Nincs még egy olyan sütemény, ami annyira képes lenne visszahozni a gyerekkort és a nagymamánk konyhájának a melegét, mint egy frissen sült almás pite. Mindannyian keressük a tökéletes verziót: azt, amelyiknek a tésztája nem kemény, mint a cipőtalp, de nem is ázik el a gyümölcstől, hanem szinte elolvad az ember szájában. Sokáig én is a modern, vajas receptekkel kísérleteztem, mire rájöttem, hogy a nagymamák nem véletlenül ragaszkodtak a jól bevált, hagyományos módszereikhez.
Hozzávalók
Ebből a mennyiségből egy klasszikus, nagy méretű (kb. 35×35 cm-es) tepsire való adag lesz:
A békebeli omlós tésztához:
- 50 dkg finomliszt
- 20 dkg sertészsír (ettől lesz igazán porhanyós!)
- 15 dkg porcukor
- 2 db tojássárgája
- 1 csomag sütőpor
- 1 db citrom reszelt héja
- Egy kevés hideg citromos víz (csak ha a tészta túl száraz lenne és nem akar összeállni)
A szaftos fűszeres töltelékhez:
- 1,5–2 kg alma (tisztítás előtt mérve, a kissé savanykásabb fajták a legjobbak)
- Cukor és őrölt fahéj (ízlés szerint, az alma édességétől függően)
- Egy kevés friss citromlé az almára
A rétegezéshez és a kenéshez:
- 2-3 evőkanál zsemlemorzsa (az elázás elleni titkos fegyver)
- 1 db tojásfehérje (a tésztából kimaradt, a pite tetejére)
