Ha becsukom a szemeim, és elengedem a gondolatokat, bevillannak a gyermekkorom emlékei, mikor a nagymamám konyhában már kora reggel rotyogott nagy lábasában a sárgabaracklekvár, az az isteni ragacsos nedű. A konyhaasztalnál ülve a testvéreimmel versenyeztünk, ki tud többet kimagozni hozzá. Azóta mosolyogva magozom minden évben a barackokat, amikből aztán megfőzöm azt a bizonyos lekvárt. Most pedig az évek óta készített receptemet szeretném megosztani veled.
Gyönyörű, már-már tökéletes sárgás barackokat vettem a piacon egy nénitől, bár kissé még kemények voltak, de pár nap alatt megérett a szekrényem tetején, ahogy azt megtanultam a drága mamától. Majd ha már tökéletesre értek, elkezdtem a főzést.
Hozzávalók:
- 4 kg sárgabarack (megmosva és kimagozva)
- 1 kg cukor
- 3 csomag dzsemfix (vagy gélfix)
Elkészítés:
A barackokat alaposan megmostam, kimagoztam és apró kockákra vágtam. A darabolt gyümölcsöket lemértem, majd egy ecettel átmosott lábasba tettem. Folyamatos kevergetés mellett kezdtem főzni a barackokat. Amikor elkezdett felforrni, körülbelül 25-30 percig főztem tovább. Hozzáadtam 1 kg cukrot, jól összekevertem, hogy teljesen elolvadjon, majd pár percig még forraltam, de nem túlzottan. Ezután adtam hozzá a 3 csomag dzsemfixet, amit otthon gélfixnek is hívnak, ezt követően további 3 percig főztem a dzsemet.
A kész lekvárt 10 darab, 3,5 dl-es üvegbe töltöttem, plusz maradt még egy 3 dl-es és egy 2,5 dl-es üvegnyi mennyiség. Befóliáztam az üvegek tetejét, majd rácsavartam a kupakokat jó szorosan. Az üvegeket 10 percre fejre állítottam. A fóliákat körbevágtam, az üvegeket megtörölgettem, és hagytam őket a pulton kihűlni. Másnap az üvegeket a végleges helyükre helyeztem.
Tudom, hogy sokan másként készítik, de én így tanultam a a nagymamámtól, attól a drága asszonytól, és az évek során ezt a módszert fejlesztettem ki.














