5. A kéményseprő, akinek a gombját meg kell fogni
A fekete ruhás, cilinderes kéményseprő létrával és lóherével a német és osztrák karácsonyfák egyik klasszikus figurája. A kéményseprő azért lett szerencsehozó, mert a régi házakban, ahol nyílt tűzön főztek és fűtöttek, a tiszta kémény életbevágó volt: a kéményseprő munkája védte meg a házat a tűztől.
A középkorban a fekete arcú mestert eleinte inkább az ördöggel hozták összefüggésbe, később viszont egyre inkább a házat megóvó emberként tekintettek rá. Egy régi hiedelem szerint a kéményben, a füstben bujkáltak a gonosz szellemek, és a kéményseprő ezeket is elűzte.
Magyarországon sem ismeretlen ez a hiedelem: aki az utcán kéményseprővel találkozik, sokan ma is megfogják a gombjukat, hogy szerencséjük legyen. Év végén pedig a kéményseprők hagyományosan naptárt hoznak, ami szintén a szerencsekívánás egyik formája.
A figurás dísz így egyszerre őrzi egy régi mesterség emlékét és egy egészen gyakorlati szerencse gondolatát: azt, hogy a ház a következő évben is meleg és biztonságos maradjon.
A kéményseprő mellett a német szerencsehozók klasszikus társasága a négylevelű lóhere, a patkó, a katicabogár és a fényesre csiszolt szerencsepénz. A karácsonyi vásárokban ezekből gyakran egész kis díszkészletet árulnak, ami a fára és az újévi ajándékcsomagba is kerülhet.














