A palacsintasütés nálunk otthon egyet jelent a folyamatos készenléttel: az ember áll a tűzhely mellett, és miközben az egyik kezével a serpenyőt rázza, a másikkal már nyúl is az olajosüvegért vagy a szilikon ecsetért, hogy a következő darab alá is jusson zsiradék. Ezt a valószínűleg mindannyian a szüleinktől vagy a nagymamánktól lestük el, és fel sem merült bennünk, hogy lehetne másképp. Pedig a folytonos olajozás nemcsak meglassítja a sütés ritmusát, de gyakran azzal jár, hogy az első egy-két palacsinta tocsogni fog az olajban, a többi meg hajlamos lesz a letapadásra.
Nemrég azonban szembejött velem egy konyhai fortély. A lényege végtelenül egyszerű: ahelyett, hogy a serpenyőt kenegetnéd minden egyes kör előtt, magába a tésztába kell bevinni a megfelelő zsiradékot. Ha az arányok jók, a palacsinta sütés közben szinte ledobja magát a fémről, gyönyörű, egyenletes mintát kap, és egyetlen csepp plusz olaj nélkül, futószalagon lehet gyártani a darabokat.
Hozzávalók
Ez egy szuper, jól alakítható alaprecept. Nyugodtan duplázd a mennyiségeket, ha nagyobb a család, mert ezzel a módszerrel feleannyi idő alatt végzel majd:
- 2 dl tej
- 2 db egész tojás
- 2 teáskanál olvasztott vaj (ez a kulcsösszetevő, amitől nem ragad le)
- 1 evőkanál cukor
- 1 késhegynyi valódi vanília (vagy 1 csomag vaníliás cukor)
- 1 csipet só
- Finomliszt (annyi, amennyit felvesz a tészta, hogy elérje a megszokott, selymes, tejszín sűrűségű állagot)
