A Csendes-óceán nyugati szélén, Japán keleti partjai mentén három hatalmas árok húzódik a tengerfenéken: a Japán-árok, az Izu-Ogaszavara-árok és a Rjúkjú-árok. A legmélyebb pontjaikon közel 10 kilométer víz nehezedik a fenékre, a nyomás nagyjából ezerszerese annak, amit a tengerszinten érzünk. Fény ide soha nem jut le.
2022-ben egy kéthónapos expedíció indult ezekbe az árkokba a DSSV Pressure Drop kutatóhajóval. A Nyugat-ausztráliai Egyetem mélytengeri kutatóközpontja és a Tokiói Tengerészeti Tudományi és Technológiai Egyetem kutatói nem hálóval dolgoztak, hanem kamerákkal. A felvételek elemzése 2026 márciusában jelent meg a Biodiversity Data Journal folyóiratban, és az eredmény még a tapasztalt mélytengeri kutatókat is meglepte.
Ez is érdekelhetFordítsd meg most a pincében tartott régi tányérokat: ha ezt a jelet látod rajtuk, nagyon sok pénzt érnek!Hálók helyett csalis kamerák
A mélytengeri élőlényeket hagyományosan vonóhálóval hozzák fel, de a törékeny állatok ilyenkor gyakran szétesnek, mire a felszínre érnek. A kutatók ezért két módszert használtak. Az egyik a szabadon leeresztett, csalival felszerelt kameraegység, amely a tengerfenékre ereszkedik, és rögzíti, mi érkezik a csalihoz. A másik egy irányítható tengeralattjáró, amellyel a fenék mentén haladva filmezték az ott élő állatokat és az élőhelyüket.
A kamerák 4534 és 9775 méter közötti mélységben dolgoztak, és legalább 108 különböző élőlénycsoportot rögzítettek.
Japán mélytengeri árkaiban a kamerák 4534 és 9775 méter között legalább 108 különböző élőlénycsoportot rögzítettek.
A fehér lény, amit senki nem tud hova tenni
A legtöbb figyelmet egyetlen állat kapta. A kamera kétszer is rögzítette, a mélyebb felvétel 9137 méteren készült. Halvány, lágy testű, fehéres lény, amely lassan úszik a vízben, a testén tüskeszerű nyúlványokkal.
A kutatók először egy csupaszkopoltyús csigára gondoltak, más szakértők a tengeri uborkákra. Csakhogy egyik csoportba sem illik bele egyértelműen. A nemzetközi szakértői egyeztetés után sem sikerült besorolni, ezért a tanulmányban hivatalosan az „Animalia incerta sedis” nevet kapta, ami annyit jelent: állat, bizonytalan rendszertani helyzettel.
Ez a megjelölés ritka egy tudományos publikációban. Azt jelzi, hogy a kutatók nem akartak elhamarkodottan egy már ismert csoportba sorolni egy olyan élőlényt, amelyről csak videófelvétel van. Amíg nem sikerül egy példányt épségben a felszínre hozni, csak találgatni lehet, mi lehet ez az állat.
Hal 8336 méter mélyen
Az expedíció egy másik felvétele is rekord lett. Az Izu-Ogaszavara-árokban egy csigahal táplálkozott a csalinál 8336 méter mélyen. Ez a legmélyebben élő halról valaha készült felvétel. A csigahalak puha, áttetsző testű, kocsonyás állatok, amelyek a nagy nyomás miatt épp a vázuk és izmaik lazaságának köszönhetik, hogy ilyen mélyen is életben maradnak.
Ragadozó szivacsok és liliommező a sötétben
A Japán-árok egyik pontján, 9137 méteren a kamera egy sziklás teraszt rögzített, amelyet több mint 1500 kocsányos tengeri liliom borított, mint egy víz alatti rét. Az Izu-Ogaszavara-árokban 9568 és 9744 méter között ragadozó szivacsokat is filmeztek. Ezek nem a vízből szűrik a táplálékot, mint a legtöbb szivacs, hanem apró kampóikkal kis rákokat fognak meg. Ilyen mélyen még soha nem figyeltek meg ilyen szivacsot a saját élőhelyén.
A csalikhoz mindhárom árokban megérkezett az Alicella gigantea is, egy óriás termetű, dögevő bolharák, amely a rokonainál sokszorta nagyobbra nő.
A legmélyebben élő halat 8336 méteren filmezték le, a ragadozó szivacsokat pedig közel 9800 méter mélyen.
A legmélyebb árokba is eljutott a szemét
A kutatók egy kevésbé meglepő, de annál elszomorítóbb dolgot is rögzítettek: emberi eredetű szemetet. A tanulmány szerint ez valószínűleg a lejtőkön lefelé csúszó üledékkel jutott le a mélybe. Hasonló jelenséget a világ más pontjain is láttak már, a Mariana-árok legmélyebb pontján is találtak műanyagot.
Miért tudunk ilyen keveset a mélytengerről?
A 6000 méter alatti mélységet a kutatók hadális zónának nevezik, a nevét Hádészról, az alvilág görög istenéről kapta. Ez a Föld egyik legkevésbé ismert élőhelye: a világ óceánfenekének csak töredékét látta valaha kamera, a legmélyebb árkokba pedig mindössze néhány tengeralattjáró jutott le.
Ennek egyszerű oka van. Egy ilyen mélységet kibíró eszköz építése és üzemeltetése rendkívül drága, egy merülés napokig tart, és a nyomás minden apró hibát könyörtelenül kihasznál. A csalis kameraegységek ezért aranyat érnek: viszonylag olcsók, és egy expedíció alatt tucatnyiszor is leereszthetők.
Arról, hogy közel 11 kilométer mélyre merülve mit láttak a kutatók, korábban már írtunk, ahogy arról is, hogy a japánok a Chikyu kutatóhajóval le akarnak fúrni a Föld köpenyéig.
Kapcsolódó cikkeink
Mi jöhet ezután?
A kutatók szerint a felvételekből készült képes útmutató alapot adhat a jövő mélytengeri felméréseinek, hiszen így a következő expedíciók már össze tudják vetni, amit látnak. A három árok élővilága sok tekintetben hasonló, a helyi különbségeket viszont a mélység, a tengerfenék geológiája és a felszínről lehulló táplálék mennyisége alakítja.
A fehér lény titka egyelőre megfejtetlen. Lehet, hogy egy teljesen új állatcsoport képviselője, de az is lehet, hogy egy ismert faj eddig sosem látott formája. Egy biztos: a Föld legmélyebb pontjain még bőven akad, amit az ember nem látott. Az Antarktisz jege alatt is hasonló meglepetések várták a kutatókat, amikor 535 méter mélyre engedtek le egy kamerát.
A mélytenger kutatása most gyorsul fel igazán, és a következő években várhatóan sok hasonló, első ránézésre megfejthetetlen lényt rögzítenek majd a kamerák.
Források: EurekAlert!, BBC Wildlife
