Az orosz Kola-félszigeten, nem messze a norvég határtól, egy elhagyatott telep romjai között van egy rozsdás fémkupak, akkora, mint egy csatornafedél. Alatta egy mindössze 23 centiméter széles lyuk indul lefelé, és 12 262 méter mélységben ér véget. Ez a világ legmélyebb fúrása, amelyet ember valaha a Földbe vájt.
A Kolai szupermély fúrás, szovjet kódnevén SG-3, nem olajat vagy gázt keresett. A tudósok egyszerűen kíváncsiak voltak, mi van a lábunk alatt. Amit az alján találtak, az több akkori elméletet is felborított.
Ez is érdekelhet3200 méter mélyre engedtek egy kamerát a Monterey-öbölben, a kutatók alig hittek a szemüknek, amikor meglátták a felvételtHol van, és mióta fúrták?
A munka 1970. május 24-én kezdődött a Murmanszki terület Pecsengai járásában. A fúrók 1979. június 6-án megdöntötték az addigi világrekordot, az amerikai Bertha Rogers-kút 9583 méterét, 1983-ban átlépték a 12 kilométert, a ma is élő rekordot, 12 262 métert pedig 1989-ben érték el. A fúrás egyetlen egyenes lyuk helyett valójában több ágból állt: ha egy szakasz elakadt, egy feljebb lévő pontról új irányba indultak tovább.
Hogy érzékeltessük, mennyi ez: a Mariana-árok legmélyebb pontja nagyjából 11 kilométerre van a tenger felszíne alatt, a Kolai fúrás ennél is mélyebbre jutott. A Föld sugarához képest viszont még mindig csak a felszínt karcolta meg, a mintegy 6370 kilométerből nagyjából két ezreléket. A Balti-pajzs ottani, kb. 35 kilométer vastag kontinentális kérgének is csak az egyharmadáig jutottak le.
Mit vártak, és mit találtak a mélyben?
A geológusok szeizmikus mérések alapján arra számítottak, hogy nagyjából 7 kilométer mélyen a gránitot bazaltréteg váltja fel. Bazalt azonban nem jött. A fúró egyre mélyebbre ért, és végig gránitot, majd még ősibb kőzetet hozott fel. Kiderült, hogy a mérésekben látott határt nem egy másik kőzetfajta okozta, hanem az, hogy a gránit szerkezete a hatalmas nyomás és hő alatt átalakult.
A tudósok 100 fokra számítottak a fúrás alján, ehelyett 180 fokot mértek.
A második meglepetés a víz volt. A kutatók 3 és 6 kilométer közötti mélységben vizet találtak a kőzet repedéseiben, ahol az akkori elképzelések szerint már nem lehetett volna szabad víz. A magyarázat szerint ez nem a felszínről szivárgott le, hanem magukból az ásványokból préselődött ki a nyomás alatt, és egy át nem eresztő kőzetréteg zárta el felfelé az útját.
A felhozott fúróiszapot a kutatók forrongónak írták le. Nem a hőség miatt pezsgett, hanem azért, mert váratlanul sok hidrogéngáz volt benne. A harmadik meglepetés a legapróbb: körülbelül 6 kilométer mélyen egysejtű planktonok mikroszkopikus kövületeit találták. A beszámolók szerint két tucatnyi fajt azonosítottak, és a kövületeket nem mészkő vagy kova vette körül, ahogy a felszínen megszokott, hanem szerves szén- és nitrogénvegyületek.
Miért nem fúrtak tovább?
A cél eredetileg 15 kilométer volt, de a hő közbeszólt. A tervezők az alján nagyjából 100 fokra számítottak, ehelyett 180 fokot mértek. Ilyen hőmérsékleten a kőzet már inkább képlékenyen viselkedett, mint egy szilárd anyag: a fúrás után a lyuk falai összébb húzódtak, a szerszámok elakadtak. Ha elérik a 15 kilométert, a becslések szerint 300 fok várta volna őket, ezt a fúrófej már nem bírta volna ki.
Közben a balesetek is sorjáztak. 1984. szeptember 27-én 12 066 méter mélyen egy ötkilométeres fúrórúd-szakasz letört, és a lyukban maradt, ezért 7 kilométerről új ágat kellett indítani. 1992-ben a negyedik ág 11 882 méternél állt meg a hőség miatt, 1994-ben az ötödik már pénz hiányában. 1995-ben a munka végleg leállt, a telepet később magára hagyták, a lyukat pedig lehegesztették.
Tényleg „a pokol kútja” lenne?
A fúráshoz egy máig terjedő legenda is tapad: eszerint a szovjet fúrók 14,4 kilométer mélyen egy üregbe törtek, ezer fokot mértek, és a leengedett mikrofon emberi sikolyokat vett fel. A történetet 1989 júliusában egy finn pünkösdista lap, az Ammennusastia közölte, innen került egy amerikai keresztény televízióhoz. Semmi alapja nincs: a Kolai fúrás soha nem érte el a 14 kilométert, a „sikolyokról” pedig kiderült, hogy egy 1972-es horrorfilm, a Baron Blood hangeffektusaiból vágták össze. Egy norvég tanár, Åge Rendalen szándékosan még ki is színezte a mesét, hogy bebizonyítsa: a csatorna ellenőrzés nélkül bármit leközöl. Leközölték.
Megdöntötte azóta valaki a rekordot?
Hosszban igen, mélységben nem. 2008-ban a katari Al-Shaheen olajmezőn fúrtak egy 12 289 méter hosszú kutat, ez azonban nagyrészt vízszintesen fut, függőlegesen csak 1387 méter mélyre ér. Az igazi kihívó Kína: a Taklamakán-sivatagban 2023. május 30-án kezdték fúrni a Shenditake-1 tudományos kutatófúrást, amely 2025 februárjában 10 910 méteren készült el. Ez ma Ázsia legmélyebb és a világ második legmélyebb függőleges fúrása, de a Kolai rekordtól még mindig több mint 1300 méter választja el.
A mélység felé haladás tehát nem lett könnyebb az elmúlt fél évszázadban sem. A legmélyebb barlangok is jóval sekélyebbek: a Föld legmélyebb ismert barlangjában 2200 méter körül jártak a kutatók, és a jégbe fúrt lyukak sem érnek közel a Kolához: az Antarktiszon 3,7 kilométer jégen kellett átfúrni a Vosztok-tóig.
És mi van Magyarország alatt?
Hazánkban a legmélyebb fúrás a Makói-árokban készült: a gázkutatások során az egyik kúttal 6086 méterig jutottak le, ez az országos rekord. A Kolai fúrásnak ez nagyjából a fele, de itt egészen más vár a mélyben. A Pannon-medencében vékonyabb a földkéreg, ezért a hőmérséklet 100 méterenként átlagosan 5 fokkal emelkedik, ami a világátlag másfélszerese. Egy kilométer mélyen már 55-60 fok van, két kilométernél 100-130 fok.
Kapcsolódó cikkeink
Ezért van annyi termálfürdőnk, és ezért működik nálunk is a földhő fűtésre. Izlandon a geotermikus fűtés miatt sosem hideg a padló, itthon pedig egyre többen a kertben lefúrt szondás hőszivattyúval használják ki a talaj állandó hőjét: arról, hogy mennyibe kerül és mikor térül meg egy hőszivattyú, korábban részletesen írtunk. Az ehhez fúrt szondák többnyire 100-150 méteresek, vagyis a Kolai lyuk mélységének alig egy százalékáig érnek le.
Források: Wikipedia: Kola Superdeep Borehole, ZME Science, Wikipedia: Well to Hell hoax, China Geology: Shenditake 1 (2025), hvg.hu: Makói-árok, Földtani Közlöny: geotermikus gradiens, IJEMS: hőmérséklet 1 és 2 km mélyen
