A 2000-es évek kompakt digitális fényképezőgépei közül több ma 100-300 eurót is érhet: a német eBay-en egy Nikon Coolpix SQ akár 300, egy Fujifilm FinePix Real 3D 250, egy Canon Digital IXUS 40 pedig 150 euróért is elkelt. Ezek a gépek évekig fiókokban porosodtak, és a legtöbben csak egy dolgot nem ellenőriznek, mielőtt eladják vagy kidobják őket, pedig ezen múlik, hogy a gép ér-e bármit.
Az osztrák és a német sajtó az utóbbi hetekben több listát is közölt a keresett típusokról. A háttérben egy divathullám áll: a fiatalok egy része tudatosan választja a régi, „rosszabb” fényképezőgépet a telefon helyett, és ez az árakon is meglátszik.
Ez is érdekelhetIdőkapszula került elő egy családi farmonEzek a típusok érnek most a legtöbbet
A német Giga technológiai portál összegyűjtötte, mely régi kompaktgépekért fizetnek most a legtöbbet a gyűjtők az eBay-en. A lista nem a legdrágább gépeket, hanem a legkeresettebb hétköznapi típusokat mutatja, amelyekből annak idején milliók fogytak:
- Nikon Coolpix SQ (2003): négyzetes fémház, elforgatható objektív, 3,1 megapixel, akár 300 euró;
- Fujifilm FinePix Real 3D W1 (2009): két objektív, két érzékelő, szemüveg nélkül nézhető térhatású képek, akár 250 euró;
- Fujifilm FinePix F810 (2004): széles, 16:9-es kijelző, 4-szeres zoom, nagyjából 200 euró;
- Sony Cyber-shot DSC-T7 és Canon Digital IXUS 40 (2004 körül): vékony fémház, akár 150 euró;
- Sony Cyber-shot DSC-W80 (2007) és DSC-W300: 130 euró körül;
- Fujifilm FinePix F450 (2004): akár 100 euró.
A Giga maga is jelzi, hogy ezek részben eladási, részben csak meghirdetett árak, vagyis a felső határt mutatják. Egy karcos, akkumulátor nélküli példányért ennek a töredékét adják. A közös pont a fémház és a kis méret: a vékony, zsebbe való, igényes kivitelű gépek a legkeresettebbek, a nagy, műanyag házas, ceruzaelemes típusok sokkal kevésbé.

Mit ellenőrizz, mielőtt eladod vagy kidobod?
Az az egy dolog, amit a legtöbben kihagynak: működik-e még a gép érzékelője. Egy fiókban talált gépnél ez nem magától értetődő, és pont a legkeresettebb évjáratoknál van egy ismert hibaforrás.
2005 őszén hét fényképezőgép-gyártó, köztük a Canon, a Fujifilm, a Sony, a Konica Minolta és a Ricoh szervizfelhívást adott ki, mert a 2002 és 2004 között gyártott, bizonyos típusú CCD-érzékelők meghibásodhattak. Az Imaging Resource szakportál összefoglalója szerint a hiba főleg meleg, párás környezetben jelentkezett: a kijelzőn és a képeken torz, lila vagy zöld csíkos kép, vagy teljesen fekete kép jelent meg. A gyártók akkor ingyen javították a gépeket, ezek a programok azonban már régen lejártak.
Egy régi gép értéke nem a dobozon, hanem az első próbafelvételen derül ki.
A legegyszerűbb próba: tölts fel egy akkumulátort, tegyél be memóriakártyát, és készíts néhány képet nappali fényben, majd vaku mellett is. Nézd meg a képeket nagyobb kijelzőn is, ne csak a gép hátoldalán. Ha a kép rendben van, a zoom kimegy és visszahúzódik, a gombok működnek, akkor a gép a lista felső árkategóriájába tartozhat.
Ezt se hagyd ki: Ezekért a régi szódásüvegekért több tízezer forintot adnak a gyűjtők
Az akkumulátor és a memóriakártya a nagy kérdés
A legtöbb régi gép nem az elektronikája, hanem az akkumulátora miatt nem kapcsol be. A lítiumion-akkumulátor 15-20 év alatt, főleg lemerülten tárolva, elveszítheti a kapacitását. Ha az akkumulátor feldagadt, deformálódott vagy szivárog, azt ne próbáld feltölteni, hanem vidd elektronikai hulladékgyűjtőbe. A legtöbb típushoz ma is kapható utángyártott akkumulátor és töltő, de ez a vevő szemében plusz költség, ezért a töltővel együtt eladott gép többet ér.
A másik buktató a memóriakártya. A 2000-es évek elején a gyártók saját formátumokat használtak: az Olympus és a Fujifilm az xD-Picture Cardot, a Sony a Memory Stick különböző változatait, a nagyobb gépek a CompactFlash kártyát. A bécsi campus a hírportál riportja szerint ezek a különleges kártyák ma már alig kaphatók, ezért egy géphez adott, működő kártya kifejezetten emeli az árat. Ugyanez a helyzet a régi mobiltelefonoknál is: az eredeti tartozékokkal együtt a bontatlan régi Nokiák is jóval többet érnek.

A legfrissebb cikkeink, időrendben ITT!
Miért keresik ezeket a gépeket a fiatalok?
A régi kompaktgépek többségében CCD-érzékelő van, a mai telefonokban és gépekben szinte kizárólag CMOS. A CCD-vel készült képek melegebb, élénkebb színűek, és a gép egyszerűbb képfeldolgozása miatt nem olyan „tökéletesek”, mint a telefon által automatikusan javított fotók. A beépített vaku éles, közvetlen fénye adja a 2000-es évek bulifotóinak jellegzetes hangulatát, amit a fiatalok most tudatosan keresnek. Ugyanez a nosztalgia hozta vissza a 23 éves Nokia telefont is.
A fiatalok egy része azt is szereti a régi gépben, hogy csak egy dologra jó. Nincs rajta értesítés, közösségi oldal vagy üzenet, így egy születésnapon vagy koncerten a fényképezés nem húzza el őket a telefon felé. A filmes fényképezőgéppel szemben pedig olcsóbb: nem kell filmet venni és előhívatni. A hátrányai is ismertek: a gép lassan exponál, a gomb megnyomása után sokszor majdnem egy másodperc telik el, és gyenge fényben a képek zajosak, elmosódottak lesznek. A rajongók szerint épp ettől olyan, mint egy régi családi album.
A bécsi riportban Martin Gruber, egy Lerchenfelder Straße-i fotóüzlet tulajdonosa elmondta: két-három éve havonta 2-5 régi kompaktgépet adott el, most havonta 10-30 darabot. Azok a gépek, amelyek korábban 5-10 euróért hevertek a pultján, ma típustól és állapottól függően 50, 100, sőt 200 eurónál is többe kerülnek. A Canon IXUS és a Sony Cyber-shot sorozat a legkeresettebb.
Ami tíz éve elektronikai hulladék volt, ma divatcikk: a fiókban felejtett gép ára néhány év alatt a tízszeresére nőtt.
A divat a gyártók számaiban is látszik. A japán fényképezőgépgyártók szövetsége, a CIPA adatai szerint 2025-ben 2,44 millió beépített objektíves fényképezőgépet szállítottak ki világszerte, közel 30 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Ez ugyanakkor csak töredéke a 2010-es csúcsnak, amikor több mint 108 millió kompaktgép fogyott. Vagyis a régi gépekből még rengeteg van a fiókokban, de az igény is nő rájuk.
Hogyan áraznád be itthon?
A német árakat nem lehet egy az egyben átvenni. A legbiztosabb módszer, ha a hazai apróhirdetési és aukciós oldalakon nem a meghirdetett, hanem a ténylegesen eladott példányok árát nézed meg ugyanarra a típusra. A meghirdetett ár sokszor csak a kérés, az eladott ár mutatja meg, mit hajlandók érte fizetni.

Ami emeli az árat: az eredeti doboz, a töltő, a működő akkumulátor és memóriakártya, a karcmentes kijelző, és néhány mintakép a hirdetésben, amelyet a géppel készítettél. Ami csökkenti: a hiányzó akkumulátorfedél, a beragadt objektív, a karcos kijelző. A régi porcelánnál is a teljes, hiánytalan készlet ér a legtöbbet, ahogy a vitrinben álló régi étkészleteknél is.
Ha nem tudod eldönteni, mennyit kérj, kezdd valamivel a hasonló eladott példányok ára fölött, és hagyj teret az alkunak. Hasonló logika szerint áraznak a gyűjtők a padláson talált régi lemezjátszóknál is.
Ehhez kapcsolódik: 4 régi mobiltelefon, ami ma akár több százezer forintot is érhet
Kapcsolódó cikkeink
- 11.18.Csak néhány fémdarab látszott ki a földből: a férfi nem sejtette, hogy élete felfedezésére bukkant – 80 ezer eurót kapott érte
- 11.18.Római kert alatt bukkantak rá 20 angol érmére: a pápa titkos engedélye állhat a háttérben
- 11.18.9 ország, ahol nem a Jézuska hozza az ajándékot: van, ahol egy boszorkány, máshol egy fatörzs
Ha mégsem ér semmit
A legtöbb régi kompaktgép persze nem 200 eurót, hanem néhány ezer forintot ér, a műanyag házas, ceruzaelemes típusokért pedig sokszor szinte semmit. Ilyenkor is két lehetőség van. Ha a gép működik, egy fiatal családtagnak vagy ismerősnek nagy öröm lehet, aki kipróbálná a régi fotózást. Ha nem működik, akkor sem a háztartási szemétbe való: a fényképezőgép elektronikai hulladék, amelyet a hulladékudvarok és a nagyobb elektronikai boltok ingyen átvesznek.
Kidobás előtt mindig nézd meg, maradt-e kártya a gépben: lehet, hogy a családi fotók egyetlen példánya van rajta.
Az elektronikai hulladékban kis mennyiségben értékes fémek is vannak, erről a kidobott eszközökben rejlő aranyról szóló cikkünkben írtunk részletesen.
Egy dolgot viszont kidobás vagy eladás előtt mindenképp tegyél meg: nézd át a gépben maradt memóriakártyát. Sok fiókban talált gépben ott van egy régi kártya, rajta húszéves családi fotókkal, amelyekről senki sem tudta, hogy megvannak. A régi tárgyak között sokszor nem a tárgy, hanem ami benne maradt, az ér a legtöbbet, ahogy a régi bakelitlemezek gyűjtői is tudják.
Források: giga.de
Következő cikk
Egy lengyel feltalált egy új égőt a kályhához. Kevesebb füst és alacsonyabb tüzelőszámlaElolvasom ›















