A saláta nem más mint a Lactuca sativa magyar neve, azonban ez egy ételtípus ami nagyon kedvelt lett manapság hazánkban. A salátába amit készítünk, legtöbbször nem csak a saláta levelei kerülhetnek bele. A salátanövényekből nagy a választék, így faj és fajtasorokat kialakítva egész évben termeszthetők otthon a kertben is, vagy télen a lakásban, mikrozöldként.
Fejes-és tépősaláta
A kerti saláta két nagy csoportra oszthatóak, méghozzá annak alapján, hogy hogyan fejlődnek és hogyan szedhetőek.A fejesedő salátafélék a fejlődésük közben zárt fejet alkotnak a belső leveleikből. Ide tartoznak a nálunk legnépszerűbb vajfej saláták és a jégsaláták is.
Ezeknél a típusoknál meg kell várni a teljes kifejlődést, és egyszerre gyűjtjük be az egész növényt. Viszont a tépősaláták, vagy levélsaláták feje nem zár össze, hanem dús levélrózsák alkotják a fejet. Ezeknek a fajtáknak nagy előnye az, hogy a kertben elültetve folyamatosan szedhetőek. Ezekről viszont minden esetben csak a külső, legnagyobb leveleket csípjük le, hogy a növény közepe tovább tudjon fejlődni. Így egyetlen tő tépősaláta akár hetekig friss salátalevelekkel lát el bennünket.
A fejlődést sok minden meghatározza!
A fajtaválasztást azonban ne csak az ízlésünk, hanem a naptár is nagyban meghatározza. A klasszikus saláta lágy, selymes textúrájú és enyhén édeskés ízű. Ezért ez típus kimondottan tavaszi, őszi növény, a nagy nyári meleget egyáltalán nem tolerálja és tönkremegy. Ültetéstől számítva a szedési ideje, közepes, nagyjából 55-70 nap. A jégsaláta fajta kimondottan ropogós és lédús, íze sokkal enyhébb.
Ez a típus azonban sokkal lassabban fejlődik akár 80-90 napot is igényel, viszont a fejesedő típusok közül ez bírja a legjobban a magasabb hőmérsékletet. Ha nyáron is ropogós salátát szeretnénk szüretelni a kertben ahhoz a római saláta a legjobb választás. Függőleges, hosszúkás fejei kimondottan jól viselik a meleget, íze viszont sokkal karakteresebb és diósabb.
A tépősaláták pl: a Lollo-típusok növekednek a leggyorsabban, ezek akár a vetés utáni 35-45 nappal már szedhetők. Mivel nem kell plusz energiát fordítaniuk a fejesedésre, rugalmasabbak, így a konyhakert állandó szereplői lehetnek tavasztól őszig. A tépősaláták sem alkotnak tömör fejet ezért nagyon jól szellőznek aminek köszönhetően jól bírják a nyári meleget is. A vörös levelű változatok gyakran még a zöldeknél is jobban elviselik a tűző napot a bennük lévő színanyagok (antociánok) fényvédő hatása miatt.
Felmagzás ellen mit tehetünk?
Mindenki aki ültetett salátát a kertben ismeri a látványt, amikor a közepe egyszer csak megnyúlik, égnek tör, a levelek pedig ehetetlenül keserűek lesznek ennek hatására. Ez nem más mint a saláta a felmagzása.Ebben a folyamatban ilyenkor a növény a fajfenntartásra koncentrál, aminek következtében virágot hoz és magot érlel.Ez ellen két dolgot tehetünk, egyrészt válasszunk az évszaknak megfelelő, „magzásra nem hajlamos” fajtákat, másrészt mindig tartsuk a földet nedvesen. A nyári időszakban javasolt ezeken kívül a részleges árnyékolás is,mert ez segíthet minél hosszabb ideig abban, hogy salátát szedhessünk.
Más zöldsalátákat is fogyasszunk és termeljünk!
Nos, a valódi saláta rengeteg típussal, fajtacsoporttal és fajtával rendelkezik, amelyek sok esetben még hálátlanabb körülmények között is megteremnek. A madársaláta az egyike azoknak a salátáknak amelyek elviselik a fagyokat is. növényünk.
Apró, diós ízű leveleit télen és kora tavasszal is szedhetjük, amikor más zöldsalátának még se híre, se hamva. A másik igen kedvelt saláta a rukkola ami egy vad, csípős, mustáros ízű növény. Rendkívül gyorsan nő, és bár a nagy melegben gyorsan felmagzik, viszont a virága is ehető és dekoratív díszként használható fel. Az endívia és a cikória eléggé megosztó, hiszen kicsit kesernyésebb, karakteresebb ízű növények. Kifejezetten kedvelik az őszi időjárást, és kibírják a gyengébb fagyokat is.
A mángoldról kevesen tudják csak, hogy a répa rokona, aminek fiatal levelei nagyon jó saláta alapanyag, és ellentétben a valódi salátákkal, a mángold bírja a nyári forróságot is
A kertünkben való salátatermesztés tehát nem egy nagy feladat, csak tudni kell melyik fajtát, mikor érdemes elvetni. Elkezdhetjük a tavaszt vajfej salátákkal és a madársalátával, majd nyáron következhetnek a római és tépősaláta fajták, és ősszel zárjuk az évet újra a hidegtűrő típusokkal. Amennyiben így teszünk az év nagy részében biztosított lesz a saláta naponta, méghozzá a saját kertünkből.
