Az Oxfordi Egyetem Clarendon Laboratóriumának folyosóján, egy üvegbúra alatt 1840 óta csenget egy csengő. Megállás nélkül, éjjel-nappal, immár 186 éve. Hangot ugyan nem hallani belőle, mert két üvegréteg zárja el, de a kis fémgolyó azóta is ide-oda leng a két harang között.
A legmeglepőbb az egészben, hogy az elemeit azóta senki nem cserélte ki, és pontosan azt sem tudja senki, mi van bennük.
Hogyan működik?
A szerkezet két sárgaréz harangból áll, mindegyik egy úgynevezett száraz oszlop alatt van, ami az elem egy korai fajtája. A két harang között egy kis fémgömb lóg, ez a nyelv. A gömb az elektrosztatikus vonzás és taszítás miatt felváltva hozzáér az egyik, majd a másik haranghoz, és közben egy parányi töltést visz át egyikről a másikra.
A csengés üteme nagyjából 2 hertz, vagyis fél másodpercenként üt egyet. Ez évente több tízmillió csengést jelent.
Hányszor szólt eddig?
A becslések szerint 1840 óta nagyjából 10 milliárdszor. A Guinness Rekordok Könyve a világ legtartósabb elemeként tartja nyilván.
Miért nem merül le?
Azért, mert a gömb minden ütéssel csak egészen kis töltést visz át. Az elemekből így annyira lassan fogy az energia, hogy közel két évszázad sem volt elég a lemerítésükhöz.
Mi van az elemekben?
Ezt senki nem tudja biztosan. Annyi ismert, hogy az oszlopokat olvasztott kénnel vonták be szigetelésként. Hogy belül pontosan milyen rétegek vannak, csak akkor derülne ki, ha szétszednék a szerkezetet, de ezzel tönkretennék a kísérletet. Ezért inkább hagyják, hadd szóljon.
Meddig fog még szólni?
Egyszer meg fog állni. Vagy akkor, amikor a két oszlop töltése teljesen kiegyenlítődik, vagy akkor, ha előbb a kis fémgolyó kopik el. Hogy ez mikor lesz, azt senki nem tudja megmondani.
Hasonlóan különleges hosszútávú teszt, amikor 31 év után laborban mérték meg egy napelemrendszer teljesítményét.
Tom Scott videója a csengőről, a laboratóriumból:
Forrás: en.wikipedia.org
