Lúgban áztatott tőkehal, ammóniaszagú rája, egy egész birkafej és a fürdőkádban úszkáló ponty: ezek mind karácsonyi ételek Európa egyes országaiban, és egy magyar vendég valószínűleg kétszer is meggondolná, mielőtt belekóstol. Az egyik fogásnál ráadásul a családfő az első kanalat a plafonra dobja, és ettől függ, milyen lesz a következő év, hogy miért, az a lista első felében kiderül.
A magyar karácsonyi asztalon a halászlé, a rántott ponty, a töltött káposzta és a bejgli számít hagyománynak. Ezek nekünk természetesek, egy külföldinek talán épp a mákos és diós tészta furcsa. Most fordítottuk meg a nézőpontot, és összegyűjtöttünk tíz európai ünnepi ételt, amelyek a saját hazájukban a karácsony elmaradhatatlan részei, nálunk viszont első látásra inkább meghökkentenek.
Ez is érdekelhetMilyen mély a világ legmélyebb kútja? 10 rekord, és van közte olyan is amit kézzel ástak1. Lutefisk, Norvégia és Svédország: a lúgban pácolt tőkehal
A lutefisk neve szó szerint lúgos halat jelent, és pontosan az is. Az alapja szárított tőkehal, ritkábban más fehér húsú hal, amelyet a hideg északi szélben kemény, deszkaszerű állapotúra szárítottak. Ahhoz, hogy újra ehető legyen, először öt-hat napig hideg vízben áztatják, a vizet naponta cserélve, aztán napokig lúgos oldatba teszik. Ettől a hal megszívja magát, megduzzad, és kocsonyás, áttetsző állagú lesz.
A lúgos fürdő után a hal annyira lúgos, hogy közvetlenül nem ehető, a lutefisk elkészítéséről szóló összefoglaló szerint a pH-értéke ekkor 11 és 12 között van. Ezért újabb napokig tiszta vízben áztatják, hogy kimossák belőle a lúgot. Csak ezután főzik vagy sütik meg. A kész étel remegős, puha, enyhén szappanos utóízű, az illata pedig sokakat elriaszt.
A lutefisket fémedényben főzni nem szabad, és ezüst evőeszközzel sem szokás enni, mert a maradék lúg elszínezi a fémet. Ezért régen fa- vagy zománcozott edényt használtak hozzá.
Norvégiában főtt krumplival, borsópürével, pirított szalonnával és olvasztott vajjal tálalják, Svédországban inkább fehér szósszal. A skandinávok között is megosztó étel: van, aki egész évben várja a karácsonyi lutefisket, más csak udvariasságból eszik belőle egy falatot. Az Egyesült Államokban, ahol sok norvég és svéd bevándorló leszármazottja él, egyes közösségekben ma is tartanak lutefiskvacsorákat a templomokban.
Svédországban lutfisk a neve, Finnországban lipeäkala, és mindhárom országban a karácsonyi svédasztal, a julbord része. A régi időkben a lúgos áztatás praktikus megoldás volt: a kemény, szárított hal így gyorsabban visszanyerte a nedvességét, és a hosszú télen is volt mit enni. Ma a lutefisket többnyire készen, vákuumcsomagolva veszik meg, otthon már csak meg kell főzni.














