Csehországban szilveszter előtt a csemegepultokból sokan ugyanazt a halványsárga, majonézes salátát viszik haza. Otthon kenyérszeletekre kerül, rá egy karika szalámi, egy fél főtt tojás és egy csík uborka, és kész a chlebíček, a cseh ünnepi szendvics.
A saláta neve vlašský salát, a köznyelvben vlašák. A cseh Centrum.cz portál nemrég azt írta róla, hogy a legtöbben az első falatnál felismerik, de amint szóba kerül, hogyan kell helyesen hívni, vége az egyetértésnek. A vita érthető, mert a név maga is félrevezető, és aki ma eszi, többnyire nem tudja, mire utal.
Honnan jön a vlašský név?
A csehben a régi Vlach szó nem a románokat jelentette, mint nálunk a vele rokon oláh, hanem az olaszokat. A prágai Open House építészeti fesztivál Kisoldali sétájának leírása szerint az Észak-Itáliából, a Comói-tó vidékéről Prágába költözött mestereket hívták vlašinak, a vidéket pedig Vlachynak, és a mai Vlašská utca is az egykori olasz negyed emlékét őrzi. A vlašský salát tehát magyarul olasz saláta lenne.
Az olaszos név a kezdeti hozzávalókra utal. A cseh Deník lap gasztrorovata összegyűjtötte, hogy egy 1805-ös német szakácskönyvben még ingola, szardínia, olajbogyó, szárazkolbász, olívaolaj és ecet szerepelt benne. Magdalena Dobromila Rettigová, a cseh konyha egyik első szakácskönyvírója 1835-ben már cervelatot, pácolt angolnát, kapribogyót, sőt osztrigát tett bele.
Hogyan lett belőle burgonyás csemegesaláta?
Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után az olasz alapanyagok drágák lettek, és a prágai csemegeüzletekben kialakult egy olcsóbb, hazai változat almával, heringgel, borsóval, savanyú uborkával, sárgarépával és sonkával, majonézzel összefogva. A nagy fordulat 1948 után jött. Az államosított csemegegyártásban kikopott belőle a hal, a kapribogyó és az olívaolaj, és helyükre a burgonya, a sonkaszalámi, a zeller és a sterilizált uborka került.
1976-ban állami szabvány rögzítette a receptet, így Chebtől Ostraváig ugyanolyan íze volt. A dél-morvaországi Znojemsko újság 2020-as cikke szerint a kilencvenes évek közepén, amikor a kötelező szabványok megszűntek, olcsóbb szalámi, adalékos majonéz és tartósított főtt krumpli került a bolti változatokba. A lap ezért a régi szabványarányokkal készült házi változatot ajánlja.
A régi szabvány receptje
A Deník által közölt 1976-os normából kiindulva nagyjából 1 kg saláta készül:
- 360 g főzni való burgonya, héjában megfőzve, kihűtve
- 230 g sonkaszalámi vagy főtt sonka, gyufaszálnyi csíkokra vágva
- 90 g savanyú uborka
- 50 g sárgarépa és 30 g zellergumó, megfőzve
- 20 g lecsöpögtetett konzervborsó
- 200 g majonéz
- 20 g mustár
- 1 evőkanál ecet, 1 teáskanál Worcestershire-szósz
- só, bors, egy csipet cukor
A krumplit, a répát, a zellert és az uborkát vágd ugyanolyan vékony csíkokra, mint a szalámit, mert ettől lesz a jellegzetes szálas szerkezete. A majonézt keverd ki a mustárral, az ecettel, a Worcestershire-szósszal és a fűszerekkel, majd forgasd bele a többi hozzávalót és a borsót. Legalább három órát, de inkább egy éjszakát pihenjen a hűtőben, mert közben az ízek összeérnek. Másnap kóstold meg újra, és ha kell, sózd utána.
A modernebb házi változatokba gyakran kerül egy fél reszelt alma és kevés lilahagyma is, ami frissebbé teszi.
A magyar asztalon is van rokona
Ha a fenti listát magyar szemmel olvasod, a franciasaláta jut eszedbe. Ennek az az oka, hogy mindkettő ugyanabba a majonézes, apróra vágott zöldséges salátacsaládba tartozik, mint az orosz hússaláta vagy az Olivier-saláta. A különbség az arányokban van. A franciasalátában a zöldség a főszereplő, a vlašákban viszont majdnem annyi a szalámi, mint a burgonya, és a mustár meg a Worcestershire-szósz miatt pikánsabb.
Ha szilveszterre szendvicset készítesz, a csehek módjára is kipróbálhatod: vékony bagettszeletre egy vastag réteg vlašák, rá szalámi, tojás és csemegeuborka. A tojásokat előző nap főzd meg, így reggel csak össze kell rakni az egészet. Ha a hidegtálra még keresel valamit, a majonézes krumplisaláta jól kiegészíti.
Források: centrum.cz, denik.cz, znojemsko.cz, openhousepraha.cz
