A kocsmában a poharak szájjal lefelé sorakoznak a pult fölötti polcon, a nagymama vitrinjében viszont talpon állnak a kristálykelyhek. Mindkét szokás mellett erős érvek szólnak, és a cseh Marianne lakberendezési magazin is arra jutott, hogy egyetlen helyes megoldás nincs.
A vita két kockázat között zajlik. Az egyik a por és a zsír, ami beleülepedhet a pohárba, a másik a nedvesség és a sérülés, ami a peremet fenyegeti, ha arra fordítod.
A fejjel lefelé tárolás mellett
A higiénia a legerősebb érv. Az amerikai FDA élelmiszer-higiéniai mintakódexe, a Food Code, amit a legtöbb amerikai állam átvett, a vendéglátóhelyeken előírja, hogy a tiszta edényeket és eszközöket önmaguktól lecsepegő helyzetben, levegőn száradva, és letakarva vagy megfordítva kell tárolni. Így a por nem kerül bele, és a személyzet sem fogja meg a peremet, amelyhez később a vendég szája ér.
Otthon ez főleg a nyitott polcra igaz. A tűzhely közelében a főzés zsíros párája lassan mindenre leül, és egy hetekig álló pohár belsejében ez kitapintható réteg lesz. Ha a poharaid nyitott polcon vagy a konyha főzőrészéhez közel állnak, a fejjel lefelé tartás tisztábban tartja a belsejüket.
A talpon tárolás mellett
A másik oldalon az üvegesek állnak. A brit Ideal Home lakberendezési lapnak nyilatkozott Steve McGraw, az osztrák Riedel üveggyártó ügyvezető igazgatója, aki a peremet nevezte a pohár egyik legérzékenyebb pontjának. Ha a vékony falú kehely a peremén áll, az egész súlya erre a vékony körre nehezedik, és könnyebben kicsorbul. Szerinte fejjel lefelé a szekrény szaga is beleszorulhat a pohárba, ami a bor illatát is elronthatja.
A nedvesség a harmadik gond. Ha a poharat nem teljesen szárazon fordítod a polcra, a perem lezárja a belsejét, a pára nem tud távozni, és dohos szag vagy tejes, homályos lerakódás lesz az eredmény. Kemény vizes vidéken a bennmaradt cseppek vízkőfoltként száradnak rá az üvegre. A lakkozott polc ráadásul átadhatja a szagát a ráfordított pohárnak.
Melyik pohár hova kerüljön?
A gyakorlatban nem kell egyetlen szabályt választanod, a poharak csoportjaihoz más-más jár.
- Vékony falú boros- és pezsgőskehely, pálinkáspohár: talpon, zárt szekrényben, mert a perem a legsérülékenyebb része.
- Hétköznapi víz- és üdítős pohár, amit naponta többször használsz: talpon, mert néhány óra alatt nem porosodik be, és a maradék nedvesség is elpárolog.
- Ritkán használt poharak nyitott polcon: fejjel lefelé, de csak csontszárazon, és ha lehet, lyukacsos vagy bordázott alátéten, hogy alattuk is járjon a levegő.
- Kúpos vagy széles szájú poharak szűk szekrényben: felváltva egy talpon, egy fejjel lefelé, így több fér el egymás mellett.
Egymásba csak azokat a poharakat rakd, amelyeket a gyártó egymásba rakhatónak tervezett, mert a vékony üveg beszorulhat és megrepedhet.
Bárhogy döntesz, egy szabály mindenhol érvényes: a pohár csak teljesen szárazon kerüljön a helyére. Egy szöszmentes konyharuha vagy egy mikroszálas törlő elég hozzá, és ha a mosogatógépből vett poharakon cseppnyomok maradnak, egy ecetes próbából kiderül, menthetők-e még. Ha egy pohár hónapokig állt a vitrinben, használat előtt öblítsd ki, bárhogy is tároltad.
Források: marianne.cz, fda.gov, idealhome.co.uk
