7. Házi veréb és mezei veréb
A verebek a legismertebb etetővendégek, és szinte mindig csapatban érkeznek. A házi veréb hímjének szürke fejteteje és fekete torka van, a mezei verebet a gesztenyebarna fejtető és a fehér pofán lévő fekete folt különbözteti meg.
Az MME felvételein a mezei és a házi verebek a talajetetőn és az etetőtálcán eszik a napraforgót és a magkeveréket. A talajra szórt eleség a legegyszerűbb etetési mód, de tartós hóesésben hátrányos, ezért a talajetető fölé tegyél féltetőt. Az MME arra is figyelmeztet, hogy az etetőt rendszeresen takarítsd, és az üres maghéjakat távolítsd el.
Az etető környékére kihelyezett odúk az MME szerint szélvédett éjszakázóhelyet is adnak a madaraknak, ami a fagyos éjszakákon sokat számít. Ha a magkeveréket házilag szeretnéd összeállítani, a házi madáreleségről szóló cikkünk segít.
8. Vörösbegy
A vörösbegy narancsvörös mellényéről könnyen felismerhető. Részleges vonuló: a hazai állomány egy része az MME szerint már ősszel a Földközi-tenger környékére húzódik, de sokan nálunk telelnek.
Az MME szerint a rigók, a vörösbegy és a magevők jobban szeretnek a talajon táplálkozni, míg az őszapók és a királykák az ágak között keresik az eleséget.
A vörösbegy a talajon szeret táplálkozni, és a gyengébb csőrű madarak közé tartozik, ezért a törött napraforgót könnyebben eszi meg, mint az egészet. Az MME szerint különösen szereti a lágy sajtot, amelyet vízszintes felületre, akár az etető tetejére is kitehetsz.
A vörösbegy gyakran a kertész közelében keresgél, ha ásás közben előkerülnek a giliszták és rovarok. Télen a sűrű bokrok közelében, a talajra szórt eleséget találja meg a legkönnyebben.
