Így készül
Egy mélyebb keverőtálba üsd bele a tojásokat, add hozzá a cukrot, a sót és a vaníliát. Egy kézi habverővel dolgozd össze őket alaposan, amíg teljesen egyneművé válnak. Ha már szép sima, öntsd hozzá a tejet és a legfontosabb elemet: a folyékonyra olvasztott (de semmiképpen sem forró!) vajat.
A lisztet fokozatosan, több részletben kezdd el adagolni a nedves alaphoz, miközben a habverővel folyamatosan kevergeted. Itt dől el a csomómentesség! Sokkal könnyebb egy sűrűbb masszát fokozatosan felhúzni, mint a túl híg lében vadászni a lisztgolyókat. Addig adagold a lisztet, amíg egy klasszikus, se nem túl folyós, se nem túl sűrű palacsintatésztát kapsz.
Vegyél elő egy jó minőségű palacsintasütőt, és melegítsd fel alaposan közepes lángon. Itt jön a varázslat: ne önts alá olajat! Amikor a serpenyő forró, merj bele egy adag tésztát, és gyors mozdulatokkal oszasd el az alján.
Látni fogod, hogy a tésztába kevert vaj miatt a szélei szinte azonnal elválnak a serpenyő falától, amint átsült az alja. Egy határozott mozdulattal fordítsd meg (vagy dobva, ha bátor vagy), süsd meg a másik oldalát is pár másodperc alatt, és már csúsztathatod is ki a tányérra. A következőt pedig azonnal merheted a helyére, nincs várakozás, nincs füstölő olaj.
A kész palacsinták elképesztően puhák, selymesek lesznek, és mivel nincs rajtuk felesleges olajréteg, sokkal tisztábban érvényesül bennük a házi lekvár, a kakaó vagy a túró íze.
