Amikor Rio de Janeirót látod egy képen, szinte biztos, hogy ott áll a háttérben a kitárt karú fehér alak a Corcovado csúcsán. Kevesen tudják viszont, hogy a szobor legkényesebb részei, mint a fej és a két kéz, nem Brazíliában, hanem egy Párizs melletti kisváros, egyik műtermében készültek el teljes, végleges méretben. A történetet a szobrász hagyatékát gondozó oldal és a Google Arts & Culture múzeumi anyagai is alátámasztják, néhány pontonazbnban a források nem egyeznek.
Egy brazil mérnök aki, Európai szobrászt keres
A szobor ötlete Brazíliában született, és 1922 elején egy pályázaton Heitor da Silva Costa brazil mérnök tervei nyertek. Az alapkövet 1922. április 4-én tették le, de az igazi munka csak évekkel később indult. Da Silva Costa 1924-ben Európába utazott, hogy olyan szobrászt találjon, aki a vázlatból monumentális alakot tud formálni, és így jutott el Paul Landowskihoz.
A szerződést 1925 májusában írták alá. Landowski egymás után készítette a vázlatokat és maketteket a műhelyében, majd elkészült egy négyméteres gipszmodell, amelyet hajón vittek át Rióba, hogy ott a helyszínen nagyítsák fel. a végleges méretre. A végleges makett ma a Boulogne-Billancourt-i Musée des Années 30 gyűjteményében látható, ahol a múzeum egy teljes emeletét Landowski munkáinak szentelték.
Az arc és a kezek azonban más utat jártak be. Mivel a szállítás miatt nem lehetett az egész alakot nagy méretben elkészíteni, csak ezeket a részeket faragták meg teljes nagyságban Franciaországban. A fej 3,75 méter magas, a kezek 3,20 méteresek. Darabokra bontva, ládákban hajózták át őket Brazíliába, ahol betonban másolták le az elemeket.
Ki tervezte az arcot?
Itt kezdődik a vita. Az angol nyelvű enciklopédiák és több útikönyv Gheorghe Leonida román szobrásznak tulajdonítja az arc megmintázását, aki akkoriban Landowski műhelyében dolgozott. A Boulogne-Billancourt-i múzeumok anyagai ugyanakkor egyszerűen Landowski műtermében készült fejről beszélnek, Leonida nevét nem említik. A Britannica óvatosan fogalmaz, Landowskit tartja a fej és a kezek fő tervezőjének. Ma tehát annyi biztos, hogy az arc ugyanabban a műhelyben készült, az viszont, hogy pontosan kinek a keze munkája, nem bizonyított.
A belső szerkezetért Albert Caquot francia mérnök felelt, aki hidakról és vasbeton építményeiről volt ismert. Ő tervezte meg azt a vasbeton vázat, amely a szobrot a hegycsúcson tartja, és a franciaországi elemek kicsomagolását is maga felügyelte a Corcovadón.
A szobrot kívülről szappankő mozaik borítja
A test vasbeton, de kívülről nem a nyers betont látod. Da Silva Costa csiszolt kőfelületet akart, ezért a szobrot zsírkő, vagyis szappankő mozaik borítja, amelyet a CNN beszámolója szerint Minas Gerais államból bányásztak. A háromszögletű lapocskák száma nagyjából hatmillió. Különlegessége a technikának, hogy a kis kődarabokat hosszú textilcsíkokra varrták fel, mégpedig a riói társasági élet hölgyei, és ezeket a csíkokat illesztették fel a betonra. Landowski a mozaikot előbb otthon, egy Boulogne-i mozaikműhelyben próbálta ki.
A zsírkő puha, könnyen faragható, és jól bírja a hőingadozást. Egy 2020 és 2022 közötti felújításkor a lapok nagyjából öt százalékát, mintegy 300 ezer darabot cseréltek ki.
Méretek a Szabadság-szoborral összevetve
A Britannica adatai szerint maga az alak 30 méter magas, a karok fesztávja 28 méter, és mindez egy nyolcméteres talapzaton áll, amelyben kápolna van. Együtt tehát 38 méter, a súlyát pedig mintegy 635 tonnára teszik. Az egész a nagyjából 700 méter magas Corcovado csúcsán, a Tijuca Nemzeti Parkban áll.
Itthoni összevetésként jó viszonyítási pont a Gellért-hegyi Szabadság-szobor. Kisfaludi Strobl Zsigmond bronzalakja 14 méter, a talapzata viszont 26 méter, így együtt körülbelül 40 méterrel nagyjából ugyanakkora, mint a riói szobor talapzattal. A különbség az alakban van: a brazil Krisztus önmagában kétszer olyan magas, mint a budapesti nőalak, a súlyt pedig nem a talapzat, hanem maga a figura viszi. Ez a szobor Budapesttől légvonalban körülbelül tízezer kilométerre áll.
A villám rendszeresen belecsap
A hegytetőn magányosan álló szobor egyben villámhárító is. A brazil sajtó adatai alapján átlagosan legalább hatszor csap belé villám évente. 2008 februárjában az ujjak, a fej és a szemöldök sérült meg, 2014 januárjában a jobb kéz egyik ujja tört le. Ilyenkor a raktáron tartott zsírkőből pótolják a hiányzó részeket, 2021-ben pedig megnégyszerezték a villámhárító koronát.
A szobor avatásról hiányzott az alkotó
A szobrot 1931. október 12-én szentelték fel, Sebastião Leme bíboros, Getúlio Vargas ideiglenes elnök és a kormány tagjai jelenlétében. Landowski nem utazott el Brazíliába. A Sciencepost a Boulogne-Billancourt-i múzeumokra hivatkozva azt írja, hogy a munkái miatt maradt Franciaországban, ezt az okot más forrás nem részletezi.
Landowski a talapzatra és a kápolna belsejébe Krisztus életéből vett jeleneteket is tervezett, egy nagyobb szabású dombormű-sorozatot viszont pénz híján nem valósítottak meg. A szobor 2007-ben bekerült a világ új hét csodája közé, és ma évente körülbelül kétmillió látogató megy fel hozzá, sokan a fogaskerekű vasúton, amely annak idején az építőanyagot is a csúcsra vitte.
Források: sciencepost.fr, britannica.com, paul-landowski.com, artsandculture.google.com
