Az Antarktisz nyugati részén van egy gleccser, amelyet a sajtó csak Világvége-gleccsernek hív. A hivatalos neve Thwaites-gleccser, a becenevét pedig azért kapta, mert a kutatók szerint a bolygó egyik leggyorsabban változó és leginstabilabb jégtömege. Ha egyszer teljesen összeomlana, a kutatók becslése szerint önmagában akár 65 centiméterrel is megemelhetné a világtenger szintjét.
A gleccser olvadását nem a napsütés, hanem az alatta áramló, viszonylag meleg óceánvíz okozza. Pontosan ezt akarták megmérni a British Antarctic Survey és a Koreai Sarkkutató Intézet kutatói 2026 januárjában, és ehhez egy majdnem lehetetlen feladatot kellett megoldaniuk: át kellett fúrni a gleccsert.
Ez is érdekelhet9137 méter mélyre engedtek kamerát Japánnál, olyan állatot vett fel, amit senki nem ismerFúrás forró vízzel
A jégen nem fúrófejjel, hanem forró vízzel hatoltak át. A nagynyomású, forró vízsugár lassan átolvasztja magát a jégen, és egy nagyjából 30 centiméter átmérőjű, körülbelül 1000 méter mély lyukat hoz létre. A munkát Keith Makinson, a British Antarctic Survey forróvizes fúrásért felelős mérnöke vezette.
A gond az, hogy a lyuk nem marad nyitva. Makinson szerint 48-72 óra alatt újra befagy, ezért folyamatosan karban kell tartani, miközben a gleccser maga is mozog alatta. „Nagyon kicsi az időablak, amelyben mindennek össze kell jönnie” mondta a mérnök.
A forró vízzel fúrt, 30 centis lyuk 48-72 óra alatt újra befagy, ezért a kutatóknak alig két-három napjuk volt minden mérésre.
Ami a kamerán látszott
A lyukba leengedett kamera felvételét a kutatók a közösségi oldalaikon is megosztották, és sokakat meglepett. A jég nem egyetlen tömör, egyforma tömb, hanem rétegekből áll, amelyeken jól látszik, ahogy évezredek hóesése egymásra préselődött. A mélyben barlangszerű üregek és belső repedések is feltűntek, olyan rejtett terek, amelyekről a felszínről semmit sem lehet tudni.
A rétegzett jég egyfajta naptárként működik. Minden réteg egy-egy időszak lehullott havából préselődött össze, és a buborékokba zárt levegő a régi légkör összetételét is megőrzi. Ezért fúrnak a kutatók világszerte jégmagokat: a jég a múlt éghajlatáról is mesél.
Amikor a jég győz
A kamera csak a kezdet volt. A fő cél egy mérőlánc, szakszóval horgonyzott műszersor leengedése volt, amely egy-két évig a gleccser alatt maradt volna, és műholdon keresztül küldte volna az adatokat a víz hőmérsékletéről és áramlásáról. Ilyen mérés a gleccser gyorsan mozgó főtömege alatt még soha nem készült.
A műszerek azonban a lyuk nagyjából háromnegyedénél beragadtak. A kutatók szerint a víz újrafagyása vagy a gleccser gyors mozgása lehetett az oka, a jég ugyanis egyes becslések szerint naponta akár 9 métert is elmozdul, így a fúrólyuk nem marad függőleges. A rossz időjárás, a fogyó készletek és a hazafelé induló hajó miatt a csapatnak le kellett zárnia a munkát.
„Ha a tudományos kutatás határait feszegeted, a kudarc mindig benne van a pakliban” mondta Peter Davis, a British Antarctic Survey óceánkutatója. Makinson szerint a jégbe zárt műszerek nem jelentenek veszélyt a környezetre vagy az állatokra.
A gleccser alá szánt műszerek a fúrólyuk háromnegyedénél beragadtak a jégbe, és ott is maradtak.
Nem ez volt az első próbálkozás
Ez már a második kísérlet volt. 2022-ben a tengeri jég miatt el sem tudták érni a helyszínt. Won Sang Lee, a koreai intézet vezető kutatója mégis optimista: „Ez nem a vég” mondta. A csapat már tervezi a visszatérést, és az eddig gyűjtött adatok is értékesek.
Miért éri meg ennyit küzdeni egy gleccserért?
A Thwaites-gleccser egyfajta dugóként működik. A mögötte lévő, jóval nagyobb nyugat-antarktiszi jégtakarót tartja vissza, ezért ha egyszer meggyengül, az a környező jég mozgását is felgyorsíthatja. A tengerszint emelkedése pedig nem távoli probléma: a világ nagyvárosainak jelentős része tengerparton fekszik.
Ahhoz, hogy a kutatók pontos előrejelzést adhassanak, tudniuk kell, mennyi hő érkezik a gleccser alá, és milyen gyorsan olvasztja azt. Ezt pedig csak a helyszínen, a jég alatt lehet megmérni. A modellek csak annyira pontosak, amennyire a beléjük táplált adatok.
A jég, amely mindent megőriz és mindent elnyel
Az Antarktisz jege alatt egészen más világ van, mint amire számítanánk. A kutatók 535 méter mélyen több ezer halfészket találtak egy leszakadt jégself helyén, a Vosztok-tóhoz pedig 3,7 kilométer jégen fúrtak át. Közben az olvadó jég a hegyekben is sorra adja vissza a titkait, Európában már egy 3000-4000 éves gleccser is teljesen eltűnt.
A Világvége-gleccser ezúttal megtartotta a titkait, de a kamera felvétele így is ritka betekintést adott a jég belsejébe. A kutatók visszatérnek, és ha a következő próbálkozás sikerül, végre kiderülhet, milyen gyorsan olvad alulról az Antarktisz legveszélyesebb gleccsere.
Források: Gizmodo, BBC Wildlife, IFLScience
