1997. február 13-án a Tokio Express nevű konténerhajó Rotterdamból tartott New York felé, amikor Anglia délnyugati csücske, a Land’s End előtt nagyjából 20 mérföldre, vagyis 32 kilométerre egy hatalmas hullám megbillentette. A fedélzetről 62 konténer zuhant a vízbe. Az egyikben közel 4,8 millió Lego-elem utazott.
A történet különlegessége, hogy a rakomány jelentős része tengeri témájú készletekből származott. Az elveszett rakomány listáján 418 ezer búvárúszony, 97 500 búvárpalack, 26 600 mentőmellény, 13 ezer szigony és 4200 fekete polip szerepelt. A tenger tehát éppen azt kapta vissza, amit a játékgyártó róla mintázott.
Mit talál ma, aki Cornwallban sétál?
Már a baleset utáni hetekben megjelentek az első darabok a cornwalli és devoni strandokon. Tracey Williams, aki gyerekkorában Dél-Devonban, a szülei háza körül szedte az első úszonyokat, ma Cornwallban él, és a „Lego Lost At Sea” nevű közösségi oldalon gyűjti a beküldött leleteket. Elmondása szerint a darabok még most is rendszeresen előkerülnek, bár egyre nehezebb rájuk bukkanni.
A gyűjtők között vannak legendás darabok. A fekete polipot a „Szent Grálnak” nevezik: Williams az elsőt 1997-ben találta, a másodikat 18 évvel később. A rakományban 33 427 fekete és mindössze 514 zöld sárkány volt, így a zöld sárkány a strandon különösen ritka fogás. Egy 2022-es interjúban Williams arról is beszélt, hogy bizonyos elemeket, például 50 ezer cápát, varázspálcákat és pajzsokat soha senki nem talált meg, ezek valószínűleg a tengerfenékre süllyedtek. Szerinte mostanában kezdenek felbukkanni azok a darabok is, amelyek korábban lent voltak.
Meddig bírja a műanyag a tengerben?
A Plymouthi Egyetem kutatói 2020-ban az Environmental Pollution című szaklapban közölték, hogy egy Lego-kocka 100 és 1300 év között maradhat meg az óceánban. Ötven, délnyugat-angliai strandon gyűjtött darabot mértek meg, és összevetették ugyanazokkal az elemekkel az 1970-es és 1980-as évekből származó, használatlan készletekből. A tengerből előkerült darabok felülete lekopott, elszíneződött, egyesek eltörtek. A kutatók arra figyelmeztettek, hogy ezek idővel mikroműanyaggá aprózódhatnak.
Curtis Ebbesmeyer amerikai óceánkutató becslése szerint a tengeri áramlatok a darabokat akár 62 ezer mérföldre, azaz nagyjából 100 ezer kilométerre is elvihették, ami többszöröse a Föld kerületének.
Miért több ez, mint egy kedves történet?
A Tokio Express esete azért vált híressé, mert a Lego könnyen azonosítható: tudni lehet, honnan jött, és mikor került a vízbe. Ettől lett a kutatók számára is hasznos példa arra, hogy egy tengerbe került műanyag tárgy milyen hosszú ideig kering, és milyen messzire juthat. Williams később könyvet is írt a történetről Adrift címmel.
Aki a magyar strandokon gondolkodik a műanyag sorsán, annak a műanyag palackok körüli változások is ismerősek lehetnek: az EU-s szabályok éppen azért születtek, hogy kevesebb apró műanyag kerüljön a természetbe.
Források: demotivateur.fr, plymouth.ac.uk, maritime-executive.com, brickfanatics.com
