Januári reggel, mínusz nyolc fok. A kerti tó tükre éjszaka összefagyott, a jég alatt halványan látszik egy-két aranyhal lassú mozgása. Az ember első mozdulata, hogy fog egy kalapácsot vagy a lapát nyelét, és pár ütéssel lyukat ver, hadd kapjanak levegőt.
A brit állatvédő szervezet, az RSPCA téli tanácsai pont ettől a mozdulattól óvnak: a jeget soha ne törd fel erővel, és forrásban lévő vizet se önts rá, mert ez árthat a halaknak. A Királyi Kertészeti Társaság (RHS) decemberi és januári tóápolási teendői ugyanezt írják, egészen tömören: ne repeszd meg a jeget, mert ártalmas a halaknak.
Mi történik az ütéskor?
Itt óvatosan kell fogalmazni. Az RSPCA és az RHS a tiltást kimondja, a pontos okot viszont nem részletezi. A hobbis tavas oldalak és fórumok általában azzal magyarázzák, hogy a hirtelen ütés lökéshullámként fut végig a vízen, és ez megriasztja, rosszabb esetben megsérti a halakat. A víz valóban jól vezeti a rezgést, a halak pedig oldalvonalukkal érzékelik a nyomásváltozást, így a magyarázat logikus, de kerti tavakra vonatkozó, tudományosan mért adatot erről nem találtunk. Annyi biztos, hogy az elismert szervezetek egyöntetűen ártalmasnak tartják.
Van ennél kézzelfoghatóbb ok is. A lehűlő vízben a hal lelassul, a meder közelébe húzódik, alig mozog és alig eszik. Egy hazai téliesítési útmutató a Pénzcentrumon szintén azt írja, hogy a jeget ne zajjal törd fel, mert az felzavarja a halakat a téli pihenésükből. A brit kétéltű- és hüllővédő szervezet, az ARC pedig arra figyelmeztet, hogy a jég feltörése a tófóliát és a növényeket is megsértheti.
Akkor miért kell egyáltalán lék?
A befagyott felszín lezárja a tavat. Az RSPCA szerint a jég alatt mérgező gázok halmozódhatnak fel, amelyek a mederben telelő halakat vagy békákat megölhetik. Ezek a gázok főleg a lehullott, bomló falevelekből származnak, ezt az ARC is kiemeli. A téli bajt ezért ősszel lehet a legolcsóbban megelőzni, a hazai téliesítési útmutató ezt is sorra veszi: a vízbe hullott leveleket hálóval szedd ki, a part menti, vízbe lógó növényeket vágd vissza, a nem fagyálló vízinövényeket pedig emeld ki, hogy ne rohadjanak a tóban. A kiszedett avart a kert egy csendes sarkában is hagyhatod kupacban, mert ott a sünök telelőhelye lehet.
Ha a tó mégis befagy, az RSPCA és az RHS ugyanazt a módszert ajánlja: egy lábas forró vizet tegyél a jégre, és tartsd ott, amíg átolvad. Nem önteni kell, hanem ráállítani. Ez lassan, ütés nélkül nyit egy tenyérnyi lyukat, amin a gázok távozhatnak. A sót és a fagyállót mindkét szervezet kifejezetten tiltja.
Megelőzésre az RHS légpumpát, úszó testet vagy tófűtőt javasol, ami egy kis foltot nyitva tart. Egy régi trükk az ARC-tól: hagyj egy labdát a vízen, és ha ráfagy, egyszerűen kiemeled, a helyén ott a lyuk. Ha hó esett a jégre, és biztonságosan elérhető, söpörd le, mert a fény a víz alatti növényeknek kell, azok termelik télen is az oxigént.
A magyar tél és a vadvízi tó
Nálunk a fagyos napok, amikor a minimum fagypont alá süllyed, a múlt század eleje óta nagyjából harmadával fogytak, az Országos Meteorológiai Szolgálat és az ELTE kutatóinak összefoglalója szerint. A kerti tavak befagyása tehát ritkább, de egy januári hidegbetörés pár nap alatt összezárhatja a kisebb tavakat. A hazai útmutató a halas teleltetéshez nagyjából 1-1,5 méteres mélységet ír, a sekélyebb tavakból a hideget nem tűrő halakat inkább bent, akváriumban teleltetik.
Ha viszont a tavad hal nélküli, csak békáknak, gőtéknek, vízirovaroknak ad otthont, a lék sokszor felesleges. Az RHS szerint a vadvízi tavaknál általában nem kell lyukat vágni, mert a víz alatti algák és növények elég oxigént termelnek. Az ARC még tovább megy: egy kis lyuk valószínűleg nem sokat változtat a tó oxigénszintjén, a hó lesöprése többet ér. A halas tó az, ahol a lábas forró víz télen tényleg a kéznél van.
Források: rspca.org.uk, rhs.org.uk, arc-trust.org
