8 fura karácsonyi szokás Európa különböző országaiból

A magyar karácsony a legtöbb családban hasonlóan telik. Szenteste feldíszítjük a fát, a Jézuska meghozza az ajándékokat, az asztalra halászlé, rántott hal vagy töltött káposzta kerül, utána pedig bejgli. Ezt annyira természetesnek vesszük, hogy el sem gondolkodunk rajta, mennyire más lehet egy karácsony néhány száz kilométerrel arrébb. Európa országai pedig meglepően különböző szokásokkal ünnepelnek. Van, ahol a gyerekek bottal püfölnek egy fatönköt, van, ahol az egész ország ugyanabban az órában rajzfilmet néz, és van, ahol nem is szenteste, hanem január elején jön az ajándék. Az alábbi nyolc szokás mindegyike valódi, és mindegyikhez megbízható forrást is kerestünk. 1. Katalónia: a fatönk, amit bottal ütnek Spanyolország északkeleti részén, Katalóniában a karácsony egyik főszereplője egy fatönk. A neve Tió de Nadal, vagyis karácsonyi tönk, de mindenki csak Caga Tiónak hívja. Egy rövid, mosolygós arcú fadarabról van szó, piros sapkával, két kis lábbal. Az amerikai közszolgálati rádió, az NPR riportja szerint a családok heteken át „etetik” a tönköt ételmaradékkal, szenteste pedig a gyerekek egy bottal ütögetik, miközben egy dalt énekelnek neki. A dal arra kéri a tönköt, hogy „pottyantson” ajándékot, elsősorban turrónt, a hagyományos spanyol karácsonyi nugátot. Amikor felemelik a takarót, alatta ott vannak a szülők által odarejtett apró ajándékok. Egy katalán gyereknek ez ugyanolyan természetes, mint nekünk a csengettyűszó, amikor megjött a Jézuska. 2. Svédország: pontban délután háromkor jön Donald kacsa Svédországban szenteste délután háromkor szinte megáll az élet. Ilyenkor a családok leülnek a tévé elé, és egy 1958-as Disney-rajzfilmösszeállítást néznek, amelynek svéd címe magyarul úgy hangzik: Donald kacsa és barátai boldog karácsonyt kívánnak. A The Local svéd angol nyelvű hírportál szerint ez egybeesik azzal, hogy Dél-Svédországban ilyenkor nagyjából délután háromkor megy le a nap. A műsort 1960 óta minden szenteste leadják a svéd közszolgálati televízióban. Ez nem vicc, hanem nemzeti hagyomány A The Local 2020-as cikke szerint abban az évben több mint 4,5 millióan, vagyis Svédország lakosságának csaknem fele nézte a műsort, ami a mérések kezdete óta a legnézettebb svéd tévéadás lett. A portál szerint a műsor alatt a segélyhívások száma általában nagyjából 20 százalékkal esik vissza, ezt a svédek „Donald kacsa-hatásnak” nevezik. Svédországban egyébként, nálunk hasonlóan, szenteste van a karácsony fő napja, ilyenkor osztják ki az ajándékokat is. 3. Izland: könyvet kap mindenki, és egész este olvasnak Izlandon a karácsonyi ajándékok listáját nem a játékok vagy a műszaki cikkek vezetik, hanem a könyvek. A szokást jólabókaflóðnak hívják, ami szó szerint karácsonyi könyváradatot jelent. A Icelandair leírása szerint a könyváradat ősszel egy katalógussal kezdődik: az izlandi kiadók szövetsége minden izlandi háztartásba ingyen eljuttatja az új könyvek jegyzékét. Ebből választanak a családok, szenteste kicserélik egymás között a könyveket, majd az este hátralévő részét olvasással töltik, gyakran forró csoki vagy egy jellegzetes izlandi karácsonyi üdítő mellett. Hogyan kezdődött? A Világgazdasági Fórum összefoglalója szerint a szokás az 1940-es évekre nyúlik vissza, amikor a háborús gazdasági nehézségek miatt sok importárura szigorú korlátozások vonatkoztak, a könyv viszont könnyen hozzáférhető ajándék maradt. A Világgazdasági Fórum szerint ma az izlandi kiadók könyveladásainak 80 százaléka a karácsony előtti két hónapra esik. Egy izlandi szenteste a csend ünnepe: mindenki egy új könyvvel bújik be a takaró alá. 4. Csehország: ponty a fürdőkádban Csehországban, ahogy nálunk is, a ponty a karácsonyi menü egyik főszereplője. A különbség az, hogy ott sok család még ma is élve veszi meg a halat, és néhány napig otthon tartja. A cseh turisztikai hivatal, a VisitCzechia szerint a ponty csak a 19. században került a cseh karácsonyi asztalra, de azóta a cseh karácsony elengedhetetlen szimbóluma. Egyes családok úgy vesznek pontyot, hogy meg sem eszik: néhány napig a fürdőkádban tartják, mint egy karácsonyi háziállatot, aztán szabadon engedik egy közeli folyóban vagy tóban. És a cipődobás A hivatal egy másik furcsa szokást is említ. Szenteste a hajadon lányok háttal állnak az ajtónak, és a vállukon át hátradobják a cipőjüket. Ha a cipő orra az ajtó felé mutat, a hagyomány szerint egy éven belül férjhez mennek. Egy harmadik cseh hiedelem szerint aki szenteste egész nap böjtöl, este megpillantja az aranymalacot, ami szerencsét hoz. A ponty pikkelyét pedig sokan a pénztárcájukba teszik, hogy a következő évben ne fogyjon ki belőle a pénz, erről a szokásról a magyar családok egy része is tud. 5. Ukrajna: pókháló a karácsonyfán Nálunk a pók a karácsonyfán inkább ijedtséget okozna, Ukrajnában viszont kifejezetten szerencsét hoz. A karácsonyi pók legendája szerint egy szegény özvegyasszony családja nem tudott díszeket venni a fájukra. Az éjszaka folyamán a házban élő pókok megsajnálták őket, és csillogó hálót szőttek az ágakra, amelyet a reggeli napfény ezüstösre festett. A legenda egyes kutatók szerint a karácsonyfák csillogó girlandjainak, az angyalhajnak az eredetét is magyarázza. Az angol nyelvű Wikipédia összefoglalója szerint Nyugat-Ukrajnában ma is hagyomány, hogy a karácsonyi díszek között kis pók alakú figurák is vannak, és Németországban, Lengyelországban és Ukrajnában szerencsésnek tartják, ha valaki pókot vagy pókhálót talál a karácsonyfán. Mikor van az ukrán karácsony? Ukrajnában a karácsonyt hagyományosan a Julianus-naptár szerint, január 7-én ünnepelték, az ország azonban 2023-ban áttért a december 25-i dátumra. A díszítésben sok helyen ma is megjelennek a gyöngyből, drótból vagy szalmából készült kis pókok és pókhálók. Ha legközelebb pókhálót látsz a fán, az ukrán hagyomány szerint nem kell elsöpörnöd: szerencsét hozhat. 6. Olaszország: a boszorkány, aki január 6-án jön Olaszországban a gyerekek legalább annyira várják január 6-át, mint a karácsonyt. Ekkor, vízkereszt napján, illetve az előtte lévő éjszakán érkezik La Befana, a karácsonyi boszorkány. A Rick Steves utazási szakíró oldalán egy római barátja úgy meséli, hogy január 6. előtti éjszakán a Befana seprűnyélen repül el a házak felett, és a jó gyerekeknek ajándékot, a rosszaknak szenet hoz. A legenda szerint a Befana nevének jelentése nagyjából ajándékhozó. Honnan jön a legenda? A legismertebb változat szerint a napkeleti bölcsek útközben betértek egy idős asszonyhoz, és meghívták, tartson velük a kis Jézushoz. Ő nemet mondott, később azonban megbánta, és azóta is keresi a gyermeket, útközben pedig minden gyereknek ajándékot hagy. A római Piazza Navonán minden évben Befana-vásárt tartanak, ahol szénnek látszó cukorkát is lehet venni. A Befana-nap egyben a karácsonyi ünnepkör vége is Olaszországban: január 6. munkaszüneti nap, sok városban felvonulásokat és vásárokat tartanak, Velencében pedig Befanának öltözött férfiak eveznek versenyt a Canal Grandén. 7. Németország: az uborka, amiről a németek nem is tudnak A nyolc szokás közül ez a legérdekesebb, mert valójában nem is az. Az Egyesült Államokban széles körben ismert úgynevezett „német karácsonyi uborka”: egy üvegből készült, uborka alakú dísz, amelyet a karácsonyfa ágai közé rejtenek, és aki megtalálja, plusz ajándékot vagy szerencsét kap. A The Local német angol nyelvű hírportál szerint egy 2016-os YouGov-felmérés alapján a németeknek csak 7 százaléka hallott valaha a „Weihnachtsgurke”, vagyis a karácsonyi uborka hagyományáról. Más beszámolók a felmérésre hivatkozva azt írják, hogy a németek mindössze 2 százaléka akaszt ilyet a fájára. Akkor honnan jött? Az eredetéről több legenda is kering, de egyik sem bizonyított. Üveguborka-díszeket a német díszgyártók valóban készítettek, egy 1909-es német díszkatalógusban is szerepel ilyen. Több beszámoló szerint azonban a hozzá kapcsolódó „régi német szokás” legendája inkább az amerikai kereskedelemben születhetett, hogy jobban fogyjon a dísz. Ez a példa jól mutatja, hogy amit az egyik országban egy másik ország hagyományának hisznek, arról ott sokszor senki sem hallott. 8. Finnország: szenteste szauna és gyertya a temetőben Az utolsó szokás csendesebb, és talán a legmeghittebb. Finnországban a szenteste két fontos programja a szauna és a temetőlátogatás. A WRAL amerikai hírcsatorna összeállítása szerint a finn családok nagyjából háromnegyede szenteste egy részét a temetőben tölti, ahol gyertyát gyújtanak elhunyt szeretteik sírján. A hírcsatorna szerint ez a hagyomány nem olyan komor, mint amilyennek hangzik: sokkal inkább ünneplés, mint gyász. A havas temetőben ilyenkor több ezer gyertya ég, ami messziről is különleges látványt nyújt. A karácsonyi szauna A temetőlátogatás mellett a karácsonyi szauna is a finn szenteste része. Egy brit utazási iroda leírása szerint az észak-európaiaknál gyakori, hogy szenteste szaunáznak, Finnországban azonban a hagyomány szerint napnyugtára ki kell jönni a szaunából, mert akkor az ősök szellemei jönnek elő. Mi a közös bennük? Ha egymás mellé tesszük ezt a nyolc szokást, a különbségek mögött sok hasonlóság van. Szinte mindenhol a család, az ajándékozás és a közös étkezés áll a középpontban, csak a formája más. A magyar szentesti csengettyű, a katalán fatönk vagy a svéd Donald kacsa ugyanazt jelenti: ilyenkor együtt van a család. Források: NPR, The Local Sweden, The Local (nézettségi adatok), World Economic Forum, Icelandair, VisitCzechia, Rick Steves, The Local Germany, WRAL

8 fura karácsonyi szokás Európa különböző országaiból

6. Olaszország: a boszorkány, aki január 6-án jön

Honnan jön a legenda?

Friss

Ez is érdekelhet