Elkészítés:
A zsírt olvaszd fel a fazékban, majd dobd rá az apróra vágott vöröshagymát. Lassú tűzön, komótosan dinszteld üvegesre – ne kapkodj, a jó gulyás alapja a türelem! Ha a hagyma szép puha, add hozzá a zúzott fokhagymát, a felkockázott paradicsomot és a zöldpaprikát. Hagyd, hogy a zöldségek teljesen összeessenek, és egy sűrű, lecsós alapot képezzenek.
A kockákra vágott marhahúst dobd rá a hagymás alapra, és nagy lángon kevergetve pirítsd fehéredésig. Ez a pörzsréteg fogja bent tartani a hús szaftját. Húzd le a tűzről, szórd meg a pirospaprikával, köménnyel, borssal és egy kevés sóval.
Most jön a mesterszakácsok trükkje: csapvíz helyett öntsd fel meleg hús alaplével vagy egy kevés vörösborral! Ne öntsd túl bőre: éppen csak annyi folyadék kerüljön rá, amennyi pont ellepi a húst. Fedő alatt, egészen kis lángon hagyd a marhát másfél-két órán át szinte a saját, koncentrált szaftjában vajpuhára párolódni.
Amikor a hús már majdnem teljesen megpuhult, add hozzá a felkarikázott sárga- és fehérrépát, valamint a kockákra vágott burgonyát. Ekkor még pótolhatod a folyadékot egy kevés alaplével, de tarts magad a nagymamák aranyszabályához: a lé csak éppen lepje el a zöldségeket. Főzd addig, amíg a krumpli is teljesen megpuhul.
Bár a gulyásleves frissen, forrón is elképesztő, mindannyian tudjuk, hogy másnap, újramelegítve az igazi. Kell neki egy kis idő a hűtőben, hogy a szaft, a zöldségek és a marhahús ízei teljesen összeérjenek – pont úgy, mint a töltött káposztánál vagy a rakott krumplinál. Egy kis házi csipetkével vagy egyszerűen csak egy szelet puha, ropogós héjú kenyérrel tálalva ez a leves maga a tökély.
