Sokan úgy tudják, hogy Európában a postaláda általában piros. Ez nem igaz. Ha végigautózol a kontinensen, legalább annyi sárga ládát látsz, mint pirosat, és akad zöld, narancs, sőt kék is.
A piros táborba tartozik Magyarország mellett például az Egyesült Királyság, Belgium, Olaszország, Lengyelország, Portugália és Románia. Sárga a láda Németországban, Franciaországban, Ausztriában, Svájcban, Svédországban, Horvátországban, Szlovákiában és Szlovéniában. Spanyolországban a sima levélé sárga, az expresszküldeményé piros. Hollandiában, Csehországban és Észtországban narancssárga, Írországban zöld.
Hogy ki milyen színt választott, az mindenhol egy-egy konkrét történelmi döntésen múlt.
Sárga: a császári posta öröksége
A sárga szín története egészen 1490-ig nyúlik vissza. A svájci posta saját összefoglalója szerint I. Miksa császár ekkor bízta meg a Tassis (később Thurn und Taxis) testvéreket a birodalmi futárposta megszervezésével. A császári színek a fekete és a sárga voltak, a postakocsik ezekkel a színekkel jártak, így messziről felismerhető volt a birodalmi küldemény.
Ez a szín évszázadokra a postához ragadt a német nyelvterületen. Svájcban 1939-ben döntötték el hivatalosan, hogy a levélszekrények és bélyegautomaták egységesen „postasárgák” legyenek. Az arányokról sokat elárul, hogy 1877-ben Svájcban 4780, Németországban már 50 491 levélszekrény állt.
Piros: a láthatóság miatt
A brit postaláda az ismert piros előtt zöld volt. A brit örökségvédelmi hivatal blogja leírja, hogy a regényíróként is ismert postatisztviselő, Anthony Trollope a kontinensen látott, lezárható öntöttvas oszlopládákat, és 1852-ben a Csatorna-szigeteken vezette be őket. A szigetország többi részén 1853-ban jelentek meg.
A korai ládák jó részét zöldre festették, hogy beleolvadjanak a környezetbe. Csakhogy így nehéz volt megtalálni őket. 1874-ben Londonban kezdték pirosra festeni a ládákat, és 1884-re az átfestés nagyjából végig is ment. Angliában ma több mint 85 ezer postaláda áll.
Zöld: egy új állam üzenete
Írország 1922-ig a brit postarendszer része volt, a ládák ott is pirosak voltak. Az Ír Szabadállam megalakulása után a postaügyi miniszter elrendelte, hogy minden postaládát fessenek zöldre. A posta a brit közigazgatás egyik leglátványosabb része volt, ezért az új festés az államváltás jelképe lett, ahogy a bélyegek felülnyomása is.
A régi ládákat nem cserélték le, csak átfestették. Galwayben ma is áll olyan zöld oszlopláda, amelyen még Viktória királynő VR monogramja látható.
A magyar levélszekrény története
Itthon a levélszekrényt már az 1837-es levélposta-rendtartás előírta, a használata azonban 1850-től terjedt el, amikor bevezették a bélyeggel történő előre fizetést. A budapesti postamúzeum egy rekonstrukción őrzi, hogyan nézhetett ki az osztrák mintájú korai fa levélszekrény: fekete-sárga ferde csíkok borítják, vagyis a Habsburg-színeket viseli. A magyar postaláda tehát ugyanabból a császári hagyományból indult, mint a német és az osztrák.
Később a látvány megváltozott. A múzeum gyűjteményében van egy 1900-ban készült, falra szerelhető vaslemez levélszekrény, amelyet a Magyar Királyi Posta 1901 és 1950 között használt. Ez zöld, piros és fehér keretezéssel. A háborús belövések nyomát ma sem javították ki rajta.
A legdíszesebb darab 1904-ből való, és az Országház postahivatala számára készült. Klasszicizáló épületet idéz, a homlokzatán aranyozott „M. Kir. Posta” felirat áll, az oldalain dombornyomott Szent Korona. A mezői zöldek, pirosak, aranyak és fehérek, középen a gyűjtési időt jelző kerek tábla.
A múzeumi leírásokból pontos évszámot arra nem találtunk, mikor lett a ma ismert egyszínű piros a hazai postaláda alapszíne. Annyi biztos, hogy a mai piros láda egy hosszú út vége: fekete-sárga császári ládából nemzeti színekben pompázó királyi levélszekrényen át jutottunk el ide.
Miért nem lett egységes?
Mert a postaláda mindig a postaszolgálat színét viseli, a postaszolgálat pedig az állam egyik legrégebbi, leglátványosabb intézménye. Ahol a birodalmi hagyomány erős maradt, ott sárga lett. Ahol a láthatóság számított, ott piros. Ahol egy új állam akart üzenni, ott zöld.
Források: museum-digital.org (Postamúzeum), post.ch, heritagecalling.com, ouririshheritage.org
