1 401 285 vetőmagminta feküdt a Svalbardi Globális Magbank kamráiban 2026 júniusában, és októberben újabb 16 676 érkezett. A norvég sarkvidéken, egy hegy belsejében kialakított létesítmény a világ génbankjainak tartalék raktára.
Egy alagút a permafrosztban
A magbankot 2008. február 26-án nyitották meg a Spitzbergák szigetén, Longyearbyen közelében. Az építést teljes egészében a norvég kormány fizette, a költség nagyjából 45 millió korona volt. A tárolók egy homokkőhegy belsejében, 130 méteres tengerszint feletti magasságban vannak, a hegyet körülvevő fagyott talaj pedig természetes hűtőként működik.
Ez is érdekelhet3200 méter mélyre engedtek egy kamerát a Monterey-öbölben, a kutatók alig hittek a szemüknek, amikor meglátták a felvételtA fontosabb számok:
- a tárolókamrák hőmérséklete mínusz 18 °C, ez a hosszú távú magtárolás ajánlott értéke
- a körülvevő kőzet hőmérséklete mínusz 3 °C körül van
- a kapacitás 4,5 millió minta, egy mintában átlagosan 500 mag van
- 2026 júniusában volt a 70. alkalom, hogy új letétet fogadtak
A norvég mezőgazdasági minisztérium 2025 októberi tájékoztatása szerint addig 130 génbank közel 90 országból helyezett el itt magot. A minták lezárt alumíniumtasakokban, dobozokba csomagolva érkeznek: a 2026 júniusi alkalommal 11 génbank 32 dobozt hozott, a legnagyobb tételt a dél-koreai mezőgazdasági fejlesztési hivatal küldte 6000 mintával.
A tárolt magok a letevő intézmények tulajdonában maradnak, a magbank maga nem ad ki magot senkinek. A létesítményt a norvég kormány, az északi országok génbanki központja (NordGen) és a Crop Trust nevű nemzetközi alapítvány közösen működteti.
A Svalbardon tárolt magok a letevő génbankok tulajdonában maradnak, és csak ők kérhetik vissza őket.
A rendszer lényege a biztonsági másolat. A génbankok a saját országukban dolgoznak a magokkal, szaporítják, kutatják és kiadják őket, Svalbardra pedig egy ugyanilyen tételt küldenek le arra az esetre, ha háború, természeti csapás vagy egyszerű műszaki hiba miatt elveszne az eredeti gyűjtemény. A nemzetközi sajtó ezért nevezi gyakran világvége-magbanknak, pedig az első visszakérést nem világméretű katasztrófa, hanem egyetlen ország háborúja tette szükségessé.
Az egyetlen kivét a szíriai háború miatt történt
A szíriai polgárháború miatt az ICARDA nemzetközi agrárkutató központ nem tudta tovább működtetni Aleppó melletti génbankját. 2015-ben kivette Svalbardról a korábban letett magjainak egy részét, majd 2017-ben egy nagyobb tételt is. A magokat Libanonban és Marokkóban vetették el, az új termésből pedig részben visszatöltötték a tartalékot.
A 2008-as nyitás óta csak az ICARDA kért vissza magokat Svalbardról, a szíriai háború miatt.
A beázás, amely a hírekbe került
2016 októberében a szokatlanul meleg idő és a heves esőzés miatt víz szivárgott a 100 méteres bejárati alagútba. A víz 15 méter után megfagyott, a magokhoz nem jutott el, mert a létesítményt eleve úgy tervezték, hogy kezelje az ilyen beszivárgást. A norvég állami építési hivatal 2019-re vízzáróvá tette az alagutat, kivitte belőle a hőforrásokat, és vízelvezető árkokat ásott a bejárat köré.
Mit jelent ez egy kertésznek
A magok élettartama a hőmérséklettől és a nedvességtől függ, ezért a génbankok fagypont alatt tárolják a magokat. Otthon ugyanez az elv működik kicsiben: a száraz, hűvös helyen tartott tasakos mag tovább csíraképes marad. Arról, hogy a vetőmagok meddig állnak el, és miért nem kel ki a vetőmag, korábban részletesen írtunk.
Magyarországnak saját génbankja is van Tápiószelén, a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központban. Egy 2021-es beszámoló szerint itt nagyjából 54 ezer növényfajtát őriznek, több mint 130 ezer mintában, mínusz 20 és 0 fokos tárolókban. A tápiószelei munka 1959-ig nyúlik vissza.
A föld alatti világ máshol is rekordokat tartogat, például a Föld legmélyebb ismert barlangjában, ahol 2200 méter fölé jutottak a kutatók.
A svalbardi letétek száma évről évre nő, idén Guatemala, Niger és Burkina Faso is először küldött magot.
Források: Crop Trust, Svalbard Global Seed Vault, Norvég Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, Genetic Resources Journal, Wikipedia, Világgazdaság
