4. A Jante-törvény: ne hidd, hogy különb vagy
A negyedik szokás nem egy konkrét cselekvés, hanem egy íratlan szabályrendszer, amely a norvég társadalom egészét áthatja. A neve janteloven, vagyis a Jante-törvény.
A Life in Norway szerint a janteloven nem valódi törvény, hanem kimondatlan társadalmi normák összessége, amelyeket Aksel Sandemose dán-norvég író fogalmazott meg egy dán kisváros életéről szóló regényében. A lényege, hogy a közösség az egyén előtt áll, nem illik az egyéni teljesítménnyel kérkedni, és nem illik irigykedni sem. A regényben tíz pontban felsorolt szabályok első pontja nagyjából úgy szól: ne hidd, hogy valaki vagy.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a norvégok ritkán dicsekednek a fizetésükkel, a drága autójukkal vagy a gyerekük iskolai sikereivel. A Bergeni Egyetem útmutatója szerint bár a fogalom régi, a hatása ma is érezhető, főleg abban, hogy a szerénységet elvárják.
Norvégiában az számít udvariasnak, aki a sikereit inkább elhallgatja, mint felsorolja.
Egy magyar vendégnek ez furcsa lehet, főleg ha egy munkahelyi bemutatkozáson vagy egy állásinterjún a saját erősségeit kellene kiemelnie. A norvég kollégák ilyenkor sokszor visszafogottabban beszélnek magukról, mint amit a teljesítményük indokolna, és a túl magabiztos fellépést nem mindig értékelik.
Ha norvég kollégákkal dolgozol, a sikereidről inkább tényszerűen, a csapat érdemeit is kiemelve beszélj. A hangos önreklám helyett a megbízhatóság, a pontosság és a csendes, de alapos munka hozza meg az elismerést. Ugyanez igaz a magánéletre is: egy új autót vagy egy drága nyaralást nem illik hosszasan mutogatni.
