Aki szállt már meg német, osztrák vagy svájci szállodában, ismeri a látványt. A széles ágyon két külön paplan fekszik, mindegyik a saját huzatában, szépen összehajtva. Elsőre úgy tűnhet, mintha a szálloda két vendéget várna, akik nem ismerik egymást, pedig ez a teljesen hétköznapi német hálószoba.
Egy német vásárlási tanácsadó oldal paplanméretekről szóló összefoglalója egyenesen szabálynak (Regelfall) nevezi, hogy a párok két egyszemélyes paplant használnak. A leggyakoribb német méret a 135 x 200 centis, ebből kerül kettő egy ágyra. A közös, 200 x 200 centis dupla paplan létezik, de jóval ritkább.
Két matrac, két paplan, egy keret
A szokás az ágy felépítésével kezdődik. A tipikus német franciaágy nagyjából 180 x 200 centis, és többnyire két külön matracból áll, amelyeket egy keretbe tolnak egymás mellé. Amit a németek “französisches Bett”-nek, vagyis francia ágynak hívnak, az éppen az egyetlen nagy matracos változat. Ha a matrac eleve két részből áll, a két paplan szinte magától adódik.
Az indokok praktikusak. Ha mindenkinek saját takarója van, éjjel senki nem húzza le a másikról a paplant, és nem marad fázós fél az ágy szélén. A hőérzet is különbözik: egy pár tagjai közül az egyik gyakran melegebb paplant szeretne, mint a másik, így az egyik nyári, a másik téli vastagságú takaróval alhat ugyanabban az ágyban.
Mit talált az alváskutatás?
A brit Loughborough-i Egyetem kutatói, Pankhurst és Horne még 1994-ben vizsgálták a közös ágyban alvó párokat. A Sleep című szaklapban megjelent tanulmányukban 46 pár viselt csuklóra szerelt mozgásérzékelőt nyolc éjszakán át. Az eredmény elég beszédes: a párok mozdulatainak nagyjából egyharmada közös volt, tehát amikor az egyik megmozdult, a másik is megmozdult ugyanabban a harminc másodperces időablakban.
A vizsgálatban a nők gyakrabban számoltak be arról, hogy a partnerük megzavarta őket. A párral alvók több különálló mozdulatot tettek, mint az egyedül alvó, hasonló korú résztvevők, és amikor a megszokott társ néhány éjszakára elutazott, a mozdulatok száma csökkent. A furcsa csavar, hogy a párok többsége mégis úgy érezte, jobban alszik, ha a partnere mellette van.
A két külön paplan nem szünteti meg ezt a hatást, de tompítja. Ha valaki megfordul, a saját takaróját viszi magával, és nem rántja meg a másikét. Két külön matracon a rugózás sem terjed át annyira.
Van hátránya is?
Akad. Ugyanez a német összefoglaló leírja, hogy a közös nagy paplannak egyetlen igazi előnye van, a két takaró közötti hideg rés hiánya. Aki középen szeret összebújni, annak a két külön paplan pont ott hagy egy hűvös csíkot.
A mosásnál viszont a külön paplan nyer. A 200 x 200 centis dupla takaró nehéz, terjedelmes, és sok otthoni mosógépbe egyszerűen nem fér bele, a pontosan illő huzatot is nehezebb megtalálni. A 135 x 200 centis darab egy átlagos gépben is kimosható.
Magyar hálószobában is kipróbálható a német módszer, ehhez nem kell új ágyat venni. Két egyszemélyes paplan a meglévő franciaágyra is ráfér, és most, október második felében, a fűtési szezon elején derül ki igazán, ki fázik és ki melegszik éjjel. Ha a két ember hőérzete eltér, a nagyobb nyugalmat az hozza, ha mindenki a saját vastagságát választja. Ha a matrac is régi, egy nagy egyszemélyes helyett két külön darab beszerzése sem drágább feltétlenül, és a termosztát éjszakai értékén is könnyebb megegyezni, ha a takaró kiegyenlíti a különbséget.
Források: Pankhurst és Horne, Sleep (1994), monsterdealz.de, travelsort.com, tomsguide.com
