Ha jobban belegondolunk nincs igazan kék gyümölcs, pár kékes árnyalatú ugyan van, mint például az áfonya, kökény, szilva, boróka, és a szőlő néhány fajtája. Pirosból, sárgából, narancsból és zöldből ezzel szemben igen sok megtalálható. A kék szín a gyümölcsök között feltűnően ritka, és ha közelebbről megvizsgáljuk azokat is, amelyeket kéknek látunk, kiderül, hogy a legtöbbjük valójában nem is kék, hanem inkább lilás-bordós. Aki evett már áfonyát, maga is tapasztalhatta: a kék bogyó leve sötét bordó, és a nyelvünket sem kékre, hanem lilásvörösre festi.
Miért ritka a kék festék a növényekben?
A gyümölcsök és virágok vörös, lila és kék színéért nagyrészt ugyanaz a festékanyagcsoport felel, az antociánok. Ezek a molekulák önmagukban többnyire vöröses vagy lilás árnyalatúak, kékké csak különleges körülmények között válnak. Ehhez a sejtnedv kémhatásának, fémionoknak vagy más, kísérő molekuláknak kell épp a megfelelő módon összejönniük. Ezért nehéz kék festéket előállítani egy növénynek, és ezért kevés a valóban kék színű festékkel rendelkező gyümölcs.
Ez is érdekelhetEzért nincs kerítés sok amerikai előkert körülUgyanezt a jelenséget a kertben is látni lehet. A hortenzia virága savanyú, alumíniumban gazdag talajban kék, meszes földben rózsaszín. A fajta ugyanaz, a festék is ugyanaz, csak a gyökér által felvett alumínium és a talaj kémhatása mást hoz ki belőle.
Mitől lesz kék az áfonya?
Rox Middleton és kollégái a Science Advances folyóiratban 2024 februárjában közölték az eredményt. Az áfonya héjában lévő festék sötétvörös, a kék színt a bogyót bevonó, hamvas viaszréteg adja. Ez a nagyjából két mikrométer vastag réteg apró, rendezetlenül álló viaszkristályokból épül fel, amelyek a kék és az ultraibolya fényt szórják vissza. Az emberi szem ezt kéknek látja, a madarak, amelyek az ultraibolya tartományt is érzékelik, kék-ultraibolyának.
A kutatók ezt egy egyszerű kísérlettel bizonyították. Leválasztották a viaszt a bogyókról, és egy fekete kartonlapon újra kikristályosították. A kartonon ugyanaz a kékes réteg jelent meg, festék nélkül. Ha viszont valaki ujjal letörli a hamvat egy áfonyáról, alatta sötétebb, lilás-fekete héj bukkan elő. Middleton szerint az áfonya kékjét éppen ezért nem lehet kinyomni a gyümölcsből: nem a levében van, hanem a felszínén.
Az áfonya héjában lévő festék sötétvörös, a kéket egy nagyjából két mikrométer vastag viaszréteg adja.
A kertben termesztett áfonyának egyébként savanyú talaj kell, ugyanúgy, mint a kék hortenziának. Akinek található a kertjében áfonya, annak hasznos lehet az információ, mit szórnak ősszel az áfonya tövére a tapasztalt kertészek.
Ugyanez a magyarázat sok hasonló színű gyümölcsre: a kökényre, a hamvas szilvákra és a boróka tobozbogyójára is. Mindegyiken ott a jellegzetes, ujjal letörölhető fehéres hamv, és mindegyiknek a héja alatta sötétebb, vöröses vagy lilás. A hamvas szilva tehát nem azért kék, mert kék a héja, hanem mert egy vékony viaszréteg szórja vissza a fényt a felszínéről.
A viaszréteg nem csak a színért felel, hanem megvédi a gyümölcsöt a kiszáradástól, emellett lepereg róla a víz. Ezért nem jó leszedés után rögtön lemosni az áfonyát vagy a szilvát, ha nem esszük meg azonnal.
Más növények, amelynek a bogyói kékek
Igen, és ezek a növényvilág legkülönösebb színei közé tartoznak. A Cambridge-i Egyetem kutatói 2020-ban a Current Biology folyóiratban írták le, hogy a földközi-tengeri eredetű, nálunk is kedvelt örökzöld díszcserje, a téli bangita (Viburnum tinus) fémesen csillogó kék bogyóiban a héj sejtfalában apró zsírcseppecskék rétegei ülnek. Ezek a rétegek a fény interferenciája révén adják a kék csillogást, alattuk pedig ott van a szokásos sötétvörös antociánréteg. A kutatók szerint a zsír egyúttal a madaraknak szánt tápanyag is, így a szín becsületes jelzés lehet: amelyik bogyó kék, abban sok a zsír.
A rekordot egy afrikai növény tartja. A Pollia condensata apró, kemény termése a 2012-ben a PNAS folyóiratban megjelent tanulmány szerint intenzívebben kék, mint bármely addig leírt biológiai anyag. A színt itt is a szerkezet adja: a sejtfalakban csavarvonalban egymásra rétegzett cellulózszálak. A termés nem ehető, szinte csak magból áll.
A Pollia condensata egy 1974-ben gyűjtött, herbáriumban őrzött termése negyven év után is ugyanolyan élénk kék maradt.
A gyümölcs színe vonzza a madarakat
A gyümölcs színe elsősorban a madaraknak szól, amelyek megeszik a termést és elviszik a magot. A madarak az ultraibolya fényt is látják, így a viaszos bogyók számukra még feltűnőbbek, mint nekünk. Ezért is lehet hasznos a kertben olyan cserjéket ültetni, amelyek télen is hoznak bogyót: a bogyótermő cserjékről szóló összeállításunkban és a közönséges kecskerágó ültetéséről szóló cikkünkben is akad ötlet ehhez.
A kék gyümölcs tehát nem azért ritka, mert a természet nem szereti ezt a színt, hanem mert festékkel nehéz előállítani. A növények, amelyek mégis kékek akarnak lenni, inkább a fénnyel játszanak: viasszal, zsírral vagy cellulózzal. A gyümölcsök világában ez nem az egyetlen meglepetés, a narancsról és a mandarinról is akad néhány furcsaság.
