A gyufa mindössze kétszáz éves, és a története tele van meglepetéssel: az öngyújtó régebbi nála, a feltalálója nem kért rá szabadalmat, a zajtalan gyufát pedig egy 19 éves magyar diák találta ki Bécsben. A mai biztonsági gyufa svéd találmány, és Magyarországon már nem is gyártják.
A doboz minden konyhában ott van a gáztűzhely, a gyertyák vagy a kályha mellett, mégis keveset tudunk róla. Összegyűjtöttük a 12 legérdekesebb tényt arról a tárgyról, amely a 19. században forradalmasította a tűzgyújtást.
Ez is érdekelhetEzért festik vörösre a vidéki házakat Svédországban1. Az öngyújtót előbb találták fel, mint a gyufát
Johann Wolfgang Döbereiner német vegyész 1823-ban figyelte meg, hogy ha hidrogéngázt fúj egy platinaszivacsra, a fém izzásba jön, és a gáz magától meggyullad. Ebből készült a Döbereiner-féle tűzszerszám, egy asztali gázöngyújtó, amelyben cink és híg kénsav termelte a hidrogént. Ez három évvel megelőzte az első igazi dörzsgyufát.
A készülék üvegből és fémből állt, nagy volt és törékeny, zsebben senki sem hordta. Mégis elterjedt Európában, a módosabb háztartások asztalán ezzel gyújtották meg a gyertyát és a pipát. A mai, zsebbe való kovakős öngyújtó elve csak 1903-ban született meg, amikor az osztrák Carl Auer von Welsbach rájött, hogy a cérium és a vas ötvözete szikrát szór, ha reszelik.
A tűzgyújtás 1826 előtt tehát bonyolult művelet volt. Az osztrák szabadalmi hivatal összefoglalója szerint az emberek kovával, acéllal és mindig szárazon tartott taplóval dolgoztak, és ezért csak akkor gyújtottak tüzet, amikor tényleg muszáj volt.
2. A gyufát véletlenül fedezték fel egy keverőpálcán
John Walker angol gyógyszerész Stockton-on-Teesben vegyszereket kevert, amikor a keverőpálca végén megszáradt egy darab massza. Amikor a padlóhoz dörzsölve le akarta kaparni, a csomó lángra lobbant. Walker rájött, hogy a megfelelő keverékkel bevont fapálca súrlódástól meggyullad.
Az osztrák szabadalmi hivatal összefoglalója szerint az első dörzsgyufát 1827-től árulta „súrlódó fény” néven. Az Encyclopaedia Britannica szerint Walker üzleti naplójában 1827. április 7-én szerepel az első eladás. A gyufa fejében kálium-klorát és antimon-szulfid volt, a pálca pedig jóval hosszabb volt a mainál.
A kétszáz éves gyufa egy elrontott keverésből született: a pálcán megszáradt vegyszercsomó lobbant lángra.
3. A feltalálója nem kért rá szabadalmat
Walker sosem szabadalmaztatta a találmányát. A fennmaradt mondása szerint biztos volt benne, hogy hasznára lesz a közösségnek, ezért legyen az övék. A gesztusnak ára volt: bárki szabadon lemásolhatta és továbbfejleszthette a terméket.
Ezt meg is tették. Samuel Jones londoni vegyész a lemásolt gyufát „Lucifer” néven kezdte árulni, és ez hamar uralta a piacot. Walker 1830-ban felhagyott a gyártással, a feltalálói érdemet pedig csak halála után ismerték el neki. A „lucifer” szó azóta több nyelvben is a gyufa régies neve lett.
