A vásári gesztenyesütő papírtölcsérében mindig puha, a héja szinte magától leválik. Otthon viszont sokszor kemény és száraz lesz, a belső hártya pedig úgy tapad, hogy fél percig kell kaparni egy szemet. A különbség három dolgon múlik: vízen, időn és egy jól elhelyezett vágáson.
Az osztrák Tiroler Tageszeitung egy menedékház gesztenyesütő gazdáját, Daniel Jennewein-t kérdezte a módszeréről, a német sajtóban pedig a lépések részletei is megjelentek.
A bevágás nem elhagyható
Minden szem domború oldalát vágd be egy éles késsel keresztben vagy hosszában, egészen a húsig, de ne bele. Bevágás nélkül a gesztenye a hőben szétdurranhat. A szemet tedd a deszkára, és úgy vágd, ne a tenyeredben tartva, mert így biztosabb a fogás, és a kezed is kevésbé fárad.
Áztatás és gőz
A bevágott gesztenyét áztasd 1-2 órán át szobahőmérsékletű vízben, egy teáskanál sóval. Ha sietsz, 3 percre forrásban lévő vízbe is dobhatod helyette. Utána tedd a tepsire bevágott oldalukkal felfelé, mellé egy kis hőálló tál vizet, és süsd 200 fokon nagyjából 25 percig. A gőz miatt a hús nem szárad ki, a héj pedig közben szétnyílik a vágás mentén.
A sütőből kivéve borítsd le egy nedves konyharuhával, és hagyd így néhány percig. Ez a lépés a hámozás titka: a gőzben a belső hártya is meglazul. Langyosan hámozd, mert kihűlve megint rátapad.
Mit vegyél, és mit ne?
Itthon október és november a szelídgesztenye szezonja. Vásárláskor a nehéz, fényes, feszes héjú szemeket válaszd, a könnyű, kopogós szem már kiszáradt, a lyukas pedig kukacos lehet. Fontos különbség: a parkokban hulló vadgesztenye nem ehető, mérgező. A szelídgesztenye héja tüskés burokban nő, a szem alja lapos, a csúcsán kis bojt van, a vadgesztenye kerekebb, és nincs bojtja.
Források: tt.com, heidelberg24.de
