Ott lapul szinte minden konyhafiókban, letakarjuk vele a rakott krumplit, becsomagoljuk a szendvicset, és a sütő aljára is kerül belőle. Az alufólia annyira hétköznapi, hogy ritkán jut eszünkbe, mennyi furcsa történet kapcsolódik hozzá a császári lakomáktól a laboratóriumi mérésekig.
Tizenkét olyan dolgot gyűjtöttünk össze, ami a legtöbbünknek új lehet. Van köztük konyhai, történelmi és egészen tudományos is, egyet pedig nem tudtunk komoly arccal végigolvasni.
Ez is érdekelhetEzért esznek a spanyolok éjfélkor 12 szem szőlőt szilveszterkor1. Eredetileg nem is alumíniumból volt
A nagymamák sztaniolnak hívták, és ez a szó elárulja az eredetet: a német Stanniol a latin stannum, vagyis ón szóból jön. A vékonyra hengerelt fémlap valóban ónból készült, jóval azelőtt, hogy az alumínium olcsó lett volna. Az angol nyelv ma is tinfoilnak, azaz ónfóliának hívja a tekercset, pedig benne már régóta alumínium van.
Az ónfóliának a hangrögzítés történetében is helye van: a fonográf első felvételei ónfóliával bevont hengerre készültek. Az alumínium a második világháború után szorította ki végleg az ónt a konyhákból, mert olcsóbb és tartósabb.
2. Egy svájci csokoládé tette híressé
Az első alufólia-hengerművet 1910-ben nyitották meg a svájci Kreuzlingenben, Robert Victor Neher szabadalma alapján, aki a folyamatos hengerlés módszerét dolgozta ki. Az első nagy megrendelő a berni Tobler csokoládégyár volt: 1911-től alufóliába csomagolta a tábláit, köztük a háromszögletű Toblerone-t is. Egy évvel később a Maggi már levesporokat és leveskockákat csomagolt bele.
Ugyanaz a fém tartja ma is egyben a dobozos üdítőt. A doboz tetején lévő kis fülnek egyébként saját története van, amit a nyitófül lyukáról szóló írásunkban jártunk körül.
3. Valaha drágább volt az aranynál
A 19. század közepén az alumíniumot még nem tudták olcsón kinyerni, ezért ritkaságnak számított. Az amerikai Nemzeti Archívum magazinja szerint III. Napóleon francia császár alumínium étkészletet tartott, amelyet csak a legfontosabb vendégeinek tett fel az asztalra, a fia pedig alumínium csörgőt kapott. Gyakran idézett történet, hogy a kevésbé fontos vendégek aranyból ettek.
Még 1884-ben is unciánként 1,10 dollárba került, ami az ezüst árának kétszerese volt. Ebben az évben tették fel a washingtoni Washington-emlékmű csúcsára azt a nagyjából 100 unciás, vagyis közel háromkilós alumíniumpiramist, amely ma is ott áll, és villámhárítóként is szolgál.
Az alumínium a földkéreg egyik leggyakoribb eleme, mégis évtizedekig ritkább és drágább volt az ezüstnél, mert nem tudták gazdaságosan kinyerni.
4. A fényes és a matt oldal között nincs különbség
Az örök konyhai vita gyártási mellékhatásból születik. Az utolsó hengerlési lépésnél a fólia már annyira vékony, hogy két réteget futtatnak át egyszerre: amelyik oldal a hengerhez ér, az fényes lesz, amelyik a másik fóliaréteghez simul, az matt. A Reynolds amerikai fóliagyártó szerint sütéskor, fagyasztáskor és tároláskor mindkét oldal ugyanúgy viselkedik. Egyetlen kivétel a tapadásmentes bevonatú fólia, ott a bevont oldal kerül az étel felé. A részleteket és a hétköznapi következményeket a fényes és matt oldalról szóló cikkünkben bontottuk ki.
5. Milyen vékony lehet egy alufólia?
Meglepően vékony. Az iparban ma akár 0,006 milliméteres fóliát is hengerelnek, percenként akár 2500 méteres sebességgel. Ez egy emberi hajszál vastagságának csak töredéke. A konyhai tekercs ennél vastagabb, jellemzően 10 és 20 mikrométer közötti.
A különösen vékony fóliák egyik első nagy felhasználója a tejipar volt: a Hydro beszámolója szerint 1961-ben a németországi Grevenbroichban gyártották az első tételt egy dobozos italcsomagolás belső rétegéhez, akkor 12 mikrométeres vastagságban. A tartós tej és a gyümölcslé doboza ma is ilyen fóliától tart ki hónapokig a hűtő nélkül.
6. Miért fáj, ha véletlenül ráharapsz?
Ezt sokan ismerik a szaloncukor vagy egy csoki kibontásából: egy apró fóliadarab a fogak közé kerül, és éles, villanásszerű fájdalom nyilall a fogba. Ez nem képzelődés, hanem fizika. Ha a szájban fémtömés vagy fémkorona van, az alumínium és a tömés két különböző fém, a nyál pedig sós, vezető közeg. A három együtt egy apró elemet alkot, ugyanazon az elven, amelyen Alessandro Volta az első elemet építette. Az áram a tömésen át a fog idegéhez jut, ezt érezzük fájdalomnak.
Akinek nincs fém a szájában, például csak fogszínű tömése van, az nem érzi ezt az áramütést, legfeljebb a fólia kellemetlen csikorgását.
7. Az MIT-n komoly műszerekkel lemérték, véd-e az alufólia sisak
Itt nevettünk fel hangosan. Az alufólia sisak régóta a gondolatolvasó sugaraktól rettegők jelképe, így 2005 februárjában négy MIT-s kutató úgy döntött, tudományos alapossággal megvizsgálja. Három sisaktípust készítettek dupla réteg háztartási fóliából, a tanulmányban ezek a „Klasszikus”, a „Fez” és a „Centurio” nevet kapták. Négy önkéntes fejére tették őket, és egy nagyjából 250 ezer dolláros hálózati analizátorral mérték, mennyi rádiójelet engednek át 10 kilohertztől 3 gigahertzig.
Az eredmény szerint a sisakok a legtöbb frekvencián alig csillapítottak, 1,2 és 2,6 gigahertz körül viszont kifejezetten felerősítették a jeleket. A kutatók szenvtelen komolysággal jegyezték meg, hogy az 1,2 gigahertz körüli sáv az amerikai szabályozás szerint kormányzati felhasználásra van fenntartva, és arra jutottak, hogy a sisakdivatot talán éppen a kormány terjesztette. A dolgozatot azzal zárták, hogy reményeik szerint ez jobb sisaktervekre ösztönzi az érintett közösséget.
Az MIT-s mérés szerint az alufólia sisak bizonyos frekvenciákon nem véd, hanem erősít, a szerzők szerint épp ott, ahol a kormány hallgatózhatna.
8. A világ legnagyobb alufólia-gombóca több mint 700 kilós
A Guinness-rekordok listáján szerepel a legnagyobb alufólia-gombóc is: 732,55 kilogrammot nyom, és az amerikai Richard Roman gyűrte össze az ohiói Alliance-ben, a rekordot 1987. szeptember 17-én hitelesítették. A fólia nagy részét egy helyi fóliagyártó adományozta. Ez nagyjából egy kisautó tömegének a fele, egy konyhai tekercsből pedig ehhez évtizedekig kellene gyűjtögetni.
9. A mikróba mehet, de csak nagyon módjával
A „fémet soha ne tegyél a mikróba” szabály a fóliánál árnyaltabb. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium élelmiszer-biztonsági szolgálata szerint kis, sima fóliadarabbal le lehet takarni az étel vékonyabb részeit, például a csirkeszárny végét, hogy ne száradjon ki, ha a sütő használati útmutatója engedi. A feltétel az, hogy a fólia az ételnek legfeljebb negyedét takarja, és a sütő falaitól távol maradjon. A gyűrött, szakadt szélű fólia viszont szikrázhat, és a teljesen becsomagolt étel meg sem melegszik, mert a fém visszaveri a mikrohullámot. Ha a kézikönyv tiltja a fóliát, akkor a válasz egyszerűen nem.
Kapcsolódó cikkeink
10. A savanyú és a sós ételt jobb nem becsomagolni vele
A német Szövetségi Kockázatértékelési Intézet (BfR) azt javasolja, hogy savas és sós ételeket ne készítsünk el és ne tároljunk alufóliában vagy bevonat nélküli alumíniumtálcában. A sav és a só megbontja a fólia felszínén lévő vékony oxidréteget, és így alumínium juthat az ételbe. Ide tartozik a paradicsomos étel, a citromos hal, a savanyú káposzta, az ecetes vagy boros pác.
Az európai élelmiszer-biztonsági hatóság hetente legfeljebb 1 milligramm alumíniumot tart elfogadhatónak testsúlykilogrammonként, és ennek egy része az élelmiszerekből amúgy is bejut a szervezetbe. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a lecsós maradékot üveg- vagy porcelánedényben tedd el, a citromos halat pedig sütőpapírba csomagold, és csak arra húzd rá a fóliát. Ha a sütőpapírt is kiváltanád, a többször használható sütőlapról is írtunk.
11. Egy darab fólia elárulja, honnan jön a penész
Az alufólia a lakásban is mérőeszközzé válhat. Ha a külső fal sarka nyirkos, felmerül a kérdés, hogy a lakás levegője túl párás, vagy a víz kívülről, a falon át szivárog be. A próba egyszerű: egy tenyérnyi fóliát szigetelőszalaggal légmentesen a nedves falfelületre ragasztasz, és egy-két nap múlva megnézed. Ha a fólia szoba felőli oldalán gyűlt össze a víz, a páralecsapódás a gond, és több szellőztetés kell. Ha a fal felőli oldala nedves, a víz a szerkezetből jön, és azt a forrásánál kell megszüntetni. A próba lépéseit az építész ajánlotta alufóliás tesztről szóló cikkben részletesen leírtuk.
A radiátor mögé ragasztott fólia ennél vitatottabb ötlet, ezt és a hozzá hasonló otthoni fűtési hiedelmeket a szerelők által cáfolt fűtési tévhitek között vettük sorra.
12. Az alumínium szinte a végtelenségig újrahasznosítható
Az európai alufólia-gyártók szövetségének adatai szerint az újrahasznosított alumínium előállítása 95 százalékkal kevesebb energiát igényel, mint a bauxitból kinyert új fémé, és a valaha gyártott alumínium nagyjából háromnegyede ma is használatban van valamilyen formában. Elvben tehát a mai szendvicscsomagoló fólia egy része akár egy régi ablakkeretből vagy üdítősdobozból is lehetett.
Itthon a szelektív gyűjtés szabályai régiónként eltérnek: a Telex összefoglalója szerint Budapesten a fém és a műanyag egy kukába kerül, vidéken sok helyen a papírral együtt. A joghurtos és tejfölös poharakról a fóliafedelet válaszd le, mert a válogatóban a műanyagot és a fémet külön kell kezelni. Az ételmaradékos, zsíros fólia viszont nem tiszta csomagolási hulladék, ezért mielőtt bedobod, töröld le, vagy ha nem lehet, inkább a vegyes kukába kerüljön. A pontos szabályt a helyi hulladékszolgáltató tájékoztatója írja le, ezt egyszer megnézni elég.
