Ugrás a tartalomra
Érdekességek

Tengeri uborkát kerestek, és egy arannyal és kínai kerámiával teli IX. századi hajóroncsot találtak: a kincset 32 millió dollárért adták el

Tengeri uborkát kerestek, és egy arannyal és kínai kerámiával teli IX. századi hajóroncsot találtak: a kincset 32 millió dollárért adták el

1998-ban indonéz halászok tengeri uborkát gyűjtöttek a Belitung-sziget partjainál, amikor a 17 méter mély vízben egy furcsa, nagyjából egy méter magas halomra bukkantak: egy 9. századi arab kereskedőhajó roncsára, rajta közel 60 ezer kínai kerámiával, arany- és ezüsttárgyakkal. A rakomány nagy részét néhány évvel később 32 millió dollárért vásárolta meg Szingapúr, a szakembereket azonban nem az arany, hanem egyetlen apró felirat lepte meg a legjobban az egyik tálon.

Állítsd be a Kertészkedj.hu-t megbízható forrásnak!Beállítom
Hirdetés

A Belitung-roncs, más néven Tang-hajóroncs vagy Batu Hitam (fekete szikla) ma a világ egyik legfontosabb tenger alatti lelete. Nem a pénz miatt: ez az első 9. századi arab hajó, amelyet valaha megtaláltak, és a rakománya bizonyítja, hogy már 1200 évvel ezelőtt tömegáru utazott tengeren Kínából a Közel-Keletre.

Ez is érdekelhet3000 euróért vett romos kőházat a spanyol hegyekben, a felújítás közben egy 1740 körüli érmét talált

Miért merültek le a halászok?

A tengeri uborka nem növény, hanem a tengerfenéken élő, a tengeri sünök rokonságába tartozó állat. Szárított változata, a trepang a kínai konyha drága csemegéje, ezért Délkelet-Ázsia sekély partvidékein ma is sokan búvárkodnak érte. A Belitung-sziget a Jáva-tenger és a Dél-kínai-tenger határán fekszik, Szumátra és Borneó között. A roncs mindössze másfél kilométerre feküdt a parttól, ezért bukkanhattak rá búvárkodás közben.

Hirdetés

Ez a közelség később komoly gondot okozott. A sekély vízben fekvő roncs könnyen elérhető volt a fosztogatók és a halászhálók számára is, ezért az indonéz hatóságok gyorsan engedélyt adtak a kiemelésre. A munkát egy német üzletember, Tilman Walterfang cége, a Seabed Explorations finanszírozta és végezte, egy indonéz mentőcéggel együttműködve, 1998-ban és 1999-ben két expedícióban.

Changsha-tálak a Belitung-hajóroncsból egy szingapúri kiállításon
A hajó közel 60 ezer kínai kerámiát szállított, többségük changshai tál volt. Fotó: Jacklee, CC BY-SA 3.0 / Wikimedia Commons (vágott változat)

Mi volt a hajón?

A rakomány zömét a dél-kínai Hunan tartományban, Changsha fazekasműhelyeiben készült mázas tálak adták. A szingapúri nemzeti örökségvédelmi testület összefoglalója szerint a hajó közel 60 ezer darab kínai kerámiát szállított. A tálakat nagy tárolókorsókba csomagolták, egymásba rakva, szinte gyári sorozatként. A díszítéshez vas- és réztartalmú festéket használtak, a minták élénkek, és sok közülük kifejezetten a távoli vevők ízléséhez igazodott.

Hirdetés

A tálak mellett előkerült a valaha talált legnagyobb Tang-kori aranykupa, ezüst edények, ezüströgök, bronztükrök, fűszerek és gyanta is. A szakemberek szerint a legérdekesebb darabok közé tartozik három kék-fehér tál, amelyek a legkorábbi épen megmaradt kínai kék-fehér kerámiák közé tartoznak. Ez a díszítési stílus évszázadokkal később a kínai porcelán legismertebb jegye lett.

Egy 9. századi hajó nem kincses ládát, hanem tömegárut vitt: ez a lelet a középkori világkereskedelem raktárkészlete.

A régi kerámiánál a mai gyűjtők is azt nézik, mennyire teljes és ép egy sorozat; ugyanez a logika érvényes a vitrinben álló régi étkészleteknél is. A Belitung-rakomány értékét is az adja, hogy egyben maradt, és egy adott pillanat kereskedelmét mutatja.

Honnan tudják, mikor süllyedt el?

A roncs keltezéséhez egy szerencsés véletlen kellett. Az egyik changshai tál aljára a fazekas kínai írásjelekkel dátumot karcolt: a Baoli-korszak második évének hetedik hónapja, 16. nap. Ez a mi naptárunk szerint 826. július 16. A hajó tehát ezután indult útnak. A rakományban talált csillagánizs radiokarbonos vizsgálata ugyanezt az időszakot igazolta, így a szakértők szerint a hajó 830 körül süllyedt el.

Hirdetés

A régészek ilyenkor minden apró jelre támaszkodnak, egy feliratra, egy fűszermagra vagy egy pénzérmére. Hasonló módon sikerült nemrég egy hajóroncsból előkerült, 400 éve zárt lakat titkát is megfejteni.

Olvasd el ezt is: Rejtélyes dolgot mosott ki a tenger egy német strandon: a régészek egy furcsa részletre figyeltek fel

A legfrissebb cikkeink, időrendben ITT!

Egy szög nélkül, varrással épült hajó

A régészeket legalább annyira izgatta maga a hajó, mint a rakomány. A nagyjából 18 méter hosszú, 6,4 méter széles hajó egy arab dau volt, amelynek deszkáit kókuszrostból sodort kötéllel varrták össze, szögek és faszegek nélkül. A 15 méteres gerinc épen maradt. A faanyag vizsgálata alapján a hajó Indiában vagy az Arab-félszigeten épülhetett.

Hirdetés

A roncs alapján Ománban elkészítették a hajó pontos másolatát, a Jewel of Muscatot. A régi technikával, varrással épült hajó 2010-ben Ománból Szingapúrig hajózott, bebizonyítva, hogy egy ilyen jármű valóban képes volt megtenni az utat. A másolatot ezután Szingapúrban egy tengerészeti múzeumban állították ki.

A Jewel of Muscat, a 9. századi arab hajó másolata Szingapúrban
A roncs alapján épült Jewel of Muscat 2010-ben Ománból Szingapúrig hajózott. Fotó: Jacklee, CC BY-SA 3.0 / Wikimedia Commons (vágott változat)

Arra máig nincs biztos válasz, miért került a hajó a Belitung-sziget közelébe. A Kínából hazafelé tartó hajók szokásos útvonala a Szingapúri-szoros felé vezetett, a Belitung ettől távolabb esik. A kutatók szerint ez a lelet egyik nyitott kérdése.

Hirdetés

Hogyan lett belőle 32 millió dollár?

A kiemelt tárgyakat restaurálták, majd egyben árulták. A rakomány zömét, a Melbourne-i Egyetem indonéz szakportáljának elemzése szerint 53 ezer tárgyat 32 millió dollárért vásárolta meg Szingapúr, egy szórakoztatóipari állami cég és egy alapítvány támogatásával. Indonéziánál nagyjából 8000 darab maradt. A gyűjtemény ma a szingapúri Ázsiai Civilizációk Múzeumában, a Tang-hajóroncs állandó kiállításon látható.

A lelet egyben maradt, de a feltárás körülményei miatt sok régész máig vitatja.

A pénz és a gyorsaság miatt a lelet körül máig vita van. A kritikusok szerint a kereskedelmi céllal, sietve végzett kiemelés során rengeteg információ veszett el arról, hogyan feküdtek a tárgyak a hajóban. Emiatt az amerikai Smithsonian intézet 2011-ben elhalasztotta a gyűjteményből tervezett washingtoni kiállítását. A védők azzal érvelnek, hogy a kiemelés törvényes volt, a rakomány egyben maradt, és a sekély vízben a fosztogatók hamarabb szétszórták volna.

Hirdetés

Mit árul el a lelet a 9. századról?

A Belitung-hajó a korszak két nagy birodalmát kötötte össze: a kínai Tang-dinasztiát és a mai Irak és Irán területén fekvő Abbászida kalifátust. A 9. század elején a kínai kerámiát tevekaravánnal nagyon nehéz volt nagy tételben a Selyemúton szállítani, mert a törékeny áru rosszul bírta az utat. A tengeri útvonalon viszont egyetlen hajó több tízezer darabot vihetett.

A lelet azt is megmutatta, hogy a kínai műhelyek már ekkor a külföldi piacra gyártottak: a díszítéseket a vevők ízléséhez igazították, mintha egy mai gyár exportra készítené a termékeit. A szakemberek szerint egyes darabok akár mintadarabok is lehettek, amelyeket az arab megrendelőknek mutattak volna be. A szárazföldön is rendszeresen kerülnek elő ilyen, egy korszakot egyetlen pillanatban megőrző leletek, ahogy egy szilvafa ültetésekor előkerült, 1700 éves kincs is mutatja.

Nyolcszögletű aranykupa a Belitung-hajóroncsból
A roncsból előkerült a valaha talált legnagyobb Tang-kori aranykupa. Fotó: Jacklee, CC BY-SA 3.0 / Wikimedia Commons (vágott változat)

Hol láthatók ma a leletek?

A gyűjtemény nagy részét 2011-ben először a szingapúri ArtScience Múzeum mutatta be egy időszaki kiállításon, februártól júliusig. Azóta a tárgyak az Ázsiai Civilizációk Múzeumának állandó tárlatán láthatók, ahol a Changsha-tálak százai sorakoznak a vitrinekben, szinte úgy, ahogy a hajó rakterében álltak. A darabok egy része 2017-ben New Yorkban is kiállításra került, az Asia Society múzeumában.

A rakomány végül közönség elé került, csak nem az arab vevőkhöz, hanem 1200 évvel később egy szingapúri múzeumba.

A Belitung-roncs rakományát kiemelték, más hajókat viszont épp azért juttatnak a tengerfenékre, hogy a búvárok meglátogathassák őket. Egy Titanicnál is nagyobb óceánjárót például szándékosan süllyesztettek el, és a búvárok már másnap lemerültek hozzá.

Hirdetés

Ehhez kapcsolódik: Római kert alatt bukkantak rá 20 angol érmére: a pápa titkos engedélye állhat a háttérben

Ki a megtalált kincs gazdája?

A Belitung-ügy azt is jól mutatja, hogy egy kincs sorsáról nem a megtaláló, hanem az adott ország törvényei döntenek. Indonéziában a kiemeléshez állami engedély kellett, és a tárgyak egy része az indonéz államnál maradt. A Melbourne-i Egyetem elemzése szerint Indonéziában máig kérdés, hogyan kerülhetett külföldre egy ilyen jelentőségű gyűjtemény, a szingapúri kiállítás pedig elsősorban a lelet kínai kapcsolatait hangsúlyozza.

Európában a legtöbb országban a régészeti lelet az államé, a megtaláló legfeljebb jutalomra számíthat. Németországban nemrég egy férfi 80 ezer euró jutalmat kapott egy leletért, amelyre véletlenül bukkant.

A véletlen a régészet egyik legfontosabb segítője: egy kertben, egy tó fenekén vagy egy halászat közben kerül elő a legtöbb jelentős lelet. Így bukkant egy búvár szemétszedés közben egy 1000 éves kenura is.

Források: roots.gov.sg, smarthistory.org

Következő cikkBevizsgáltatták a Nutellát, és sokakat megdöbbent, mi mindent találtak benneElolvasom ›
Hirdetés
Ajánló
Hirdetés
Megosztás Facebookon

Ez is érdekelhet