Képzelj el egy nagyjából 33 méter magas bronzszobrot, amely körülbelül egy tízemeletes ház magasságáig ér, és mindezt az időszámításunk előtti 3. században emelték, daruk és acélváz nélkül. A rodoszi kolosszus a világ hét csodájának egyike lett, de a rodosziak alig két generációnyi ideig gyönyörködhettek benne.
Miért építették fel a szobrot?
A történet egy ostrommal kezdődik. Démétriosz Poliorkétész, az egyik makedón hadvezér, Kr. e. 305 és 304 között egy teljes évig ostromolta Rodosz városát, de végül feladta, és rengeteg ostromgépet hagyott hátra. A rodosziak ezeket a felszereléseket 300 talentumért eladták, a bevételből pedig hálaszobrot emeltettek védőistenüknek, Héliosznak, a napistennek.
A munkát Lindoszi Kharész szobrász irányította, aki a híres Lüszipposz tanítványa volt. Az építkezés körülbelül 12 évig tartott, a források többsége Kr. e. 294 és 282, illetve 292 és 280 közé teszi. A korabeli leírások 70 könyöknyi magasságról szólnak, ez mai mértékkel nagyjából 33 méter.
Mennyi ideig állt valójában?
Kr. e. 226 körül, egyes források szerint 225-ben, erős földrengés rázta meg Rodoszt. A szobor térdtől eltört és ledőlt. Ha a 280-as befejezéssel számolsz, ez 54 év, ezt a számot adja meg a Wikipédia is, idősebb Plinius viszont 56 évet írt. A különbség abból adódik, hogy az építés pontos éveiről sincs teljes egyetértés.
III. Ptolemaiosz egyiptomi uralkodó felajánlotta, hogy kifizeti az újjáépítést, a rodosziak azonban egy jóslat miatt nemet mondtak. Úgy vélték, valamivel magukra haragították Héliosz istent. A roncsok így évszázadokig a földön hevertek, és még romként is látványosságnak számítottak. Plinius azt jegyezte fel, hogy kevés ember tudta átölelni a szobor hüvelykujját, az ujjai pedig nagyobbak voltak, mint a legtöbb teljes szobor.
Mi igaz a legendákból és mi nem?
A legismertebb kép, amelyen a kolosszus terpeszben áll a kikötő bejárata fölött, a hajók pedig a lábai között úsznak be, a reneszánsz művészek fantáziájából született. A National Geographic összefoglalója kiemeli, hogy ilyen széles terpeszben a bronztest nem bírta volna el a saját súlyát. A térdnél történt törés is arra utal, hogy a lábak egymás mellett álltak. Ráadásul egy kikötő fölé épített szobor az évtizedes munka alatt lezárta volna a város legfontosabb hajóútját.
A szobor pontos helyét ma sem ismerjük. A helyiek a Mandraki-kikötő bejáratához kötik, ahol ma két oszlop tetején egy bronz szarvaspár áll. Egyes kutatók viszont úgy gondolják, hogy a szobor beljebb, a városi akropolisz Héliosz-szentélyében magasodott.
A szobor végének legendája is kérdéses. Theophanész bizánci krónikás azt írta, hogy 653-ban az arab hódítók a maradványokat egy edesszai kereskedőnek adták el, aki 900 tevével szállíttatta el a bronzot. Más források 654-et említenek. Csakhogy ez a történet egyetlen forrásra épül, és a kutatók egy része propagandának tartja. Arról sem tudunk, mennyi fém maradhatott meg addigra, majdnem kilenc évszázaddal a ledőlés után.
Mit találsz ma Rodoszon?
Budapestről légvonalban körülbelül 1430 kilométerre van a sziget, a közvetlen járat nagyjából két óra húsz percig tart. A kolosszusból semmi nem maradt, a régi város viszont bőven kárpótol. A középkori óváros 1988 óta az UNESCO világörökség része, a Johannita lovagok erődfalaival és a Nagymesteri palotával.
A Mandraki-kikötőben ma is megnézheted a szarvasszobrokat, szemben pedig a Szent Miklós-erődöt és a móló régi szélmalmait. Ha kertbarát vagy, a sziget növényvilága is megragadja a figyelmed, a mediterrán éghajlat jellegzetes növényei, például a cserépben is nevelhető olajfa mindenhol ott vannak. Egy napot szánhatsz a keleti parton fekvő Lindoszra is, ahol az akropolisz a tenger fölötti sziklán áll.
Melyik volt a többi hat csoda?
A klasszikus listát a Kr. e. 2. századi görög szerzők állították össze. A gízai nagy piramis, Szemiramisz babiloni függőkertje, az olümpiai Zeusz-szobor, az epheszoszi Artemisz-templom, a halikarnasszoszi mauzóleum és az alexandriai világítótorony tartozott még bele. A rodoszi kolosszus volt köztük a legrövidebb életű. A hét közül egyedül a gízai piramis áll ma is, a függőkertek létezését pedig máig vitatják a kutatók.
A kolosszus hatása mégis túlélte a bronzot. A napsugaras korona és a kikötőt őrző óriásszobor gondolata a New York-i Szabadság-szobor tervezésénél is szerepet kapott, így egy rég elolvadt ókori szobor ma is ott áll egy másik kikötő bejáratánál, csak más alakban.
Források: en.wikipedia.org, britannica.com, nationalgeographic.com, worldhistory.org
