8. A sárgarépa, ami a konyhába szerencsét hoz
Üvegből fújt sárgarépa, sőt egész csokor répa is lóghat a karácsonyfán. Ez a dísz a 19. század végének zöldség- és gyümölcsdíszei közül maradt fenn: az amerikai áruházak az 1880-as évektől tömegével árulták a Németországból behozott üveg almát, körtét, szőlőt, uborkát és répát.
A német hagyomány egy része minden zöldség- és állatformájú díszhez külön jelentést társít. Egy elterjedt magyarázat szerint a répa a konyha szerencséjét jelenti, vagyis azt, hogy a következő évben mindig legyen mit főzni. Ilyen jelentésekkel teli díszkészletet régen a német menyasszonyok is kaptak az első közös karácsonyfájukhoz.
A répadísz tehát egyszerre emlékeztet a régi, ehető karácsonyfára és a bőség kívánására. A fát valaha valódi almával, dióval, mézeskaláccsal díszítették, és amikor megjelent a fújt üveg, a zöldségek és gyümölcsök tartós, csillogó változatban kerültek vissza az ágakra.
Aki kertes házban él, a saját termését is felidézheti vele: a répa a vidéki, rusztikus fadíszítésben jól megfér a szalmadíszek és a mézeskalács mellett.
Az ehető karácsonyfa hagyománya a középkori paradicsomjátékokig nyúlik vissza, amelyeket december 24-én, Ádám és Éva napján adtak elő. A színpadra állított fára almát akasztottak, a tudás fájának gyümölcsét, és ebből a fából fejlődött ki részben a mai karácsonyfa.














