Így készül:
A csirkemájat alaposan átnézzük, a felesleges inas részeket levágjuk, majd papírtörlővel szárazra töröljük. Egy hústűvel vagy egy hegyes késsel minden egyes májdarabot szurkáljunk meg 2-3 helyen. Biztosan mindenkinek ismerős az a konyhai horror, amikor a máj sütés közben egyszer csak hatalmasat durran, és a forró zsír beteríti a csempét (meg minket is). Ezzel az apró mozdulattal megelőzhetjük a légbuborékok miatti pattogást.
Egy masszívabb serpenyőben felhevítjük a mangalicazsírt. Amikor már kifejezetten forró, óvatosan beleengedjük a májdarabokat. Nagy lángon, hirtelen pirítjuk őket nagyjából 2-3 percig, majd megfordítjuk a darabokat. Ez a hirtelen hőhatás kell ahhoz, hogy kívül egy finom kéreg alakuljon ki, ami bent tartja az összes értékes szaftot.
Miután mindkét oldala kapott egy kis színt, vegyük lejjebb a lángot, és lefedve, csupán néhány perc alatt hagyjuk teljesen átpuhulni a belsejét. Zárjuk el a gázt, és csak ekkor szórjuk rá a sót, a frissen őrölt borsot és a szárított majoránnát. Ha a sót az elején tesszük rá, a máj azonnal kiadja magából az összes nedvességet, és menthetetlenül megkeményedik. Így viszont, a tűzről levéve átforgatva, a fűszerek tökéletesen rátapadnak a vajpuha darabokra.
Ha valaki extra szaftosan szereti, a fűszerezés előtt, az utolsó percekben löttyinthet alá egy pici vizet vagy száraz fehérbort, és fedő alatt összeforralhatja – így egy csodás, sűrű szaftot kapunk a serpenyő alján, amibe fantasztikus élmény tunkolni a puha kenyérbéllel.
Tálaljuk azonnal, melegen. Nem kell hozzá semmi flancolás, csak egy jóféle kovászos uborka vagy almapaprika, és kész is a tökéletes, melengető komfortétel.
