Északnyugat-Grönlandon, az Inglefield Bredning nevű fjordban a tenger nagy részét az év jelentős részében jég borítja. A fjordba gleccserek futnak le, a víz jéghideg, a fenék pedig 260 méter mélyen fekszik. Ilyen helyen a tengerfenék élővilágát szinte soha senki nem látta a saját közegében.
A Hokkaidói Egyetem Sarkkutató Központjának kutatói ezen akartak változtatni. Egy alig 15 kilós, egyetlen szállítódobozba beférő mérőegységet építettek, és leeresztették a fjord fenekére. A felvételek elemzése 2026. május 6-án jelent meg a PLOS ONE folyóiratban, és olyan jelenetek kerültek rá, amilyenekre maguk a kutatók sem számítottak.
Ez is érdekelhetNapi 26 ezer euróba kerül Olaszországnak egy lefoglalt orosz jacht, ami évek óta csak áll a kikötőbenVörös fény a sötétben
A szerkezet egyszerű, de átgondolt. Egy felfelé néző, nagy felbontású videokamera, víz alatti mikrofonok, vagyis hidrofonok, és vörös LED-lámpák kerültek rá. A vörös fényt tudatosan választották: a mélytengeri állatok többsége nem látja a vörös fényt, így a lámpák nem csalogatják oda és nem is riasztják el őket. Fehér fénynél a kamera könnyen torz képet adna arról, mi történik valójában a fenéken.
A kamera összesen 37 órányi felvételt készített.
A vörös fényt a legtöbb mélytengeri állat nem látja, ezért a kamera úgy figyelhette meg őket, hogy nem zavarta meg a viselkedésüket.
478 élőlény egy ablakban
A felvételeken a kutatók 478 élőlényt számoltak meg. Többségük apró gerinctelen volt: bolharákok, evezőlábú rákok, nyílférgek és medúzák. Mellettük halak, garnélák, sörtésférgek és bordás medúzák is feltűntek, valamint több olyan állat, amelyet a felvétel alapján nem lehetett azonosítani.
A hal, amely hátrafelé haladt
A legfurcsább jelenetben egy csigahal szerepel. A hal a farkát begörbítve, mozdulatlanul lebegett a vízben, és lassan hátrafelé sodródott az áramlattal. Legalább 16 másodpercig egyetlen úszómozdulatot sem tett, miközben a víz vitte magával.
Elsőre úgy tűnhet, mintha a hal hátrafelé úszna, valójában energiát spórol. A fjordban az áramlás az ár-apály miatt nagyjából hatóránként irányt vált, egy hideg vízben élő kis hal számára pedig minden megspórolt mozdulat számít. Hasonló passzív sodródást más mélytengeri halaknál is megfigyeltek már, de egy grönlandi fjord fenekén még senki nem rögzítette.
Narválok a sötétben
A fjord a narválok egyik fontos élőhelye. A bálnákat a kamera nem látta egészben, a hidrofonok viszont naponta rögzítették a hangjukat, az ultrahangos kattogásukat, amellyel a sötét vízben tájékozódnak és vadásznak. Az egyik felvételen ráadásul egy narválagyar darabja néhány tíz centire került a kamera lencséjétől.
A narvál agyara valójában egy megnyúlt fog, amely a hímeknél akár két-három méteresre is megnőhet. A kutatók szerint idegvégződések tömege fut benne, ezért az állat érzékszervként is használja, például a víz hőmérsékletének vagy sótartalmának érzékelésére.
A hidrofonok a fjord fenekén minden nap rögzítették a narválok hangját, a kamera előtt pedig egy narválagyar is elúszott.
Hullik a tengeri hó
A kamera egy kevésbé látványos, de a tudósok számára nagyon fontos jelenséget is rögzített: a tengeri havat. Így nevezik a felszín felől folyamatosan lefelé hulló szerves törmeléket, az elpusztult planktont, ürüléket és más apró részecskéket. Ez a mélység élőlényeinek fő táplálékforrása. A felvételek szerint a tengeri hó sűrűsége néhány óra alatt a duplájára nőhetett.
Miért fontos ez egy melegedő világban?
Az Északi-sarkvidék a Föld többi részénél jóval gyorsabban melegszik, Grönland gleccserei pedig egyre gyorsabban olvadnak. A fjordok vízébe ömlő olvadékvíz megváltoztatja a hőmérsékletet, a sótartalmat és az áramlásokat, ez pedig a tengerfenék élővilágára is hat. Arról, hogy Grönland jege alól milyen régi élet nyomai kerültek elő, korábban írtunk.
Kapcsolódó cikkeink
A gond az, hogy ezeket a változásokat nagyon nehéz megfigyelni. A szonár megmutatja, hogy van-e valami a vízben, de azt nem, hogy az milyen faj, és mit csinál. Egy olcsó, könnyen szállítható kamera viszont bárhová leereszthető, és éveken át ugyanarról a helyről adhat képet. A kutatók szerint a módszer segíthet új fajok felfedezésében és a gyorsan változó sarkvidéki környezet nyomon követésében is.
A hideg vizek rejtett élete
A sarkvidéki tengerfenék sokkal élőbb, mint amilyennek elsőre tűnik. Az Antarktisz jege alatt egy kamera 535 méter mélyen több ezer halfészket talált, a 15 millió éve elzárt Vosztok-tóhoz pedig 3,7 kilométer jégen fúrtak át a kutatók.
A grönlandi kamera mindössze másfél napig figyelte a fjord fenekét, mégis egy hátrafelé sodródó halat, egy narválagyart és közel félezer élőlényt rögzített. Ha a módszer beválik, a következő években sok hasonló kamera kerülhet a sarkvidéki vizek fenekére.
via EurekAlert!
