Több mint száz éven át lógott a turisták feje fölött, aztán egyetlen nap alatt a földre került. Az Egyesült Államokban, New Hampshire államban, Rumney település mellett álló Polar Caves park „Rejtélyes Függő Sziklája” (Mysterious Hanging Boulder) 2026. október 18-án lezuhant, pont a szezon utolsó napján.
Az amerikai hírek 80 tonnásnak írják a követ. Egy tábla a helyszínen úgy jelezte, hogy a tömeg nagyjából háromnegyede az ösvény fölé nyúlt, a látogatók évtizedek óta itt fotózkodtak, és itt kerestek árnyékot a nyári melegben.
Senki nem sérült meg.
A park vezetése közleményben köszönte meg, hogy a balesetnek nincs áldozata, és jelezte: a téli szünetben szakemberek felmérik a helyszínt, és csak utána döntenek arról, mi lesz a sétaúttal. A 2027-es szezonban újra várják a látogatókat. Hogy pontosan mi döntötte el a szikla sorsát, arról a park hivatalosan nem nyilatkozott.
Egy kő, amit a jég tett le
A Polar Caves 1922 óta fogad látogatókat, a barlangokat abban az évben fedezte fel néhány helyi diák. A park nem cseppkőbarlang, hanem úgynevezett talusbarlang: hatalmas gránittömbök egymásra omlott halmaza, amelyek között átjárók, rések, kis üregek maradtak.
Ezek a tömbök az utolsó jégkorszakhoz kötődnek. Amikor a kontinentális jégtakaró átnyomult New Hampshire fölött, majd olvadni kezdett, a közeli Hawk’s Cliff sziklafalából hatalmas gránitdarabok szakadtak le és halmozódtak fel a völgyben. Joe Licciardi, a University of New Hampshire glaciológus professzora a Boston Globe-nak azt mondta, a függő sziklát is a gleccser tette le több ezer évvel ezelőtt pontosan abba a helyzetbe, amelyben a turisták megismerték.
A geológia az ilyen követ kiegyensúlyozott sziklának (balanced rock) nevezi. Kívülről úgy fest, mintha bármelyik pillanatban leeshetne, valójában sokáig stabil, mert a súlypontja éppen az alátámasztás fölött van. Addig, amíg ez az alátámasztás meg nem változik.
Mi billentette ki az egyensúlyból?
Erre nincs hivatalos válasz, a park a felmérésig nem mondott okot. A szakemberek viszont ismert, jól leírt folyamatokat említettek.
Jan Earle geológus a Boston Globe-nak úgy fogalmazott, hogy a kiegyensúlyozott sziklák előbb-utóbb megbillennek, mert a gravitáció és a talapzat kopása végül felülkerekedik. A szél és az eső lassan kimossa az alátámasztást, közben a kőre víz, por és lehulló kődarabok terhelnek.
Licciardi a fagyaprózódásra hívta fel a figyelmet. A repedésekbe beszivárgó víz fagyáskor nagyjából 9 százalékkal kitágul, és ez a nyomás évről évre tovább feszíti a kőzetet. Egyetlen tél keveset számít, száz tél viszont már sokat. Ez a fagy és olvadás váltakozása a mi éghajlatunkon is erősen dolgozik, főleg ősszel és kora tavasszal, amikor a hőmérséklet napról napra a nulla fok körül ingadozik.
Itthon is vannak kövek, amelyek „ingnak”
Magyarországon nem a jég rakta egymásra a nagy köveket, mégis van egy hely, amely első ránézésre nagyon hasonlít a New Hampshire-i parkhoz: a Velencei-hegység pákozdi ingókövei.
A Telex Szépkilátás rovatának összefoglalója alapján a Velencei-hegység gránitja 291 és 271 millió évvel ezelőtt szilárdult meg, 3 és 7 kilométer mélyen a felszín alatt. Később a kőzet a felszín közelébe emelkedett, a repedéseibe szivárgó oldatok tömbökre bontották, a szél és a víz pedig lekerekítette, lecsiszolta ezeket. Így jöttek létre a gömbölyded, egymáson álló sziklák, mint a kilenc hatalmas tömbből összeálló Pandúr-kő, a mellette álló Kocka vagy a kilátópontként is kedvelt Pogány-kő.
A név ellenére ezek a kövek nem mozdulnak meg, ha nekik dőlsz. Kézzel meglökni őket nem lehet, stabilan ülnek a helyükön. Ősszel, lombhullás után különösen jól látszik a formájuk, és a Pákozd fölötti gerinc rövidebb sétával is bejárható, így egy hétvégi délelőttbe belefér.
Ami ma áll, holnap eltűnhet
A természetes sziklaképződmények nem örökéletűek, és a Polar Caves szikláját sem az első veszteségként jegyzik majd. Ugyanebben az amerikai államban 2003 májusában omlott le az Öreg a hegyen (Old Man of the Mountain), az a gránitpárkány-sor, amely oldalról emberi arcélre hasonlított, és amelynek képe New Hampshire közúti tábláin és a 25 centes érme hátoldalán is szerepelt.
Kapcsolódó cikkeink
Európai példa is akad. A máltai Gozo szigetén álló Azure Window mészkőíve 2017. március 8-án, napokig tartó viharok után dőlt a tengerbe. Előtte évtizedeken át a sziget egyik legtöbbet fotózott látnivalója volt, és a szakemberek régóta tudták, hogy a koptató hullámok miatt csak idő kérdése az összeomlás.
Ezek a történetek ugyanarra figyelmeztetnek. Ha egy híres szikla alatt sétálsz, tartsd be a kerítéseket és a tiltótáblákat, mert a fagy és az eső akkor is dolgozik, amikor semmi nem látszik belőle. A pákozdi ingókövek most még ugyanúgy állnak, ahogy a nagyszüleid is látták őket.
Ki tudja, meddig.
Források: bostonglobe.com, polarcaves.com, telex.hu, en.wikipedia.org
