A közönséges tiszafa, a Smaragd tuja, a közönséges boróka, a karácsonyi rózsa, a gyöngyvirág, a japán rózsa, a pompás varjúháj és a kék árnyliliom a brit Királyi Kertészeti Társaság (RHS) legmagasabb, H7-es fagytűrési csoportjába tartozik. Ezek a növények kiültetve, beállt gyökérzettel a mínusz 20 fok alatti hideget is takarás nélkül átvészelik, vagyis egy kemény magyar télen sem kell fóliába csomagolni őket.
Ez nem jelenti azt, hogy télen semmire nem kell figyelni náluk. A hideg önmagában nem árt nekik, de a cserép, a frissen ültetett, gyenge gyökérzet, a pangó víz vagy a fagyott talaj melletti kiszáradás ezeknél a fajoknál is okozhat kárt. Az alábbiakban mind a nyolc növénynél leírjuk, mi a gyenge pontja. A kevésbé szívós, már mínusz 10 fok körül bajba kerülő fajokat egy korábbi összeállításunkban vettük sorra.
Ez is érdekelhetEgy tövön terem paradicsom és krumpli, így oltják össze a kettőtMit jelent a H7-es besorolás?
Az RHS kilenc csoportba sorolja a növényeket aszerint, milyen hideget bírnak, a legérzékenyebb H1a-tól a legszívósabb H7-ig. A besorolás leírása szerint a H7-es növények mínusz 20 fok alatt is életben maradnak, és a legzordabb európai kontinentális éghajlaton is télállók. Ez a csoport tehát a magyar telekre is bőven elég.
A H7-es besorolás a kertben, beállt gyökérzettel álló növényekre vonatkozik. Cserépben a gyökér sokkal védtelenebb, ott ezeknél a fajoknál is számít a takarás.
A HungaroMet adatai szerint az országban valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet mínusz 35 fok volt, 1940 februárjában, Miskolc-Görömbölytapolcán. Ilyen hideg ma rendkívül ritka, a mínusz 20 fok körüli hajnalok viszont a hidegebb teleken a fagyzugokban és az északkeleti tájakon is előfordulnak.
1. Közönséges tiszafa
A közönséges tiszafa (Taxus baccata) Európában őshonos örökzöld, és az RHS adatlapja szerint H7-es. Az adatlap szerint szinte bármilyen jó vízelvezetésű talajban megél, napon és teljes árnyékban is, jól bírja a szeles, kitett fekvést, a száraz talajt és a városi levegőszennyezést. Sövénynek és formára nyírt kerti szobornak is az egyik legjobb választás, mert jól tűri a metszést.
A tiszafa télen egyetlen dologra érzékeny: a pangó vízre. Az RHS a gyökérrothadást okozó Phytophthora fertőzést is felsorolja a lehetséges betegségei között, ez pedig vizes, levegőtlen talajban terjed. Ha a kerted alacsonyan fekszik, és télen megáll a víz a felszínen, a tiszafát kissé megemelt ágyásba ültesd.
Az RHS figyelmeztetése szerint a tiszafa minden része mérgező, az emberre és a háziállatokra is. Ha kisgyerek vagy kutya is jár a kertben, a piros, húsos termésű női példányok helyett válassz porzós, termést nem hozó növényt, és a nyesedéket ne hagyd elöl.
2. Smaragd nyugati tuja
A kertekben a legelterjedtebb oszlopos tuja, a Thuja occidentalis ‘Smaragd’ az RHS szerint H7-es. Lassan növő, kúpos formájú örökzöld, élénkzöld, pikkelyszerű lombbal, és metszést sem igényel, ezért sövénynek és szoliter növénynek is népszerű. Az RHS napos fekvést és nyirkos, de jó vízelvezetésű talajt ír elő mellé.
Az RHS adatai szerint a Smaragd végső magassága 1,5 és 2,5 méter között van, és ezt 10 és 20 év közötti idő alatt éri el. Ez a lassú növekedés az oka annak, hogy keskeny sövénynek és kisebb kertbe is jól illik, mert nem nő ki pár év alatt a helyéből. Az adatlap a teraszra, nagyobb dézsába ültetést is felsorolja a lehetséges felhasználások között. Ilyenkor viszont a H7-es besorolás már nem ad teljes biztonságot, mert a cserépben a gyökérzetet minden oldalról éri a hideg, és a földlabda sokkal hamarabb átfagy, mint a kertben.
A Smaragd tuját a sövénytelepítésnél sokan túl sűrűn ültetik. Mivel kúpos formájú és lassan nő, a növények között hagyj akkora helyet, hogy a lombjuk később se nyomja el egymást, és a tövek között a levegő is járjon. A sűrű, levegőtlen sövény belseje könnyebben felkopaszodik, és ott a kártevők is jobban megtelepednek.
A hideggel tehát nincs baja, a tuja télen mégis gyakran megbarnul. Ennek leggyakoribb oka a kiszáradás. Az örökzöld lomb télen is párologtat, napos, szeles napokon különösen sokat, a fagyott talajból viszont a gyökér nem tud vizet felvenni. Ilyenkor a pikkelylevelek egy része elszárad, és ez csak tavasszal, a felmelegedéskor látszik meg igazán.
Ezért a tujának a legjobb téli védelem nem a takarás, hanem az alapos őszi öntözés a talaj átfagyása előtt, majd a fagymentes, enyhe napokon egy-egy újabb öntözés. A tő köré terített mulcs lassítja a talaj átfagyását, így a gyökér tovább jut vízhez. A barnulás más okairól, a kártevőktől a sószórásig, egy külön cikkünkben részletesen írtunk.
Az RHS a pajzstetveket és a tobozos fákon élő levéltetveket említi a lehetséges kártevői között. Ha tavasszal a lomb belseje is barnul, nem csak a széle, a fagy helyett inkább rovarkárra gyanakodj.
3. Közönséges boróka
A közönséges boróka (Juniperus communis) Észak- és Közép-Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában is honos, az RHS adatlapja szerint H7-es. Az örökzöld, tűlevelű cserje formája változatos, a terülő, talajtakaró fajtáktól a keskeny, oszlopos változatokig. Szürkés- vagy kékeszöld, szúrós lombja télen is díszít, a női példányokon pedig a kezdetben zöld, később feketére érő bogyók is megjelennek.
A boróka a szárazságot kifejezetten jól bírja. Az RHS szerint bármilyen jó vízelvezetésű talajban megél, a száraz, meszes vagy homokos talajban is, napon vagy enyhe félárnyékban. Ez a télen is előny: a homokos, laza talaj nem tartja meg a vizet, így a gyökér nem fullad be, és a fagy sem tud olyan mélyen kárt tenni.
A boróka gyenge pontja télen a hó. A keskeny, oszlopos fajtáknál a nedves, nehéz hó szétfeszítheti az ágakat, és a szétnyílt bokor tavasszal már nem húzódik vissza magától. Nagy havazás után ezért a havat óvatosan rázd le, az oszlopos példányokat pedig ősszel lazán, puha zsinórral körbekötheted, hogy az ágak egyben maradjanak.
Ha borókát választasz, a fajta határozza meg, mire használhatod. Az RHS adatbázisában szereplő ‘Green Carpet’ alig 10 centi magas, viszont egy méternél is szélesebbre terül, élénkzöld, sűrű talajtakaró szőnyeget alkot, és szintén H7-es. Az ír boróka (‘Hibernica’) ezzel szemben keskeny, oszlopos növény, 3 és 5 méter közötti magasra nő, formális kertekbe ajánlja az adatlap. A kettő között a kertészetekben sokféle, közepes méretű fajtát találsz, a fagytűrésük a fajra jellemző módon általában nagyon jó, de vásárláskor a címkén mindig nézd meg a konkrét fajta adatait.
Ültetésre a napos, jó vízelvezetésű helyet válaszd. Az RHS szerint a boróka magról vagy kora ősszel félfás dugványról szaporítható. A nemesített fajták magról nem mindig adják vissza a szülőnövény formáját, ezért ezeket dugványról szokták szaporítani.
A boróka lombja az RHS szerint bőrallergiát okozhat, ezért metszéskor és ültetéskor viselj kesztyűt. A betegségek közül a gyökérrothadást és a gombás eredetű ágelhalást említi az adatlap, ezek leginkább vizes, rosszul szellőző helyen jelentkeznek.
4. Karácsonyi rózsa
A karácsonyi rózsa, más néven fekete hunyor (Helleborus niger) az RHS adatlapja szerint H7-es, és ráadásul éppen télen virágzik. Alacsony, legfeljebb 30 centi magas évelő, bőrszerű, sötétzöld levelekkel, a hófehér vagy rózsaszínes árnyalatú, tál alakú virágai akár 8 centi szélesek is lehetnek. A virágzás a tél közepétől kora tavaszig tart, egy-egy száron egy-három virággal.
A karácsonyi rózsa virága a fagyos éjszakákat is kibírja, ezért télen is van mit nézni a kertben.
Az RHS félárnyékos, szél elől védett helyet ír elő mellé, semleges vagy meszes, nyirkos, tápanyagban és humuszban gazdag talajjal. A nehezebb, agyagos talajt is jól viseli. Ősszel a tő köré szórt lombföld vagy érett komposzt segít megtartani a talaj nedvességét, és a következő évi virágzást is támogatja.
A hunyornál télen nem a hideg, hanem a levélbetegségek jelentik a fő veszélyt. A régi, foltos leveleket a virágbimbók megjelenésekor vágd le a tőnél, így a virágok is jobban látszanak, és a fertőzés sem terjed át az új hajtásokra.
A karácsonyi rózsa nem szereti, ha bolygatják. Ha egyszer jó helyre került, hagyd ott, mert az átültetés után sokszor évekig nem virágzik rendesen. Ha mégis szaporítanád, a nagy tövek tavasszal oszthatók, utána viszont addig öntözd rendszeresen, amíg meg nem erednek. A kertészetekben a fajhoz képest korábban virágzó, nemesített fajtákat is találsz. Az RHS adatbázisa szerint a ‘HGC Josef Lemper’ például késő ősztől tél végéig hozza halványzöld közepű fehér virágait. Ezek a fajták is ugyanúgy télállók, mint az alapfaj, az eltérés inkább a virágzás idejében és a virágok számában van.
A karácsonyi rózsa vágott virágnak is szép. A brit kertészeti társaság webáruháza azt javasolja, hogy a levágott virágfejeket egy tál víz tetejére fektesd, így az asztalon is szép díszt adnak. A téli virágzású kerti növényekről, köztük a hunyorról a januárban is virágzó növényekről szóló cikkünkben bővebben írtunk.
Az RHS jelzése szerint a növény lenyelve ártalmas, a nedve bőrirritációt okozhat, ezért ültetéskor és a levelek eltávolításakor viselj kesztyűt.
A legfrissebb cikkeink, időrendben ITT!
5. Gyöngyvirág
A gyöngyvirág (Convallaria majalis) Európában őshonos évelő, és az RHS adatlapja szerint H7-es. Ősszel a lombja teljesen visszahúzódik, a növény a föld alatti, kúszó gyöktörzseivel telel, ezért a fagy a föld felett semmit nem talál, amiben kárt tehetne. Tavasszal a párosával álló, széles levelek között jelennek meg az illatos, bólogató, fehér harangvirágok, nyár végén pedig a piros bogyók.
Az RHS teljes vagy félárnyékba, tápanyagban gazdag, humuszos, nyirkos talajba ajánlja. Jól érzi magát fák és cserjék alatt, ahol más növény nehezen él meg. Ott, ahol megtalálja a számítását, kiterjedt telepeket alkot, ezért kisebb kertben a terjedését tartsd keretek között, például szegéllyel. Jobb, ha előre tudod, hogy néhány év alatt az egész ágyást elfoglalhatja.
A gyöngyvirág télen nem igényel takarást.
Ha most ősszel ültetnél, a csupasz gyökerű gyöktörzseket 5 és 8 centi közötti mélységbe tedd, egymástól nagyjából 20 centire, és ültetés után alaposan öntözd be őket. A cserépben vásárolt növényeket 30 centire is ültetheted egymástól, ezek idővel összenőnek, és zárt talajtakaró foltot alkotnak. A túl sűrűvé vált telepeket virágzás után, nyár elején szoktak felszedni és szétosztani. A fehér virágú alapfaj mellett a kertészetekben rózsaszín virágú változatot is találsz, ez az RHS adatbázisában var. rosea néven szerepel, és a nagyobb termetű ‘Géant de Fortin’ fajtát is szívesen ültetik.
A gyöngyvirág tavasszal gyorsan zárt lombot nevel, és ezzel a gyomokat is elnyomja a fák alatt. Nyár végére viszont a levelei megsárgulnak, ezért a díszágyás elejére kevésbé illik, a kert hátsó, árnyékos részébe annál inkább. Az RHS azt ajánlja, hogy ősszel szórj a tövek fölé egy réteg lombföldet, ez pótolja a tápanyagot, és a talaj nedvességét is megtartja. A hótakaró, ha van, további szigetelést ad a gyöktörzseknek, mert jól tartja a talaj melegét.
Az RHS figyelmeztetése szerint a gyöngyvirág minden része mérgező, az emberre és a háziállatokra is. A bogyói különösen csábítóak lehetnek a gyerekek számára, ezért játszótér vagy homokozó mellé ne ültesd, és kezelésekor viselj kesztyűt.
6. Japán rózsa
A japán vagy ráncoslevelű rózsa (Rosa rugosa) az RHS adatlapja szerint H7-es, vagyis a nemesített teahibrid rózsáknál jóval szívósabb. Erős növekedésű, tüskés, felálló cserje, akár 2 méter magasra is megnő. Nyáron illatos, mélyrózsaszín vagy lilás virágokat hoz, ősszel pedig nagy, narancsvörös csipkebogyókat, amelyek a madaraknak is táplálékot adnak.
A japán rózsa a meszes, agyagos, vályogos és homokos talajt is elviseli, napos helyen a legszebb. Az RHS szerint szeles, kitett fekvésben is megél, ezért szélfogó sövénynek is ültetik. Télen nem kell feltölteni a tövét földdel, ahogy a nemes rózsákét szokás, a vesszők a kemény fagyot is jól bírják.
A fajnak több nemesített változata is elterjedt a kertekben. Az RHS adatbázisa szerint a fehér virágú ‘Alba’ körülbelül 1,5 méter magas, nagy, skarlátpiros csipkebogyókat hoz, a szintén fehér, félig telt virágú ‘Blanche Double de Coubert’ pedig a társaság Award of Garden Merit díját is megkapta. Mindkettő H7-es, és ugyanúgy jól tűri a kitett, szeles fekvést, mint az alapfaj. A sötét bíborpiros ‘Rubra’ a legtöbb talajtípust elviseli, és az adatlap szerint sövénynek is alkalmas.
Ültetéskor hagyj neki bőven helyet. Mivel szélesre és magasra is megnő, és sarjakkal terjed, kerítés mellé vagy a kert szélére való, ahol a tüskés vesszői sem zavarnak. A sűrű tüskék miatt metszéskor vastag kesztyűt viselj.
A japán rózsa gyengéje nem a hideg, hanem a terjedése. Gyökérsarjakkal szaporodik, és ha nem figyelsz rá, egyre nagyobb területet foglal el. Az RHS adatlapja szerint Nagy-Britanniában invazív, nem őshonos fajként tartják nyilván. Kisebb kertben ezért a tövét vedd körül szegélylappal vagy földbe süllyesztett gyökérzárral, a sarjakat pedig évente kiásni.
Metszése egyszerű: tél végén vagy kora tavasszal az elhalt és a túl sűrű vesszőket, valamint a nem kívánt sarjakat vágd ki. Ha ősszel a csipkebogyókat is szeretnéd, az elnyílt virágokat ne vágd le. A nemes rózsák téli védelméről, a tövek feltöltéséről külön írtunk.
7. Pompás varjúháj
A pompás varjúháj ‘Herbstfreude’ fajtája (Hylotelephium, régebbi nevén Sedum ‘Herbstfreude’ vagy ‘Autumn Joy’) az RHS adatlapja szerint H7-es. Nagyjából 60 centi magas, bokros évelő, húsos, szürkészöld levelekkel. Kora ősszel nagy, lapos, csillag alakú apró virágokból álló virágzatot hoz, amely zöldes rózsaszínből mélyrózsaszínre, végül rozsdabarnára színeződik.
A varjúháj pozsgás növény, a leveleiben vizet raktároz, ezért a szárazságot nagyon jól bírja. Az RHS napos fekvést és mérsékelten tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű, semleges vagy enyhén meszes talajt ajánl mellé. A hideggel nincs baja, a nedvességgel annál inkább: betegségei között az adatlap a gyökérrothadást említi.
Az RHS a kavicsos kertbe, a vadvirágos és rovarbarát kertrészekbe, a virágágyásba és a teraszra, cserépbe is ajánlja. Kavicsos kertben különösen jól mutat, mert ott a talaj a téli esőzések után is gyorsan kiszárad. Szaporítani tavasszal tőosztással lehet, nyár elején pedig a nem virágzó hajtásokból vett dugványokkal. Egy kifejlett tő néhány év alatt akkorára nő, hogy tavasszal két-három részre is szétszedheted, és a kert más részeibe is ültethetsz belőle.
Cserépben is télálló, de ott még inkább figyelni kell a vízelvezetésre. Tedd az edényt pár centire a föld fölé, és a csapadékos hetekben húzd a fal mellé, eresz alá, hogy az eső ne áztassa folyamatosan.
A varjúháj télen ritkán fagy el, sokkal gyakrabban rohad el a vizes, kötött talajban.
Ha a kerted talaja agyagos, ültetés előtt keverj a földbe homokot vagy apró kavicsot, vagy tedd megemelt ágyásba. Ősszel ne vágd vissza: az RHS szerint a megszáradt virágzatokat télen a helyükön hagyhatod. A deres, havas virágfejek télen is díszítenek, és a rovaroknak is búvóhelyet adnak, akárcsak a díszfüvek szára. A száraz szárakat tavasszal, az új hajtások megjelenésekor vágd le a tőnél.
Az RHS szerint a varjúhájat a csigák és a vincellérbogár is károsíthatja, ezek ellen tavasszal, a hajtásoknál kell figyelni.
8. Kék árnyliliom
A kék árnyliliom (Hosta sieboldiana var. elegans) az RHS adatlapja szerint H7-es. Nagy, kékesszürke, ráncos felületű levelei egyenként 20 és 30 centi közötti hosszúak, nyáron pedig 75 centis szárakon halványlilás fehér, harang alakú virágokat hoz. Ősszel a lombja teljesen visszahúzódik, a növény a föld alatt telel, így a fagy nem tud mit károsítani rajta.
Az RHS félárnyékos helyre, agyagos vagy vályogos, nyirkos, de jó vízelvezetésű, savanyú vagy semleges talajba ajánlja. A fák alatti, árnyékos kerti részek egyik legjobb növénye, mert ott, ahol a legtöbb virágos évelő már nem érzi jól magát, nagy, látványos levéltömeget nevel.
Az árnyliliomnál télen nincs teendő. Ősszel a megsárgult leveleket vágd le, mert a lebomló lomb alatt a csigák szívesen áttelelnek, a tőre pedig szórj egy réteg komposztot vagy lombföldet. Tavasszal, amikor az új hajtások előbújnak, kezdődik a valódi feladat: a csigák és a meztelen csigák a zsenge leveleket pillanatok alatt lerágják.
A csigák elleni védekezést ezért már a hajtások megjelenése előtt kezdd. A tövek körüli talajtakarás tavasszal vagy ősszel a nedvességet is megtartja, a cserépben nevelt árnyliliomnál pedig a föld tetejére szórt kavicsréteg nehezíti meg a csigák dolgát. Az árnyliliom júliusban és augusztusban virágzik.
Az elnyílt virágszárakat nyár végén levághatod, a levelek így ősszig szépek maradnak.
Kapcsolódó cikkeink
Mikor kell mégis védeni ezeket a növényeket?
A H7-es besorolás a kertben, beállt gyökérzettel álló növényekre vonatkozik. Az idén ősszel ültetett, még gyenge gyökerű példányok az első télen sérülékenyebbek, a cserépben tartott tiszafa, tuja vagy boróka gyökérzete pedig sokkal hamarabb átfagy, mint a kerti földben. Ezeknél az edény szigetelése és a talajtakarás a legkeményebb fagyokban is számít, a hideg éjszakák előtti teendőket külön is összeszedtük.
Az örökzöldeknél, vagyis a tiszafánál, a tujánál és a borókánál a téli kiszáradás nagyobb veszélyt jelent a hidegnél. Ha az ősz száraz volt, a talaj átfagyása előtt alaposan öntözd be őket, és a fagymentes, enyhe napokon ismételd meg.
Következő cikk
Bulgáriában így töltik meg a sült krumplit: egyszerű falusi vacsora a sütőbőlElolvasom ›















