Sokan tudják, hogy hazánk legmagasabb pontja a Kékes a maga 1014 méterével. Azt viszont kevesebben, hogy volt egy hely Magyarországon, ahová ennél is mélyebbre jutott le ember. A mecseki uránbánya legmélyebb járatai több mint egy kilométerrel a lábunk alatt húzódtak, és odalent olyan hőség volt, hogy télen is izzadtak a bányászok.
Tartalomjegyzék
Titkos bánya „bauxit” néven
A Mecsekben, Kővágószőlős környékén az 1950-es évek közepén találtak uránércet. A kitermelés 1957-ben indult szovjet-magyar együttműködésben, és eleinte nagy titokban zajlott. A Telex szerint az induláskor bauxitbányának álcázták, hogy ne derüljön ki, mit hoznak fel valójában. Az első szállítmány 1958-ban indult a Szovjetunióba.
Később a vállalat neve Mecseki Ércbányászati Vállalat lett, a pécsiek csak MÉV-ként emlegették. 1964-ben Pellérd mellett ércdúsító üzem is épült.
Lefelé, egyre mélyebbre
Az évtizedek során öt bányaüzem működött. A legmélyebbre a V. számú bányaüzem jutott, amely 1975-ben kezdte meg a munkát. Aknáit 1118 és 1250 méter mélyre mélyítették. Az ember által bejárt legmélyebb pont nagyjából 1150 méteren volt, ez Magyarország valaha volt legmélyebb munkahelye. Egyes források a tengerszinthez, mások a felszínhez mérik ezt a mélységet, de bárhogy számoljuk, mélyebb, mint amilyen magas a Kékes.
53 fokos kőzet
A mélységgel a hőség is nőtt. A legalsó szinteken a kőzet hőmérséklete 53 fok volt, a járatokban a Telex szerint télen is 50 fok fölött járt a hőmérséklet. Hűtés és szellőztetés nélkül ott nem lehetett volna dolgozni. A bányászokat ráadásul a por és a radioaktív sugárzás is fenyegette, ezért külön védőruhát kaptak. A radon és a kőpor miatt sokuknál évekkel később jelentkeztek tüdőbetegségek.
Világrekord a Mecsekben
A mecseki bányászok nemcsak a mélységgel dicsekedhettek. 1981-ben egy brigád 31 munkanap alatt 208,8 métert mélyített egy aknán, ami akkoriban világrekordnak számított. Aki ismeri a bányászok közti büszkeséget, tudja, hogy erről a mai napig beszélnek a régi kollégák.
Egy egész városrész nőtt ki miatta
A bánya a csúcsidőszakban 7-8 ezer embernek adott munkát. Az odaköltöző dolgozóknak lakás kellett, így Pécs nyugati részén gyorsan felépült egy új városrész, Uránváros. A vállalat több mint 5700 lakást épített. A hatvanas évek Uránvárosa modern, tiszta, zöld negyednek számított, sokan irigyelték az ott lakókat.
A munkásszállók és a vállalati irodaház is ennek a világnak a részei voltak. Aki akkoriban a MÉV-nél dolgozott, biztos megélhetést kapott, cserébe a föld alatt kockáztatta az egészségét.
A vég és ami maradt
A bánya összesen nagyjából 20 ezer tonna uránt termelt ki. A rendszerváltás után az urán világpiaci ára leesett, a kitermelés egyre drágább lett, és a hidegháború vége is elvette a bánya stratégiai jelentőségét. A termelés 1997-ben véglegesen leállt. Utána évekig tartó rekultiváció következett: az aknákat lezárták, a meddőhányókat és a zagytározókat letakarták.
2007 után az emelkedő uránárak miatt újra felmerült a kutatás, de a helyi tiltakozás miatt a bánya nem nyílt újra. A téma azonban időről időre visszatér.
Neked volt uránbányász a családban?
Pécsen és környékén alig van család, amelyiknek ne lenne egy rokona, ismerőse, aki a MÉV-nél dolgozott. Ha neked is van ilyen emléked, régi fényképed vagy egy történeted a bányáról, írd meg nekünk.
Források: Wikipédia, Telex, Index
