November 29-én este, mire leszállt a sötétség, a falusi házakban már készen álltak a fokhagymagerezdek. Az asszonyok bekenték velük az ajtó zsanérjait, a küszöböt, az ablakkereteket, sőt az istálló ajtaját is. A gyerekek kézfejére fokhagymával kis keresztet rajzoltak, és a vacsorába is jutott belőle bőven. Erre az éjszakára így készültek Erdélyben és a Kárpátok keleti oldalán élő román családok.
A strigoik éjszakája
Szent András apostol napja november 30. A román hagyományban az előtte való éjszaka a strigoik éjszakája. A néphit szerint ilyenkor kiszabadulnak a bűnös vagy erőszakos halált halt emberek nyugtalan lelkei, akik az élők közé járnak. A román sajtóban rendszeresen felidézett hiedelmek szerint ezek a lények vért szívtak, elvették a férfiak erejét, betegséget hoztak, és loptak a tehenek tejéből és a gabonából.
A strigoi alakja a nyugati vámpírtörténetek egyik ősforrása. A 19. század végén és a 20. század elején az Erdélyről szóló útleírások és néprajzi gyűjtések hozták a nyugati olvasók elé, és ezek inspirálták a később világhírűvé vált irodalmi vámpírokat is.
Miért éppen a fokhagyma?
A fokhagyma erős, csípős illatát a népi gyógyítás és a hiedelemvilág egyaránt tisztítónak tartotta. Ahol erősen fokhagymaszag van, oda a gonosz nem lép be, tartotta a felfogás. Ezért kenték be vele az összes nyílást, amelyen át valami bejuthat a házba: az ajtót, a küszöböt, az ablakot, és az istállót is, mert a jószág ugyanúgy veszélyben volt.
A fokhagyma a konyhában is sokoldalú, és nemcsak a babonák miatt tartották mindig kéznél. A fokhagyma és a babér különös párosa szintén régi háztartási praktikákból ismert, az észtek pedig egész krémlevest főznek belőle.
Amit ezen a napon nem volt szabad
A fokhagyma mellett tilalmak is óvták a házat. A román hagyomány szerint András napján nem fésülködtek és nem varrtak. Aki valamit nagyon szeretett volna elérni, szigorú böjtöt tartott, a karácsonyi böjtöt tartók pedig halat ehettek.
A termés is szóba került ezen az éjszakán. Búzát főztek, és szétosztották a rokonok és a szomszédok között, hogy a következő évben bő legyen a gabona. Egy almafaágat vízbe állítottak: ha újévig kivirágzott, termékeny évre számítottak. A magyar szokásokban ugyanez a gondolat köszön vissza, a lexikon szerint a lányok karácsony böjtjéig kivirágoztatott ággal jósoltak férjet, hasonlóan a decemberi Borbála-ághoz.
Közben a lányok párra vártak
Az András-éj nemcsak a félelemről szólt. A régió több népénél ez volt a szerelmi jóslás egyik legfontosabb éjszakája. A román lányok egyes vidékeken sós lepényt sütöttek, és azt tartották, hogy akit álmukban látnak vizet hozni nekik, az lesz a férjük. Más falvakban a lányok a derekukra kötött fokhagymával próbálták magukhoz csábítani a kérőket.
A magyar hagyományban is András napja volt a párválasztó jóslás ideje. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a lányok egész nap böjtöltek, este pedig különféle praktikákkal próbálták kitalálni, ki lesz a párjuk. Volt, aki piros almát tett egy pohár vízbe az ágy alá, reggel megitta a vizet, megette az almát, és kiszaladt az utcára: az első férfi, akit meglátott, lett a mátkája. Mások a fonóból hazafelé menet megrázták a zsúpfedeles házak ereszét. Ha búza hullott a kötényükbe, gazdalegényt kaptak, ha rozs, zsellérlegényt.
Ami a fokhagymás éjszakából ma megmaradt
Romániában a fokhagymás ajtókenést sok család ma is ismeri, ha nem is mindenki veszi szó szerint, és a román sajtó minden évben felidézi az András-éji hiedelmeket. Hasonló, a sötét téli éjszakákhoz kötődő szokások a kertben is akadtak: a svéd ablakokban világító gyertyák is a fényt és a védelmet hozzák a leghosszabb éjszakák idején.
Aki a fokhagymát nem az ajtóra, hanem a kertbe tenné, annak ősszel van itt az ideje: a novemberben elültetett gerezdek tavasszal elsőként bújnak elő a földből.
