Háromszor gyengébb. Ennyivel csökkent a türkmén állami gázcég, a Turkmengaz szerint a Darvaza-kráter lángjainak ereje, miután a környéken új kutakat fúrtak, és régieket nyitottak újra, hogy elvezessék a gázt. Az amerikai Popular Science 2025 júniusi beszámolója szerint a vörös izzás ma már csak közelről látható, holott korábban kilométerekről világított a sivatagban.
A „Pokol kapujának” is nevezett kráter a Karakum-sivatag közepén nyílik, nagyjából 70 méter széles. A mélységét a források 20 és 30 méter közé teszik: a magyar Origo 70,1 méteres szélességről és 20,1 méteres mélységről írt, más mérések mélyebbnek mondják.
1971 vagy a hatvanas évek?
A legismertebb történet szerint 1971-ben egy szovjet fúrótorony beszakadt egy földalatti gázüregbe, és a kiáramló gázt meggyújtották, hogy ne mérgezze a környéket. Úgy számoltak, hogy néhány nap alatt kiég.
Ez a változat azonban nem bizonyított. A Smithsonian magazin szerint helyi geológusok úgy tartják, hogy a kráter már a hatvanas évek végén kialakult, és csak a nyolcvanas években gyulladt meg. A Telex 2021-es cikke is azt írta, hogy amikor a National Geographic expedíciója 2013-ban a helyszínen járt, a helyiek egybehangzóan a hatvanas évekre tették az esetet. A korabeli szovjet iratok vagy elvesztek, vagy ma sem hozzáférhetők, így biztosat senki nem tud.
Az viszont biztos, hogy ez a „néhány nap” évtizedekig tartott.
Két elnöki utasítás, egyik sem működött
Türkmenisztán akkori elnöke, Gurbanguli Berdimuhamedov már 2010-ben szakértőket kért fel, hogy találjanak módot a tűz eloltására, eredménytelenül. 2022 januárjában az állami televízióban újra utasította a hivatalnokokat, hogy találjanak megoldást a tűz eloltására. Az indok egyszerre volt gazdasági és környezeti: az ország a világ egyik legnagyobb gázkészletén ül, és a kráterben évtizedek óta égő gáz eladható lett volna.
Az áttörést végül nem egy látványos oltás hozta, hanem a gáz elterelése. A Szabad Európa Rádió beszámolója szerint a Turkmengaz 2025 decemberében bejelentette, hogy egy újabb kutat fúr, amely a kráter forrásától elvezeti a gázt, és teljesen megszüntetné a szabályozatlan kibocsátást.
Amit a műholdak látnak
A kráter nemcsak lángol, hanem metánt is enged a levegőbe, ami jóval erősebb üvegházhatású gáz a szén-dioxidnál. Spanyol kutatók európai és amerikai műholdak felvételei alapján óránként 1000-3000 kilogrammra becsülték a kibocsátást, ami évente több ezer tonna metánt jelent.
A gyengülő lángok tehát nem feltétlenül jelentenek kisebb kibocsátást. Ha a gáz nem ég el, hanem égés nélkül szivárog, az a klíma szempontjából rosszabb. Ezért fontos, hogy az elvezetett gázt összegyűjtsék, ne csak máshová irányítsák.
Turisták a világ egyik legzártabb országában
A kráter a 2010-es években az internetnek köszönhetően lett ismert, és mára Türkmenisztán legnépszerűbb látványossága. Ez relatív: a Smithsonian szerint az ország évente kevesebb mint tízezer turistát fogad. Aki eljut ide, többnyire a kráter peremén sátorozik, és éjszaka nézi a lángokat.
Ha a gáz elvezetése sikerül, ez a látvány néhány éven belül eltűnhet. A Pokol kapuja akkor egy beszakadt, kihűlt gödör lesz a sivatagban, olyan, amilyennek az egyik változat szerint már az elején lennie kellett volna. Egy másik, emberi kéz alkotta mélységről, a szovjetek 12 kilométeres fúrásáról korábban írtunk.
Források: Smithsonian Magazine, RFE/RL, Popular Science, Telex
