A brit Huddersfieldi Egyetemen 2013-ban egy hallgató, Claire Boakes laborban vizsgálta, mi szárítja ki leggyorsabban a vízbe esett mobiltelefont. A szilikagél már kis mennyiségben is a teljes nedvességet felszívta, a legjobb rizsfajta, a pehelyrizs 24 óra alatt csak 78 százalékát, a barna rizs pedig a 44 százalékát. Ebből két dolog következik a sótartóra nézve: a rizs tényleg nedvszívó, de messze nem villámgyors.
A só ennél érzékenyebb, mint gondolnád. A bostoni Szépművészeti Múzeum anyagtani adatbázisa a konyhasó elfolyósodási pontját 20 fokon 75,5 százalékos relatív páratartalomnál adja meg. Efölött a sókristályok a levegőből annyi vizet vonnak el, hogy a felületük feloldódik. Amikor a levegő újra kiszárad, a vékony sóoldat visszakristályosodik, és összeragasztja a szemcséket. Főzés közben a tűzhely fölött, vagy egy gőzölgő fazék mellett ez a határ percek alatt átléphető.
A rizs ebbe a ciklusba áll be ütközőnek. A szemek a környező levegővel egyensúlyra törekednek: az Arkansasi Egyetem mezőgazdasági szolgálatának táblázata szerint 70 százalékos páratartalom és nagyjából 15 fok mellett a rizs 15 százalék körüli nedvességtartalomig szárad vagy nedvesedik. Ha a sótartóban lévő rizs ennél szárazabb, a párás időszakban felveszi a nedvesség egy részét, és később, száraz levegőn lassan leadja. A mennyiség azonban szerény. Egy kiskanálnyi, nagyjából 5 grammos adag csak néhány tized gramm vizet tud megkötni, ezért egy nyitott, a gőz útjában álló sótartót nem ment meg.
Van egy kevésbé emlegetett, de legalább ilyen fontos hatása is: rázáskor a nagyobb, kemény rizsszemek mechanikusan szétütik a kezdődő csomókat, és nyitva tartják a szórólyukakat. Ez sokszor többet ér, mint maga a nedvszívás.
Mi segít még a csomósodás ellen?
A legtöbb múlik a helyen. A tűzhely mellől vagy a mosogató fölötti polcról tedd egy zárt szekrénybe a sótartót, főzés közben pedig ne a gőzölgő edény fölött rázd a sótartót, hanem előbb szórd a sót a tenyeredbe. Így a pára nem jut be a lyukakon. A rizst cseréld havonta, és ne tegyél bele nedves kanalat.
A cipősdobozokban és az elektronikai csomagolásokban talált szilikagél tasakot ne tedd közvetlenül a sóba, mert nem ételbe való. A nagy tárolódoboz fedelének belső oldalára ragasztva viszont jól jön, és ha félreteszed őket, a háztartásban sok helyen hasznát veszed.
Ha a só egyszer már összeállt, nem romlott meg. Egy száraz, tiszta tepsin, alacsony hőfokon a sütőben kiszáríthatod, majd mozsárban vagy egy zacskóban sodrófával szétnyomkodhatod.
Források: hud.ac.uk, mfa.org, uada.edu
