Aki járt már valaha egy eredeti falusi házban, annak feltűnhetett, milyen aprók voltak annak idején az ablakok. Az utca felőli homlokzaton általában két kicsi ablak volt a szobában pedig nappal is félhomály uralkodott. Ma ezt sokan az akkori szegénységnek tudják be, pedig a kis ablakoknak nagyon is gyakorlati okai voltak.
Az üveg akkoriban nagyon drága volt
Az ablaküveg a 19. század előtt a falusi háztartásokban ritkaságnak számított, és még később is drágának számított. Ahol nem jutott üvegre, olajos papírral vagy egyszerű fatáblával zárták el a nyílást. Ezek kevés fényt engedtek át, és nem is lehetett belőlük nagy felületet készíteni. Amikor megjelent az üveg, az ablakokat apró, ólommal vagy fával keretezett szemekből rakták össze, mert nagy, egybefüggő táblát akkoriban nem tudtak még olcsón gyártani.
Ez is érdekelhetA világ 8 legdrágább étterme: egy négyfős család vacsorája itt egy jobb használt autó áraA kis ablak bent tartotta a meleget
A régi házakat egyetlen kemence vagy búbos kályha fűtötte, sokszor csak az egyik szobát. Az egyrétegű üveg vagy a hólyag rengeteg hőt engedett ki, sokkal többet, mint a vastag vályogfal. Minél kisebb volt az ablak, annál tovább maradt meleg a szobában. A vastag fal nyáron ugyanígy védett: a kis nyílásokon kevés nap sütött be, ezért a hőségben is hűvös maradt a ház.
A fal sem bírt volna el nagy nyílást
A falusi házak többsége vályogból, sárból vagy vert falból épült. A Telex vályogépítésről szóló cikke szerint az 1910-es népszámláláskor a történelmi Magyarország lakóházainak több mint fele így készült. Ezek a falak a tetőt is tartották, és egy nagy nyílás meggyengítette volna őket. Az ablak fölé fa szemöldökgerenda került, amelynek a hossza is korlátozta, mekkora lehetett a nyílás. A téglaégetés sokáig drága volt, a tölgyfa gerenda pedig értékes, így senki sem pazarolt nagy ablakokra.
Biztonságosabbnak vélték
A kis ablakon nehezebb volt bemászni, így sokkal biztonságosabb volt, és a szobába sem lehetett belátni az utcáról. A tisztaszoba, ahol a legszebb bútorok és a menyasszonyi kelengye állt, gyakran az utca felé nézett, és a két kis ablak mögött a függöny is megvédte a kíváncsi tekintetektől. A család élete a konyhában és a hátsó szobában zajlott, ahová még kevesebb fény jutott.
Kétrétegű ablak megjelenése
A 20. század első felében sok falusi házba már kétrétegű, úgynevezett kapcsolt vagy dupla ablak került, a mi állt egy belső és egy külső szárnyból, köztük néhány centis légréteggel. Télen a két ablak közé összegöngyölt rongyot tettek, ez felfogta a lecsapódó párát, szigetelt. A légréteg elve ma is ugyanaz, mint a modern hőszigetelt üvegé: a mozdulatlan levegő rosszul vezeti a hőt. A különbség annyi, hogy ma az üvegek közé nemesgázt töltenek, és a réteg vékonyabb, de a nagyszüleink ablakai is ugyanerre az elvre épültek.
Tudd, ha egy régi parasztházat újítanál fel
Aki ma vályogházat vesz, gyakran első lépésként nagyobb ablakokat vágatna. Ezt alaposan meg kell gondolni: a vályogfal statikája nem bírja a nagy, utólag kivágott nyílásokat, és egy rosszul elhelyezett áthidaló repedéseket okozhat. A régi, kétszárnyú, belső és külső ablakokat sem feltétlenül kell kidobni, a két üvegsor között álló légréteg meglepően jól szigetel, csak a tömítést kell felújítani. Hogy a régi ablak mennyire zár, egy papírlappal is ellenőrizheted.
A régiek egyébként más módon is küzdöttek a hideggel: vastag függönyt akasztottak a bejárati ajtó mögé, a vályog pedig ma ismét keresett építőanyag. Az északi népek is hasonló elvek szerint építkeztek, a skandináv házak régi módszere ma is működik mínusz 30 fokban.
Források: telex.hu, sortiraparis.com
