Január közepén, amikor a madáretetőben már csak napraforgóhéj marad, a kerti rigók és seregélyek a bokrokon lógó, összeaszott bogyókat dézsmálják. Ezt a téli tartalékot most, ősszel lehet elültetni, mert a lombhullás után telepített cserje a fagyok előtt még megkapaszkodik, és tavasszal erős gyökérrel indul.
Az amerikai Gardening Know How hat bogyótermő cserjét ajánlott erre a célra, csupa észak-amerikai fajtát, webáruházi árakkal. Egyenként megnéztük, mit ér egy magyar kertben, és mi a közeli hazai megfelelője. A különbség nem apróság: a brit madártani kutatóintézet (BTO) összefoglalója szerint az őshonos cserjék általában többet érnek a helyi élővilágnak, mert a madarak és a rovarok hozzájuk alkalmazkodtak.
Lombhullató magyal kontra galagonya
Az amerikai lista első helyén egy lombhullató magyal, az Ilex verticillata egyik kompakt fajtája áll. A bogyói eleinte kemények és fanyarak, a madarak januárban, februárban fogyasztják el, amikor megédesedtek. Kétlaki növény: a nőivarú tő csak akkor terem, ha a közelben, legfeljebb nagyjából 15 méterre egy hím tő is áll. Itthon ritkán kapni, és nedves, savanyú talajt kedvel, ami a meszes magyar kertekben ritka.
A hazai megfelelő az egybibés galagonya. A BTO adatai szerint a termése augusztustól érik, és gyakran télig a bokron marad, a fenyőrigók, a szőlőrigók, a fekete rigók és a léprigók egyaránt eszik. Szárazságtűrő, a meszes talajt is bírja, tüskés ágai között pedig a kisebb madarak fészkelnek.
Amerikai bangita kontra kányabangita
A második ajánlott cserje a Viburnum nudum egy fajtája, amelynek zsíros bogyói zöldből rózsaszínen és kéken át lilásfeketére érnek. A kétéves vesszőn virágzik, ezért nem szabad visszavágni.
A közeli rokon, a kányabangita (Viburnum opulus) őshonos nálunk, és a lápos, nedvesebb kertrészeket is elviseli. Piros bogyóit szeptembertől a süvöltők és a léprigók keresik, kompakt fajtája kis kertbe és nagyobb dézsába is jó. A szárazabb, meszesebb talajra a szintén hazai ostorménfa a jobb választás.
Tűztövis-hibrid kontra hagyományos tűztövis
A harmadik a tűztövis és egy rokon nemzetség keresztezéséből született törpe, örökzöld cserje, amely cserépben is nevelhető. Narancsos bogyói télire pirosra színeződnek, a sűrű lomb búvóhelyet ad a kis madaraknak.
Itthon erre nincs szükség különleges hibridre, mert a sima tűztövis (Pyracantha) a magyar városi kertek egyik leggyakoribb sövénynövénye, a magyar teleket rendszerint jól bírja. Tüskés, örökzöld sövénynek kitűnő, a rigók pedig tél végéig csipegetik.
Aronia: itt nincs különbség
Az aronia, vagyis a fekete berkenye az egyetlen, amely mindkét kontinensen ugyanaz. Bogyói magas csersavtartalmuk miatt fanyarak, ezért sokáig a bokron maradnak, és csak a fagyok után válnak a madarak számára vonzóvá. Itthon jól ismert gyümölcscserje, a terméséből lekvár és szörp is készül, így megosztozhatsz rajta a madarakkal.
Korallbogyó kontra hóbogyó
Az ötödik a rózsaszín bogyójú Symphoricarpos orbiculatus. A cikk szerint a bogyói csak többszöri fagyás és olvadás után válnak ehetővé a madaraknak. A hazai kertekben a fehér bogyójú rokonát, a hóbogyót látni gyakrabban. Mindkettő igénytelen és árnyéktűrő, de a madarak a lista többi tagját jobban kedvelik, így ez inkább kiegészítő, mint főszereplő.
Lila bogyós Callicarpa kontra kecskerágó
A hatodik egy lila bogyós Callicarpa fajta, amelynek a termése ősszel és a tél elején érhető el, és a lap szerint kardinálispintyek és amerikai rigófélék látogatják. Nálunk főleg a kínai rokonát, a Callicarpa bodinierit árulják díszcserjeként. Az RHS adatlapja mínusz 15-20 fokig télállónak tartja, és azt írja, hogy csoportosan ültetve terem a legjobban, ezért legalább két tövet tegyél egymás mellé. A bogyója emberi fogyasztásra nem való.
Ennél a madaraknak hasznosabb a hazai csíkos kecskerágó. Rózsaszín tokjából narancssárga magköpenyes mag fordul ki, amelyet a BTO szerint a seregélyek és a rigók eszik a tél elején. Emberre és háziállatra mérgező, ezért gyerekes kertben a játszórésztől távolabb ültesd.
Hogyan ültesd el úgy, hogy már idén télen hasznos legyen
A cserjét fagymentes napon, lombhullás után ültesd, a talaj átfagyásáig. Egy fajta helyett inkább keverj többet, mert eltérő időben adják a táplálékot: a galagonya és a kányabangita ősszel és a tél elején, a fanyarabb aronia és a tűztövis tél végén. Ha egy sarokban három-négy különböző cserjét ültetsz csoportba, búvóhelyet és etetőt is kapnak a madarak.
Válassz olyan helyet, amelyet az ablakból is látsz, és ne a kerítés tövébe, ahol a macska lesben állhat. A bogyós cserje nem váltja ki a téli etetést, de kiegészíti: a napraforgó és a cinkegolyó mellett ott a puha, gyümölcsevő madaraknak is jut természetes eleség.
Források: gardeningknowhow.com, bto.org, rhs.org.uk
