Október elsején Japánban az iskolások, a hivatalnokok és sok cég dolgozói egyik napról a másikra téli egyenruhára váltanak. A szokás neve koromogae, szó szerint ruhaváltás, és nemcsak az egyenruhákra vonatkozik: sok háztartásban ilyenkor kerül elő a dobozokból a téli ruhatár, a nyári darabok pedig kimosva visszakerülnek a helyükre. Tavasszal, június elsején mindez fordítva zajlik. Van nekik rá egy bevált módszerük, hogy a ruháknak ne essen bajuk a pihentetés ideje alatt.
A hagyomány régebbi, mint gondolnád. A Japán Alapítvány összefoglalója a Heian-korig, nagyjából a 8. századig vezeti vissza, amikor a császári udvarban Kínából átvett szokásként honosodott meg. A 17. században a sógunátus évi négy ruhaváltást írt elő a szamurájoknak, az egyszerű emberek pedig követték őket, a mai, évi kétszeri rendet 1873-ban a Meidzsi-kori kormány rögzítette a köztisztviselők számára. A japán klíma indokolja is a rendszert: a tél hideg, a nyár forró és párás, a páratartalom 50 és 80 százalék között mozog.
A koromogae menete egyszerű, és pont ebben rejlik a molyvédelem. Az elpakolandó ruhát először kimossák, aztán dobozba teszik molyriasztóval együtt, és csak a tiszta, száraz darabok kerülnek hónapokra a szekrény mélyére vagy a felső polcra. Ez a három lépés: tisztítás, zárt tárolás, riasztó. Mindhárom egybevág azzal, amit a rovartan a ruhamolyról tud.
Miért a tiszta ruha a legfontosabb?
A londoni Natural History Museum leírása szerint nem a lepke, hanem a lárvája rágja ki a ruhát. A kifejlett moly nem is táplálkozik, csak párosodik és petét rak. A lárva a gyapjúban, a szőrmében, a kárpitban és a szőnyegben lévő keratint, ezt a természetes fehérjét emészti meg, és a gyenge fényt, valamint a szennyezett anyagot kedveli, mert abban talál tápanyagot és nedvességet.
Ezért számít annyit a mosás. A tavasszal kimosatlanul elpakolt gyapjúpulóver, amelyen ott maradt a téli viselés minden nyoma, a molynak ideális táplálék egy sötét dobozban. Ugyanaz a pulóver kimosva és szárazon jóval kevésbé vonzó.
A molynak ráadásul ideje is van. A múzeum adatai alapján a peték nyáron 4-10 nap alatt kelnek ki, hidegben akár három hétig is eltarthat, a lárvaállapot pedig egy hónaptól két évig tarthat. Egy nyáron át a szekrényben álló, fertőzött doboz így bőven elég ahhoz, hogy ősszel lyukas kardigánt húzz elő belőle.
A tárolásról a múzeum egyértelműen fogalmaz: a légmentesen zárt zsákban vagy dobozban tartott ruha védett a fertőzéstől. Ez a koromogae modern változata, a vákuumzsák, amely ráadásul helyet is spórol. Egy dologra figyelj: csak teljesen száraz ruhát zárj le, mert a bennrekedt nedvesség a dohosodásnak kedvez.
Mit tegyél, ha már ott a moly?
Ha most, az őszi ruhacserénél kis lyukakat, selyemszerű csöveket vagy apró, morzsás szennyeződést találsz a gyapjúdarabokon, a ruha még megmenthető. A múzeum két módszert ajánl, amely a moly minden életszakaszát elpusztítja. Az egyik a fagyasztás: mínusz 20 fokon egy hét. A háztartási fagyasztók általában mínusz 18 fokra vannak állítva, ami kicsit enyhébb ennél, ezért nem árt egy-két nappal tovább bent hagyni a gondosan lezárt zacskót. A másik a hő: a 49 fok feletti hőmérséklet fél óra alatt végez velük, ami mosógépben is elérhető, ha a ruha anyaga kibírja. A vegytisztítás szintén elpusztítja a kártevőket, és a lárvák számára fontos szennyeződést is eltávolítja.
Utána jöhet a szekrény. A polcokat, a sarkokat és a szekrény alatti szőnyeget alaposan porszívózd ki, mert a lárvák a szőnyegben és a kárpitban is megélnek. A múzeum a feromoncsapdát elsősorban figyelésre ajánlja: a ragadós lap a hím lepkéket vonzza, így látod, van-e még mozgás a szobában. A kezelhetetlen, nem mosható anyagokra a múzeum piretrin alapú permetet említ. A kiszellőztetett szekrénybe egy szál rozmaring a dohos szag ellen is jól jön.
Itthon nincs hivatalos ruhaváltási nap, de a fűtési szezon kezdete jó jel lehet. Amikor október közepén először bekapcsolod a fűtést, és előkerülnek a téli kabátok, a nyári ruhát már kimosva tedd el, tavasszal pedig, amikor a meleg napokkal a molyok is aktívabbak lesznek, a pulóverek kerüljenek tisztán, lezárva a dobozba.
Források: jpf.go.jp, nhm.ac.uk, tkgje.jp
