Tavasszal egy virágzó almafa alatt állva nem nehéz elképzelni, mekkora munkát végeznek a méhek. Ha egyik napról a másikra mind eltűnnének, a kert első ránézésre semmit sem változna: a fa ugyanúgy kivirágzana, a fű ugyanúgy nőne. A különbség csak hetekkel később látszana, amikor a virágok helyén nem kötődne gyümölcs.
A teljes kép ennél árnyaltabb, mert nem minden növénynek van szüksége rovarra. Van, ami szinte változatlanul teremne tovább, van, ami részben, és van, ami alig hozna valamit. Ráadásul a világ egyik szegletében már kipróbálták, milyen az, amikor a gyümölcsös méhek nélkül marad.
Ez is érdekelhetMegtalálták az ideális munkahét hosszát, és ez nem 40 óraAmi szinte ugyanúgy megmaradna
A legnagyobb meglepetés talán az, hogy a világ élelmiszerének tömegét nem a méhek tartják el. Alexandra-Maria Klein és munkatársai 2007-ben a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban összesítették a kérdést: a világon termesztett 115 legfontosabb élelmiszernövényből 87 valamilyen mértékben igényli az állati beporzást, a megtermelt élelmiszer tömegének mintegy 60 százaléka viszont olyan növényekből jön, amelyeknek erre egyáltalán nincs szükségük. Ide tartozik a búza, a kukorica és a rizs, ezeket a szél porozza be.
A kertben hasonló a helyzet mindennel, aminek nem a termését esszük. A saláta, a spenót, a káposzta, a sárgarépa, a hagyma és a krumpli ugyanúgy beérne, hiszen a levelét, a gyökerét vagy a gumóját szedjük fel, mielőtt virágozna. A borsó és a bab virága ráadásul jórészt önmagát porozza be. Gond csak akkor lenne velük, ha valaki magot akarna fogni róluk a következő évre.
Ami bajba kerülne
Klein számítása szerint a világ élelmiszer-termelésének nagyjából 35 százaléka származik olyan növényből, amely kisebb vagy nagyobb mértékben rá van utalva a beporzókra. Ezek adják a gyümölcsök, a zöldségek és az olajos magvak nagy részét, vagyis éppen azt, ami a kertet színessé és változatossá teszi. Egy átlagos magyar kertben ezek kerülnének a legnagyobb bajba:
- alma és körte, mert a legtöbb fajta csak egy másik fajta virágporával köt termést;
- cseresznye és sok szilvafajta, amelyek szintén idegen virágporra várnak;
- tök, cukkini, uborka és dinnye, amelyeknek külön porzós és termős virága van, a kettő között pedig valakinek szállítania kell a virágport;
- eper, amely beporzók nélkül is hoz termést, de kisebbet és gyakran torzat;
- napraforgó és repce, amelyeknél a rovarok jelentősen növelik a termést.
A világon termesztett 115 legfontosabb élelmiszernövényből 87 valamilyen mértékben igényli az állati beporzást.
A méhekre ráadásul nem csak a gyümölcsfák szorulnak rá. Aki gyűjti a virágokat és olyan növényeket ültet, amelyek vonzzák a pillangókat és a méheket, az nemcsak a dísznek, hanem a saját gyümölcstermésének is jót tesz.
A kínai völgy, ahol emberek lettek a méhek
A délnyugat-kínai Szecsuán tartomány Maoxian megyéjében az 1980-as években nagy területen telepítettek almát. A 2000-es évek elején a Nemzetközi Integrált Hegyvidékfejlesztési Központ (ICIMOD) kutatói, Uma Partap és Tej Partap arról számoltak be, hogy ott szinte minden almavirágot kézzel poroznak be. A gazdák csirketollból és cigarettafilterből készült ecsettel jártak virágról virágra, a magasabban fekvő falvak lakóit pedig, ahol még nem nyílt az alma, napszámba hívták a lejjebb fekvő ültetvényekre.
A munka nem volt egyszerű. A beszámolók szerint egy virágzatban öt virágból hármat poroztak be, és a műveletet egy szezonban háromszor is megismételték, hogy a később nyíló virágok se maradjanak ki. Az egészet néhány nap alatt kellett elvégezni, mert a virágok csak rövid ideig fogadják a virágport.
A történetnek van egy fontos csavarja. A méhek nem tűntek el teljesen a völgyből: a környéken méhészkedtek is. A kutatók szerint a túlzott permetezés és az élőhelyek eltűnése tizedelte meg a beporzókat. A kis, átlagosan 0,2 hektáros birtokokon pedig a kézi munka egy ideig megérte. Az American Bee Journal egyik szerzője, aki maga is méhész, ott járt, és egy helyi szakértő neki úgy foglalta össze: a kézi beporzás Szecsuánban színtiszta gazdasági kérdés. Amikor a kutatók 2011-ben visszatértek, azt látták, hogy a gazdák nagy része közben lecserélte az almát szilvára, dióra, naspolyára és zöldségre, olyan növényekre, amelyekkel kevesebb a gond és több a haszon.
Maoxianban egy virágzatban öt virágból hármat poroztak be kézzel, és ezt egy szezonban háromszor is megismételték.
Nem csak a mézelő méhről van szó
Ha az összes méh eltűnne, az a mézelő méhnél jóval több fajt jelentene. Magyarországon a mézelő méh mellett több száz vadméhfaj él. Köztük vannak a poszméhek, amelyek hűvösebb, borús időben is repülnek, és a magányos méhek, például a vörös faliméh, amely tavasszal a gyümölcsfák egyik legszorgalmasabb beporzója. A paradicsom virágát éppen a poszméhek tudják igazán jól kirázni: zümmögés közben megrezegtetik, és a rezgés szórja ki a virágport.
A vadméhek a kert rendezetlenebb zugaiban telelnek: üreges növényszárakban, laza talajban, falrésekben. Ezért nem mindegy, mit csinálunk ősszel. Aki nem vág vissza minden évelőt tavasz előtt, az a száraz szárakban telelő rovaroknak is szállást ad. Hasonló okból az avarkupacot sem jó novemberben megbolygatni.
A mézelő méhek helyzete itthon is sérülékeny. Magyarország méhészeti nagyhatalomnak számít: egy átlagos évben nagyjából 30 ezer tonna méz terem itthon, ennek kétharmada exportra megy. 2025 tavaszán azonban az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) elnöke, Bross Péter szerint a szokásos közel 1,2 millió helyett csak 600-700 ezer méhcsaláddal indulhatott a szezon. A szakemberek a pusztulás fő okát a varroa atkában látják, amely egyre jobban ellenáll az ellene használt szereknek.
Kapcsolódó cikkeink
Mit tehet ma egy kerttulajdonos?
A teljes eltűnés szerencsére nem fenyeget holnapra, de a kisebb beporzó-hiány a kertben is észrevehető: kevesebb alma köt, a tök virágai lehullanak termés nélkül. Ilyenkor a kínai módszer kicsiben a háztáji kertben is működik. A tök és a cukkini porzós virágát le lehet szedni, és a porzóját óvatosan hozzá lehet dörzsölni a termős virág bibéjéhez, amelyet a szára tövénél lévő apró termésről lehet felismerni. Egy puha ecset ugyanígy megteszi.
Hosszú távon azonban az a kert segít a legtöbbet, amelyben kora tavasztól késő őszig mindig nyílik valami, kevés a vegyszer, és marad néhány rendezetlen sarok a vadméheknek. Ilyenkor nem kell aggódni amiatt sem, ha a kert végében elszaporodik a kerek repkény: a kora tavasszal nyíló apró virágai az elsők között adnak táplálékot a telelésből előbújó beporzóknak.
