vizet viszont átengedi. Itt a szivacs szűrő, nem tározó, és pár centinél nagyobb ne legyen.
- A második a kifejezetten vízigényes, kis szobanövény, például egy fiatal vitorlavirág, ami a kiszáradást rosszabbul tűri, mint a pangó vizet. Ezt a kivételt a fenti szakértő is megemlítette, de ő sem javasolta jó gyakorlatként. A muskátli, a leander, a fűszernövények, a pozsgások és a legtöbb mediterrán balkonnövény ellenben a száraz lábat szereti, ezeknél a szivacs egyenesen árt.
Mi segít a nyári kiszáradás ellen?
Hazánkban a nyarak egyre melegebbek, ezért amikor a déli fekvésű erkélyen a cserép már délelőtt felforrósodik, a kiszáradás tényleg valós gondot okoz.
Ezekre azonban vannak megoldások:
- Nagyobb cserép: több föld lassabban szárad ki, mint egy szűk edényben lévő kevés
- Talajtakarás: egy ujjnyi fenyőkéreg vagy kavics a föld tetején csökkenti a párolgást
- Alátét tál: a felesleges víz kifolyik, a növény alulról visszaszívhatja, de fél óra után öntsd ki, ami bent maradt
- Kanócos öntözés: egy pamutzsinór a víztartályból folyamatosan, kis adagokban adagol, nyaraláshoz is jó
- Műanyag vagy mázas cserép: az égetett agyag fala párologtat, forró nyáron gyorsabban szárad
A földkeverék is rengeteget számít ebben az esetben, hiszen a jó virágföld egyszerre tart vizet és levegőt, így szivacs nélkül is kiegyenlítettebbé válhat a nedvesség. Két hétre elutazni sem lehetetlen, több bevált megoldás is akad az öntözésre, amíg nem vagy otthon.
Források: gardenprofessors.com, mgnv.org, gardeningetc.com
