Húsz angolszász ezüstpénz került elő Rómában, a Vatikán közvetlen szomszédságában, egy palota fallal körülvett kertje alatt: a 10. századi érmék a kutatók szerint arra utalnak, hogy a városban élő angol közösség a pápa különleges engedélyével a saját pénzével fizethetett. Ez azért meglepő, mert a korabeli Rómában általában csak a pápai pénz volt elfogadott, és a külföldieknek át kellett váltaniuk a magukét.
A kutatók szerint az érmék az első kézzelfogható bizonyítékai annak a középkori „Kis-Angliának”, amelyről eddig csak írott források meséltek. A leletek ráadásul azt is elárulják, kik hagyták el ezeket a pénzeket, és mivel foglalkoztak a Tiberis partján.
Ez is érdekelhet12 érdekesség a gyufáról: az öngyújtót például előbb találták fel, mint a gyufátHol kerültek elő az érmék?
Az ásatás 2020-ban kezdődött a Palazzo della Rovere kertje alatt, a Szent Péter-bazilika közelében, a római régészeti és műemlékvédelmi felügyelőség irányításával. Ugyanezen a helyen 2023-ban a régészek Néró császár egykori színházának maradványait is megtalálták, vagyis a palota kertje alatt több korszak rétegei rejtőznek egymás fölött.
A most bemutatott leletek a 10. századi rétegekből származnak. Összesen 20 angolszász érme került elő: 19 ezüstpenny és egy félpenny, amelyeket nagyjából negyven év alatt vertek. A pénzeken három angol király neve szerepel: Idősebb Edwardé (899-924), Æthelstané (924-939) és Eadredé (946-955).
Tizennégy érme két csoportban, egykori hulladékgödrökben feküdt, csoportonként hat-nyolc darab, és ezek az évszázadok alatt összeforrtak. A többi szétszórva került elő a környéken. A pénzek Kelet-Angliából, Kentből, Londonból és a Midlands nyugati részéről származnak, a félpenny pedig különösen ritka ebből a korszakból, és a forgalmas kereskedelmi központokhoz köthető.
A pénzleletek sokszor egészen váratlan helyzetekben kerülnek elő. Egy csapat például egy 16. századi csatatér nyomait kereste, amikor 3000 éves bronzkincsre bukkant.
Mi volt a Schola Saxonum?
A középkori Rómában a Szent Péter-bazilika körül több idegen közösség is saját intézményeket tartott fenn: a frankok, a longobárdok és a frízek is. Ezek közül az angolszászok hagyták a legtöbb nyomot. Az írott források a 8. század második felétől említenek egy angolszász negyedet, amelyet Schola Saxonumnak, vagyis a szászok iskolájának neveztek.
A negyedben a források szerint Szűz Máriának szentelt templom állt, amelynek helyén ma a Santo Spirito in Sassia templom emelkedik. A „Sassia” név maga is a szászokra utal, és a mai Lungotevere in Sassia rakpart, valamint a Santo Spirito in Sassia kórház neve is őrzi az emléküket. A kutatók szerint a közösség több száz állandó lakosból állhatott.

Az angol negyed a Leó-város területén feküdt, a Vatikán és a Tiberis között. Ezt a részt egy 840-es évekbeli kalóztámadás után fallal vették körül, és a közeli hidak miatt kényelmesen át lehetett jutni a folyón a város többi részébe. A negyed így egyszerre volt védett és jól megközelíthető.

A Leó-város falai ma is jól követhetők Róma térképén: a Vatikánt az Angyalvárral összekötő emelt folyosó, a Passetto, ennek a középkori erődrendszernek a része. Aki ma a Szent Péter térről a Tiberis felé sétál, az egykori angol negyed utcáin halad át, anélkül hogy tudna róla.
Húsz ezüstpénz egy római kert alatt: az első kézzelfogható bizonyíték arra, hogy a középkori Rómában egy virágzó angol negyed működött.
Miért forrtak össze az érmék?
Az ezüstpénzek a földben lassan korrodálnak. A nedves talajban a fém felszínén vegyületek képződnek, és ha több érme egymáson fekszik, ez a réteg idővel összeragaszthatja őket. Így jöhettek létre azok a pénzcsomók, amelyeket a régészek a római hulladékgödrökben találtak.
Az összeforrt érmék szétválasztása és megtisztítása restaurátori feladat, amely hetekig is eltarthat. A kutatók ilyenkor gyakran röntgen- vagy CT-felvételekkel nézik meg először, hány érme rejtőzik egy csomóban, és melyik oldaluk mutat fel- vagy lefelé, mielőtt bármihez hozzányúlnának.
A legfrissebb cikkeink, időrendben ITT!
Miért különleges, hogy angol pénzzel fizettek?
A 10. századi római írásos források a pénzbeli fizetéseknél szinte mindig a pápai pénzt említik, ami arra utal, hogy idegen pénz nem forgott szabadon a városban. Egy 9. századi levélben például egy frank apát aggódik amiatt, hogy római útja előtt pénzt kell váltania. Ehhez képest a mostani ásatáson az angol érmék mellett tíz római kori és 10. századi itáliai pénz, valamint egy újonnan azonosított pápai érme is előkerült.
A kutatók szerint ez arra utal, hogy a két pénznem egymás mellett forgott, és az angolok különleges elbánásban részesültek. Rory Naismith, a Cambridge-i Egyetem kora középkori angol történelemmel foglalkozó professzora szerint ebből a korszakból mára több angolszász érmét találtak Rómában, mint pápait. Ez furcsán hangzik, de azt mutatja, hogy rengeteg pénz áramlott akkoriban Angliából Rómába.
Francesca Tinti, a Baszkföldi Egyetem középkortörténész professzora úgy fogalmazott, hogy a mostani felfedezés előtt az angol negyednek semmilyen tárgyi emléke nem volt ismert. Tudták, hogy a közösség különleges jogokat kapott, a mostani leletek alapján pedig úgy tűnik, a saját pénzük használatát is engedélyezték nekik.
Kézművesek és vásárlók a Tiberis partján
Az érmék mellett bőr-, csont- és fémmegmunkálás nyomai is előkerültek, a kézműves terület legalább 3000 négyzetméteres volt. Az ezüst beolvasztásának nem találták nyomát, ezért a kutatók szerint az érméket nem azért hozták, hogy helyi pénzt verjenek belőlük. Sokkal valószínűbb, hogy kézművesek és vásárlók veszítették el őket a mindennapi adás-vétel során.
Naismith szerint könnyű elképzelni, ahogy Winchesterből, Londonból vagy Yorkból érkezett mesteremberek műhelyt nyitnak a Tiberis mellett. A negyed így nemcsak zarándokszállás volt, hanem élő, dolgozó közösség, saját templommal, saját szokásokkal és, mint most kiderült, saját pénzzel.

A kis, mindennapi tárgyak sokszor többet elárulnak egy közösségről, mint a nagy emlékművek. Hasonló meglepetést okozott egy hajóroncsból előkerült lakat is, amelyet 400 évig nem tudtak kinyitni.
Bőr-, csont- és fémműhelyek nyomai, elveszett ezüstpennyk és összeforrt pénzcsomók: így élt a középkori Róma angol kolóniája.
Hogyan alakult Anglia és Róma kapcsolata?
Az angolok és Róma kapcsolata a 6. század végén kezdődött, amikor Nagy Szent Gergely pápa térítőket küldött Angliába. A következő évszázadokban a kapcsolat egyre szorosabb lett. Offa merciai király (757-796) évente 365 aranypénzt fizetett a pápaságnak, a 10. században pedig kialakult a Péter-fillér, az angolok rendszeres hozzájárulása a pápai udvar költségeihez.
Asser, Nagy Alfréd király életrajzírója szerint 883-ban I. Marinus pápa Alfréd kérésére felmentette a Schola Saxonumot a vámok alól. A kutatók szerint ez nem bizonyítja, hogy Alfréd intézte volna el a saját pénz használatának jogát is, de jól mutatja, milyen kiváltságos helyzetben voltak az angolok. Később, 1027-ben Knut király is Rómába látogatott.
A középkori zarándokút Angliából Rómába hosszú és fárasztó volt, hónapokig tartott, és a megérkezők egy része nem tért haza, hanem Rómában telepedett le és kereskedni kezdett. A Schola Saxonum az ő otthonuk lett, ahol angolul beszéltek, angol szokások szerint éltek, és ahol, a mostani leletek szerint, angol pénzzel is lehetett fizetni.
A középkori Róma sok tekintetben ma is kérdéseket vet fel a kutatóknak, ahogy az a történelmi rejtély is, amelyet évszázadok óta próbálnak megfejteni.
Kapcsolódó cikkeink
- 11.18.Mennyit ér ma egy régi lemezjátszó a padláson? Ezeket keresik a gyűjtők
- 11.17.Elsüllyesztettek egy Titanicnál is nagyobb óceánjárót: a búvárok már másnap lemerültek hozzá, furcsa dolgokat láttak ott
- 11.17.100 éve lezárt bányára bukkantak a sivatagban: kamerával mutatták meg, hogy mi rejtőzik odalent
Hol jelentek meg az eredmények?
A kutatás eredményei egy 2026-ban megjelent olasz nyelvű tanulmánykötetben, a Róma és a többiek (300-1000) című könyv egyik fejezetében láttak napvilágot. Az érmék előzetes vizsgálatát Cecilia de Leone végezte, a fejezetet Rory Naismith, Francesca Tinti és olasz kollégáik írták.
A pénzérmék története sokszor évszázadokon át rejtve marad, mielőtt egy ásatás vagy egy szerencsés felfedezés napvilágra hozza. Ilyen volt az a lelet is, amikor valaki összenyomott konzervdoboznak hitt egy fémet, ami végül 3000 éves aranydiadémnak bizonyult.
A római kert alatti ásatás tovább folytatódik, és a kutatók remélik, hogy a jövőben a Schola Saxonum épületeinek nyomaira is rábukkannak. Addig is a húsz kis ezüstpénz mesél arról a korról, amikor Rómában egy egész angol negyed élt a pápa árnyékában.
A rómaiak építkezési tudása is sokszor meglepi a mai kutatókat, erről szól az a cikkünk, amely bemutatja, hogyan keverték a rómaiak a betont.
Forrás: University of Cambridge, Archaeology Magazine
Következő cikk
12 érdekesség a ragasztószalagról: nem arra találták ki, amire mindenki gondolElolvasom ›















