Mikor árt mégis a hó?
A vizes, nehéz hó az ágakat terheli meg. A wisconsini tájékoztató szerint a repedés gyakran nem is látszik azonnal, csak később, amikor egy ág lekonyul és elszárad. A fagyott, jeges havat viszont lerázni sem szabad, mert a merev ág ilyenkor könnyebben törik, mint a teher alatt.
Az örökzöldekről a laza, friss havat óvatosan, alulról felfelé kell leseperni, erről a tuják és a fenyők havazás utáni kezelésénél részletesen is írtunk. A legtöbb lombhullató cserjének a hó nem árt, ott a teher hamar lecsúszik a csupasz ágakról.
Egy másik téli kár sem a hidegtől jön. A napsütéses, fagyos napokon az örökzöld levele párologtat, a fagyott talajból viszont nem tud vizet felvenni, ezért a levelek és a tűk megbarnulnak. Ez a kár sokszor egy hó nélküli, napos januárban a legnagyobb.
A téli kiszáradás ellen a hó is segít: a Purdue Egyetem tájékoztatója szerint olvadáskor lassan, egyenletesen nedvesíti a talajt, így a nyugalomban lévő növény is kap vizet a tél közepén.
A csupasz föld a legnagyobb veszély: hó nélkül a fagy mélyebbre hatol, és a gyökér hamarabb károsodik, mint a hajtás.
Mit tegyél, ha nincs hó?
Ha az előrejelzés kemény, havazás nélküli hideget ígér, a hó szerepét a takarás veszi át. Az évelők tövére lomb vagy szalma kerül, a cserepes növényeket pedig, amelyeknek a gyökere hamarabb elfagy, mint a földben állóké, fal mellé, egy hungarocell lapra kell húzni.
A legjobb helyzet a fagy előtt leeső, laza hó. Ha a hideg ilyen takaróra érkezik, a kertben a mínusz 15 fok is jóval kevesebb kárt okoz, mint egy enyhébb, de hó nélküli éjszaka.
Források: Purdue Egyetem, Minnesotai Egyetem, Wisconsini Egyetem, Észak-dakotai Állami Egyetem

Ezért félnek a boltok a mesterséges intelligenciától: egyre gyakrabban beszéli le a vásárlókat














