Aki járt Kiotóban vagy Tokió régi negyedeiben, valószínűleg látta: egy étterem ajtaja mellett, egy kis tányéron vagy közvetlenül a lépcsőn ott áll egy hegyes, hófehér kupac só, gyakran a bejárat mindkét oldalán egy-egy. Nem a takarításból maradt ott, és nem is a jég ellen szórták ki. Szándékosan formázták meg, és rendszeresen cserélik.
A szokás neve morijio, ami a japán „mori”, vagyis halom, kupac, és a „shio”, vagyis só szavakból áll össze. Japán szótárak úgy határozzák meg, mint a bejárat mellé, szerencsehozóként kitett sót.
Ez is érdekelhetA legtöbben gondolkodás nélkül kidobják őket, pedig sok közülük értékes aranyat tartalmaz
A legenda a sóra nyalakodó ökörről
A Japan Times egy 2006-os cikkében egy olvasói kérdésre válaszolva járt utána a szokás eredetének. A legelterjedtebb magyarázat egy régi kínai legenda. Eszerint egy kínai császárnak háromezer ágyasa volt, akik a palota kapuján kívül, kis házakban laktak. A császár minden este ökrös szekérrel indult el, és az ökör vitte oda, ahová épp akarta. Az egyik okos ágyas tudta, hogy az ökrök szeretik a sót, ezért sót tett ki az ajtaja elé. Az ökör minden este odaállt nyalakodni, és a császár így nála töltötte az éjszakát.
Ebből a történetből lett a mai üzleti jelentés: a só a bejáratnál a vendégeket hívogatja. Ezért látni a morijiót főleg vendéglátóhelyeken, hagyományos fogadókban és üzletekben, ahol a forgalom számít. A pénzt és a szerencsét hívogató tárgyak nálunk sem ismeretlenek, gondolj csak arra, miért hordanak egyesek babérlevelet a pénztárcájukban.
Tisztulás és védelem
A Japan Times egy szakértőt is megkérdezett. Hiroki Takanashi, a tokiói Dohány- és Sómúzeum kurátora szerint az ökrös legendát fenntartással kell kezelni. Japánban ősidők óta használnak tengervizet és sót vallási szertartásokban, felajánlásként és megtisztulásra. Szerinte valószínű, hogy több ilyen szokás olvadt össze, és a legendát utólag kapcsolták hozzá.
A sónak a japán sintó hagyományban ma is fontos szerepe van. A szumóbirkózók a mérkőzés előtt sót szórnak a küzdőtérre, hogy megtisztítsák. Temetés után a gyászolók sokszor egy kis tasak sót kapnak, amellyel hazaérkezéskor jelképesen megtisztítják magukat. A bejárat melletti sókupac ebben az értelemben azt üzeni, hogy a hely tiszta, és a rossz szerencse kívül marad.
Így készül
A morijio nem egy szórásnyi só az ajtó előtt. Általában kis fehér tányérra vagy közvetlenül a küszöb melletti kőre teszik, és kúp vagy háromszög alapú gúla formájúra igazítják, sokszor egy kis formával. A japán életmódoldalak szerint tiszta, adalékmentes sót használnak hozzá, és rendszeresen, többnyire néhány naponta vagy hetente cserélik, mert a nedvesség és a por miatt összecsomósodik, elszíneződik.
A japankuru.com szerint ma ritkábban látni, mint régen, de vidéki otthonok bejáratánál vagy egy kiotói hagyományos étteremnél ma sem szokatlan. Japánon kívül is felbukkan, a világ sok japán étterménél a tulajdonosok a hagyomány részeként teszik ki.
Szinte minden kultúrának megvannak a maga bejárathoz kötődő szerencsehozó és óvó szokásai. Nálunk régen fokhagymát kentek az ajtóra András-napkor, és karácsony és újév között nem söpörtek. A spanyolok pedig éjfélkor 12 szem szőlőt esznek a szerencséért. Aki pedig Japánba utazik, annak a borravalóval kapcsolatos szabályokat is jó, ha ismeri.
Források: japantimes.co.jp, kobejones.com.au, japankuru.com
