Egy dél-morvaországi faluban, Morkůvkyban évtizedekig nem tűnt fel senkinek, hogy egy egyszerű, szögletes kő, ami egy pajta sarkát tartotta, mennyire régi és értékes. Senki nem gondolta akkor, hogy ez a szögletes kő több mint 3000 éves. Ma a cseh régészek a közép-európai bronzkor egyik legépebb öntőformájaként tartják számon, és a vizsgálatból kiderül az is, hogy a kő Észak-Magyarországról, valahonnan a mai Salgótarján környékéről került a Morva-medencébe.
Mikor találtak rá a pajta kövére?
A követ 2007-ben fedezte fel a ház tulajdonosa, J. Tomanec, amikor földmunkát végzett a kertjében. A Cseh Rádió beszámolója szerint az egyik sarka kilógott a földből, ezért a tulajdonosa kiásta. A kő egyik oldalán furcsa mélyedést látott, és azonnal szólt is a régészeknek. A Morva Múzeum régészeti intézetének kutatói felismerték, hogy egy lándzsahegy öntésére szolgáló kőforma egyik fele van a kőben. A tulajdonos 2019-ben a múzeumnak ajándékozta ezt a közel 3000 éves leletet. A tudományos feldolgozása viszont csak most készült el. Az eredményeket a cseh Archeologické rozhledy folyóiratban közölt tanulmányban foglalták össze Milan Salaš és kollégái.
Ez is érdekelhet343 éve nem láttak ilyet a Bajkál-tónál: a tudósok több ezer kilométerre találtak lehetséges magyarázatotMire használták a bronzkorban?
A kő amit találtak egy kétrészes öntőforma egyik fele. A két követ pontosan egymásra illesztették, a közöttük maradt üregbe öntötték az olvasztott bronzot, amely kihűlve felvette a lándzsahegy alakját. A Live Science összefoglalója szerint a forma nagyjából 23 centiméter hosszú és körülbelül egy kiló. A negatív szinte teljesen épen maradt: jól kivehető rajta a körte alakú penge, a bordázott levél és a köpű, amelybe a fa nyelet illesztették.
A kutatóknak az is sikerült megállapítaniuk, hogy a kiöntőformát sokat használták. A köpű felőli végén erős, vöröses és sötét elszíneződés van a többszöri hevítéstől, a szélein pedig vékony barázdák utalnak arra, hogy a két felet rézdróttal kötötték össze öntés közben. A Masaryk Egyetem közlése szerint az ilyen kőformák többször felhasználhatók voltak, vagyis lehetővé tették a sorozatgyártást, egyetlen darabból akár több tucat szinte egyforma lándzsahegy is készülhetett.
Milyen idős? A forma a késő bronzkorból, az úgynevezett urnamezős kultúra idejéből származik, a kutatók nagyjából Kr. e. 1350 körülre teszik. Ekkor Közép-Európában még nem használtak vasat, a fegyvereket és szerszámokat bronzból öntötték.

Külön érdekesség, hogy a kő Magyarországról származik
A legérdekesebb eredményt a kőzetvizsgálat hozta. A Masaryk Egyetem kutatói szerint a forma riolittufából készült. Ez a vulkáni eredetű kőzet a lelőhelyhez legközelebb, megfelelő mennyiségben Észak-Magyarországon fordul elő. Antonín Přichystal geológus szerint a pontos bányahelyet nem lehet megmondani, de a származás egyértelmű: az Észak-Magyarországtól Délkelet-Szlovákiáig terjedő térségből való.
A Novinky.cz beszámolója szerint Martin Petřík, a tanulmány egyik szerzője Salgótarjánt említette lehetséges forrásként. Salgótarján és Morkůvky között több mint 350 kilométer a távolság. Petřík szerint a forma hadizsákmányként vagy kereskedelmi áruként is eljuthatott a Morva-medencébe, de a bronzkor mércéjével mérve mindenképpen óriási utat tett meg nyugat felé. A lándzsahegy formája is ezt erősíti. Az Arkeonews szerint a bordázott penge és a köpű kiemelkedő gerince a Kárpát-medencei fegyverekre jellemző. .
Hogyan kerülhetett a kő, egy pajtába?
Ez a kérdés egyelőre nem került megválaszolásra, ugyanis nem tudják. A tanulmány szerzői szerint a követ valószínűleg az újkorban hozták el egy közeli urnamezős lelőhelyről, és egy teljesen hétköznapi építőanyagként használták fel. A ház közelében, nagyjából 115 méterre ismert is egy ilyen bronzkori település. A falusiak gyakran összeszedték a szántóból kiforduló, jól megmunkálható köveket, és ezekkel rakták az épületek alapját. Így kerülhetett egy 3000 éves fegyvergyártó eszköz egy pajta sarkába.
Milan Salaš, a Morva Múzeum régésze szerint ez Közép-Európa legjobb állapotban fennmaradt bronz lándzsahegy-öntőformája. A lelet ma a brünni múzeum gyűjteményében van, ahová a tulajdonos 2019-ben adta át.
Nem ez az első eset, hogy egy hétköznapi tárgyként használt kőről derül ki, mekkora érték: egy román asszonynál évtizedekig ajtótámasz volt egy 3,5 kilós borostyánkő.
A bronzkor fegyvereiről is írtunk már: egy olasz vulkáni tóból 3300 éves, ma is éles bronzkori kardot emeltek ki.
Forrás: Archeologické rozhledy, Masaryk Egyetem, Radio Prague International, Novinky.cz, Live Science, Arkeonews
Következő cikk
Ezt nem vagyok hajlandó megenni!” Visszaküldte a rántott húst az étteremben, a szakács válasza olaj volt a tűzreElolvasom ›















