Egy budapesti étteremben természetes, hogy a számla végösszegét felkerekítjük, vagy pár száz forintot az asztalon hagyunk. Japánban ugyanez a gesztus zavart kelthet: a pincér gyakran utánad fut az utcára, hogy visszaadja az „otthagyott” pénzt. Nem udvariatlanság, hanem a japán vendéglátás egyik alapelve.
A japán nemzeti turisztikai hivatal, a JNTO utazóknak szóló tájékoztatója egyértelmű: Japánban nem szokás borravalót adni bárokban, kávézókban, éttermekben, taxiban és szállodában.
Ez is érdekelhetSaját „személyi számot” kapnak az üvegpalackok, minden egyes üvegről tudni fogják, hol járMiért nem kér senki borravalót?
A japán vendéglátás alapja az omotenashi, a szívből jövő, önzetlen vendégszeretet. Ebben a felfogásban a figyelmes, gondos kiszolgálás nem extra teljesítmény, amelyet külön meg kell fizetni, hanem a munka természetes része, amelyért a dolgozó a fizetését kapja. A borravaló ezért furcsa üzenetet hordozhat: mintha a vendég azt feltételezné, hogy a dolgozó csak pénzért figyel rá, vagy hogy rá van szorulva egy kis plusz összegre.
Sok japánnak egyszerűen kínos is, ha pénzt nyomnak a kezébe. A kereskedelmi kultúra a pontos elszámolásra épül, a kasszában a visszajárót gondosan, gyakran egy kis tálcán adják vissza, és ha valamennyi többlet marad, az a napi elszámolásban zavart okoz.
Helyzetről helyzetre
| Helyzet | Mi a szokás? |
|---|---|
| Étterem, kávézó | Nincs borravaló, a számlát a kasszánál fizeted ki. |
| Taxi | Nincs borravaló, a sofőr a pontos visszajárót adja. |
| Szálloda | Nincs borravaló, a nagyobb hotelek szervizdíjat számolhatnak fel a számlán. |
| Hagyományos fogadó (ryokan) | Nem kötelező, de egy borítékba tett kis összeg elfogadott gesztus. |
| Magánidegenvezető, tolmács | Ha nemzetközi vendégekhez szokott, elfogadhatja, de diszkréten. |
A rejtett díjak: szervizdíj és „asztalpénz”
Attól, hogy nincs borravaló, a számla végösszege még meglephet. A nagyobb szállodák és a hagyományos fogadók egy része 10-15 százalék szervizdíjat számol fel, ez a számlán külön sorként szerepel, és már tartalmazza a kiszolgálás díját. A japán kocsmákban, az izakajákban pedig gyakran kapsz egy kis előételt kérés nélkül, ez az otósi. Nem ajándék: pár száz jenes asztaldíjként felkerül a számlára, és nem lehet visszautasítani. Ez nem átverés, hanem helyi szokás, de jó, ha előre tudsz róla.
Ha tehát a számlán olyan tételt látsz, amit nem rendeltél, nyugodtan kérdezz rá, de ne lepődj meg, ha kiderül, hogy az asztalpénzről van szó. Borravalót ezen felül senki sem vár tőled.
Ha mégis szeretnéd megköszönni
A JNTO szerint vannak helyzetek, amikor egy kis összeg elfogadott, ezt kokorozukénak hívják, ami annyit jelent: „szívből jövő”. Ilyen lehet a ryokanban a szobádat gondozó személyzet, vagy egy egész napos magánidegenvezetés. A szabály ilyenkor az, hogy a pénzt soha ne kézből add, hanem tedd egy kis borítékba, és két kézzel, egy köszönő mondattal nyújtsd át. Ilyen borítékot a japán kisboltokban, papírboltokban és a 100 jenes üzletekben is lehet kapni.
Még jobb, ha pénz helyett egy apró ajándékot adsz. A japánok nagyra értékelik az omiyagét, a hazai, csomagolt édességet vagy apró emléket. Egy doboz magyar csokoládé, egy kis üveg akácméz vagy egy szép képeslap Budapestről sokkal szívélyesebb köszönet, mint egy bankjegy.
Néhány gyakorlati tipp japán útra
- A kiszolgálás után elég egy mosoly és egy „gocsiszószamá deshita”, vagyis „köszönöm az ételt”: ezt a japánok valóban értékelik.
- A borravaló helyett ne hagyj aprót az asztalon, mert valószínűleg visszahozzák, vagy elveszettnek tekintik.
- A taxi ajtaja magától nyílik és záródik, ne próbáld kézzel kinyitni.
- Készpénz sok helyen még ma is kell, de a nagyvárosokban a kártyás fizetés is egyre elterjedtebb.
A japán szokások egyébként más téren is meglepőek: a lakások bejáratánál mindig van egy lépcsőnyi szintkülönbség, a rizst pedig egészen különleges módon tárolják. Hogy itthon és Európában mennyi borravaló illik, arról külön írtunk, és arról is, hogy egy becsületes vietnami taxis hogyan mentette meg két turista pénztárcáját.
Forrás: japan.travel (JNTO)
