Egy falusi temetődombon, valahol a Dunántúlon áll egy hársfa, amelynek két fő törzse együtt 11 méternél is vastagabb kerületű. Ez nem kitalált hely, Szőkedencsen áll, és a helyi polgármester elmondása szerint nagyjából 700 éves. Hogy tényleg annyi-e, azt senki sem tudja biztosan, és ebben nincs semmi szokatlan. A magyar famatuzsálemek többségénél a kor becslés, amelyet a méretből, a helyi emlékezetből és a fa történetéből raknak össze.
Hársak, gesztenyék, tölgyek
Takács Márton és Malatinszky Ákos 2009-ben a Tájökológiai Lapokban közölt felmérést a dunántúli nagy hársakról, ebben több rekorder is szerepel. Az ötvöskónyi kastélypark nagylevelű hársát 1057 centis törzskerületével a szerzők hazánk legnagyobb törzskerületű fájaként írták le, korát 300-350 év körülire teszik. A helyi legendát, amely a honfoglalásig vezetné vissza, kevésbé hihetőnek tartják, és felmerült az is, hogy a törzs valójában hét összenőtt sarjból állhat, de ezt a tanulmány szerint senki sem igazolta teljes bizonyossággal. A szőkedencsi hárs a két törzsével 723 és 533 centis, együtt 1148 centis kerületet ér el, a 700 év pedig, ahogy fent is szerepelt, a polgármester közlése.
A Komárom megyei Süttőn álló nagylevelű hárs 739 centis kerületű, koráról a cikk annyit ír, hogy nem tisztázott, egy szóbeli becslés 420 évet mond. A felmérés legnagyobb példányai feltűnően hasonló helyeken állnak, kastélyparkban, temetődombon, kastély bejáratánál, vagyis ott, ahol a fát évszázadokon át nem erdőként, hanem tájékozódási pontként vagy emlékként kezelték.
Zalaegerszegen az Erdészeti Lapok 2014-es szakcikke egy közterületi szelídgesztenyét több mint 400 évesnek, egy kislevelű hársat 200-220 évesre becsül. Ugyanez a szakcikk említ egy körmendi oszlopos tölgyet is, amelyet mintegy 410 évesre tartottak, de ez a fa már kidőlt. Ez a sors sok matuzsálemet elér. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kutatója, Takács Márton csaknem 11 évig járta az országot, több mint 45 ezer kilométert tett meg, és csaknem 2000 idős fát vizsgált meg 72 fajból. A felmérésről szóló beszámoló négy ismert óriást is a közelmúlt veszteségei közt említ, köztük a zsennyei tölgyet és a szentgyörgyvári szelídgesztenyét. A vizsgált fák 52,3 százaléka volt jó vagy kiváló állapotban, nagyjából 6 százalékuk pedig addigra elpusztult.
Miért nem lehet pontos évszámot mondani?
Egy fa korát a legbiztosabban az évgyűrűk megszámolásával lehet meghatározni, ehhez viszont ki kellene vágni, vagy egy fúróval mintát venni a törzsből. Egy védett, több száz éves fánál egyik sem jön szóba, és a legöregebb példányok belseje gyakran üreges vagy elkorhadt, így a legrégebbi gyűrűk egyszerűen nincsenek meg.
A brit erdészeti hivatal (Forestry Commission) 1998-as módszertani kiadványa ezért a törzskerületből indul ki. A fa életét három szakaszra bontja, a gyors fiatalkori növekedésre, a nagyjából egyenletes középkorra és az öregkori lassulásra, amikor az évgyűrűk akár fél milliméter körülire vékonyodnak. A számítás átlagértékekre épül, és a szerző maga írja, hogy ez rontja a pontosságot, a táblázatai pedig hiányosak, a termőhely rossz besorolása az egész becslést elviheti. Ugyanakkora kerületű fa tehát lehet egy jó talajú parkban fiatalabb, egy sovány domboldalon jóval idősebb. Erre jó példa a szőkedencsi hárs, amely a kerülete alapján nagyobb az ötvöskónyinál, a becsült kora mégis kétszerese, és a két szám mögött teljesen más forrás áll.
Ehhez képest a világ legöregebb fái nagyságrendekkel idősebbek, egy svéd hegyoldal lucfenyője például több mint 9500 éve él ugyanott. A hazai matuzsálemek sorsát viszont a mi éghajlatunkon a viharok, a gombás fertőzések és az emberi döntések jobban meghatározzák, mint a kor. Az Év Fája verseny, amelyet az Országos Erdészeti Egyesület indított 1996-ban, és ma az Ökotárs Alapítvány is szervez, ezért nem is a legidősebb fát keresi, a győztesek között százéves debreceni japánakácok és egy 150 éves szegvári iskolaudvari tölgy is van. Aki most ősszel a saját kertjébe ültetne olyat, ami unokáknak is árnyékot ad, a októberben ültethető fák közül választhat.
Források: journal.uni-mate.hu, erdeszetilapok.oszk.hu, hvg.hu, forestresearch.gov.uk
